Állásidő vagy betegszabadság?
Kérdés
Cégünk likviditási gondokkal küszködik. Munkavállalóinkat november közepétől nem tudjuk foglalkoztatni, állásidőre járó személyi alapbért fizettünk a részükre. Egyik munkavállalónk közben megbetegedett, így a törvény szerint 15 napig betegszabadságot fizettünk, majd ezt követően táppénzigényt nyújtott be az egészségbiztosítási pénztárhoz. A tb azonban az igényét elutasította, arra hivatkozva, hogy állásidőre járó bér fizetésére vagyunk kötelesek, így a munkavállalónak nincs a táppénzfizetést megalapozó keresetvesztesége. Szerintünk viszont, mivel keresőképtelen, táppénz jár a részére. Mi az álláspontjuk?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2010. január 11-én (29. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 562
[…] személyében rejlő mentesülési okot jelent. Jelen esetben mindkét ok fennáll, így azt a kérdést, hogy állásidőről vagy keresőképtelenségről van-e szó, az dönti el, hogy a munkavállalónak fennállna-e a munkavégzési kötelezettsége, ha az egyik, illetve másik ok megszűnne. Amennyiben a munkáltató ismét tudna munkát adni, a munkavállaló köteles lenne dolgozni, de mivel ez keresőképtelensége miatt nem lehetséges, tényleges mentesülési oknak nem az állásidő, hanem a keresőképtelenség minősül. Hasonló esetben a Legfelsőbb Bíróság ítéletet is hozott (BH 2009. 188), melyben kimondta, hogy az egészségbiztosítási szerv az állásidőt tévesen tekintette az Ebtv. 47. § (2) bekezdése alá tartozó olyan időtartamnak, amely alatt a táppénzre való jogosultság kizárt. Az Ebtv. e szabálya szerint nem jár táppénz a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2010. január 11-én (29. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 562
[…] személyében rejlő mentesülési okot jelent. Jelen esetben mindkét ok fennáll, így azt a kérdést, hogy állásidőről vagy keresőképtelenségről van-e szó, az dönti el, hogy a munkavállalónak fennállna-e a munkavégzési kötelezettsége, ha az egyik, illetve másik ok megszűnne. Amennyiben a munkáltató ismét tudna munkát adni, a munkavállaló köteles lenne dolgozni, de mivel ez keresőképtelensége miatt nem lehetséges, tényleges mentesülési oknak nem az állásidő, hanem a keresőképtelenség minősül. Hasonló esetben a Legfelsőbb Bíróság ítéletet is hozott (BH 2009. 188), melyben kimondta, hogy az egészségbiztosítási szerv az állásidőt tévesen tekintette az Ebtv. 47. § (2) bekezdése alá tartozó olyan időtartamnak, amely alatt a táppénzre való jogosultság kizárt. Az Ebtv. e szabálya szerint nem jár táppénz a keresőképtelenségnek arra az időtartamára, amely alatt a biztosítás szünetel, munkavégzési […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
