Eltűnt közalkalmazott jogviszonyának megszüntetése

Kérdés: Intézményünk egyik közalkalmazottja 2023. augusztus 15. óta munkavégzés céljából a munkahelyén nem jelent meg. Távollétének okáról és várható időtartamáról sem a közvetlen munkahelyi felettesét, sem a munkáltatói jogkör gyakorlóját nem tájékoztatta. Írásbeli felszólítás után adott le keresőképtelenségéről igazolást, amelyen az orvos 2023. október 29-ig igazolt folyamatos keresőképtelenséget. Azóta szintén nem kommunikál, nem tudunk róla semmit. Írásban többször felszólítottuk, de az ajánlott, tértivevényes levelet nem veszi át.
1. Melyik jogszabályi hivatkozás alapján lehetne jogszerűen a közalkalmazotti jogviszonyát megszüntetni és mikortól?
2. Mit tudunk tenni abban az esetben, ha kiküldjük részére a jogviszony megszüntetéséről a dokumentumokat, de azokat – ugyanúgy, mint a korábbi leveleket – nem veszi át? Kiküldhető-e kézbesítési megbízott által?
3. Mi a teendő abban az esetben, ha megszüntetjük a jogviszonyát, kiküldjük a jogviszony megszüntetéséről a papírjait, azokat nem veszi át, és közben beküld részünkre ismételten egy keresőképtelenségi igazolást?
Részlet a válaszából: […] kötelezettségszegések jelentős mértékűnek tekintendők. A közalkalmazott – hacsak például nem öntudatlanul fekszik egy kórházban – szándékosan, de legalább súlyos gondatlansággal mulasztja el a tájékoztatási kötelezettségét. A fentiek alapján meg kell indokolniuk a rendkívüli felmentést. Az indokolásból az okának világosan ki kell tűnnie. Vita esetén a rendkívüli felmentés indokának valóságát és okszerűségét Önöknek kell bizonyítani [Kjt. 33/A. § (2) bek.].A rendkívüli felmentés jogát az annak alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon belül, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni [Kjt. 33/A. § (3) bek.]. Mivel a kérdésben foglaltak szerint a közalkalmazott már hónapok óta folyamatosan nem jelenik meg a munkavégzés helyén, mindaddig, amíg ez az állapot fennáll, a munkáltató nem mulasztja el a tizenöt napos szubjektív jogvesztő határidőt. Az irányadó bírói gyakorlat szerint ugyanis az igazolatlan távollét esetén a szubjektív és az objektív határidő mindaddig nem kezdődik el, amíg ez az állapot fennáll, hiszen folytatólagos kötelezettségszegésről van szó.Nagyon kicsi ugyan az esélye, mégis elképzelhető, hogy a közalkalmazott utólag valamely menthető okkal igazolja távollétét, illetve eddigi hallgatását (pl. kómában volt, azért nem tudott jelezni). Ebben a nem várt esetben van arra esély, hogy a rendkívüli felmentés utóbb jogellenes lesz. Erre figyelemmel a rendkívüli felmentés előtt érdemes mérlegelni, fennállhat-e annak lehetősége, hogy a közalkalmazott utólag esetleg igazolja a távollétet, illetve annak tényét, hogy annak okáról miért nem tájékoztatta a munkáltatói jogkör gyakorlóját. Mivel a tényállás szerint már az ismert elérhetőségén felkeresték tértivevényes küldeményben, újbóli felkeresése abból a célból, hogy felszólítsák arra, hogy haladéktalanul vagy pár napos határidőn belül igazolja távolléte okát, megítélésünk szerint szükségtelen.Ha attól tartanak, hogy a rendkívüli felmentést nem veszi át, az alábbi eljárás javasolt. A rendkívüli felmentést vagy tértivevényes levélben küldjék, vagy arról is dönthetnek, hogy kézbesítési megbízottat küldenek, aki személyesen kísérli meg átadni azt. Ha a tértivevény különszolgáltatással feladott küldeményként kézbesített jognyilatkozat átvételét a címzett vagy az átvételre jogosult más személy megtagadja, vagy a címzett által bejelentett elérhetőségi címen a kézbesítés a címzett ismeretlensége vagy elköltözése miatt meghiúsult, azt már a kézbesítés megkísérlésének napján kézbesítettnek kell tekinteni [Mt. 24. § (2) bek. a) pont]. Ezzel a rendkívüli felmentés joghatályosan közöltnek tekinthető. A tértivevény különszolgáltatással feladott küldeményként kézbesített rendkívüli felmentés egyéb esetekben az eredménytelen kézbesítési kísérlet, valamint[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. április 23.

Köznevelési foglalkoztatotti jutalom – a jogszerző idő értékelése

Kérdés: Önkormányzati óvodánkban 2022. augusztus 2. óta dolgozó pedagógus köznevelési foglalkoztatotti jutalma megállapításához a közalkalmazott 2024. január 3. napján 26 év 3 hónap jogviszonnyal rendelkezett. Korábban jubileumi jutalmat nem kapott, arra nem volt jogosult. Kizárja-e őt a köznevelési foglalkoztatotti jutalomból a Púétv. 160. §-a (8) bekezdésének a) pontja? Kifizethető-e most a munkavállalónak a 25 éves köznevelési foglalkoztatotti jutalom azzal, hogy ezen a jogcímen még nem kapott jubileumi jutalmat? Véleményünk szerint hátrányos helyzetbe kerül az óvodapedagógus a jutalom ki nem fizetése esetén.
Részlet a válaszából: […] kérdéses esetben a Púétv. által szabályozott köznevelési foglalkoztatotti jutalomra való jogosultság tekintetében a törvény hatálybalépése előtt keletkezett tény az, hogy az érintett figyelembe veendő jogviszonyai összessége már 2024. január 1-jét megelőzően elérte, illetve meghaladta a 25 éves jogosító időt. Tehát a Jat. alapján az ekkor elért jogosító időre a Púétv. köznevelési foglalkoztatotti jutalomra való jogosultságra irány­adó szabályai nem alkalmazhatók.Egyébként a Kúria a Kf.VII.39.229/2021/4 sz. egyedi ügyben egy hasonló tényállás kapcsán kifejtette, hogy abban az esetben, amikor a korábbi közalkalmazotti jogviszony rendvédelmi igazgatási jogviszonnyá alakult át, a munkáltató nem volt köteles kifizetni a rendvédelmi igazgatási alkalmazottat megillető jubileumi jutalomnak azt a fokozatát, amelyre a jogosultságot még a rendvédelmi igazgatási jogviszonyra irány­adó törvény hatálybalépése előtt, közalkalmazotti jogviszonyban állva szerezte meg a jogosult. A Kúria rögzítette: a jubileumi jutalomra jogosultság szempontjából annak van[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. április 23.

Havibéres munkavállaló távollétének elszámolása

Kérdés: Munkaerő-kölcsönzésben foglalkoztatott havibéres teljes munkaidős munkavállalóink a kölcsönvevőnél 12 órás munkarendben dolgoznak, 3 munkanap után 3 nap pihenőnapot kapnak. A távolléteket a beosztással megegyezően eddig 12 órában számoltuk el, azaz egy nap szabadságra 12 órára járó távolléti díjat számfejtettünk [Mt. 146. § (3) bek. a) pont, 148. §]. Mivel egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibéres díjazás esetén – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül – a munkavállalónak a havi alapbére jár [Mt. 156. § (1) bek. a) pont], valamint a havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő órák számával [Mt. 136. § (3) bek.], ezért a fenti esetet tekintve a következőképp számfejtettük 2024. február hónapban a munkavállaló törzsbérét. A havi alapbért a hónapban irányadó általános munkarend szerinti órák számával osztottuk (168 órával). Az adott időszak alatt teljesítendő órák számát csökkentettük a távollétek óraszámával (1 munkanap szabadság: 12 óra), így a munkavállaló 156 órára járó törzsbért kapott. Helyes-e a számításunk a leírtak alapján? Ha a munkavállaló munkanapon távol van, részére a havibér – általános munkarend szerinti munkanapok alapján – arányosított része jár. A kölcsönvevő ezzel az indokkal a távolléteket nem a beosztás szerinti 12 órával számolja el, a munkavállalóknak a napi munkaidő és általános munkarend szerinti 8 órában fizet távolléti díjat. Van-e szabályosan lehetősége arra a kölcsönvevőnek, hogy a munkavállalókat 12 órás munkanapokon foglalkoztassa, viszont a távolléteiket az általános munkarend szerint 8 órában számolja el részükre? Van-e szabályosan lehetősége arra a kölcsönvevőnek, hogy a munkavállalókat 12 órás munkanapokon foglalkoztassa, a távollétek bizonyos részét, például a szabadságokat 12 órával számolja el, míg más távolléteket, például igazolt fizetett távolléteket 8 órával számoljon el?
Részlet a válaszából: […] számításba venni. Munkaidő-beosztás hiányában a távollét tartamát a napi munkaidő mértékével kell figyelmen kívül hagyni vagy számításba venni [Mt. 93. § (2) bek.]. Általános szabály szerint tehát minden távollét ideje az adott munkanapra ténylegesen beosztott munkaidő alapján számolandó el, ez a kérdéses esetben 12 óra. Ettől eltérően, a szabadság és a betegszabadság esetén a munkáltató választhatja az ún. munkanapos elszámolást is, amely esetben minden távol töltött napot – beosztástól függetlenül – a munkavállaló munkaszerződés szerinti[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. április 23.

Készenlét alatti munkavégzés elszámolása munkaidőkeretben

Kérdés: Ügyfelünk rugalmas munkaidőt kíván bevezetni munkavállalói körében. A peremidő reggel 6 és 10 között, valamint 15 órától este 20 óráig tartana, a törzsidő pedig 10 és 15 óra között. A tervezett munkaidőkeret tartama 1 vagy 3 hónap lesz. A munkavállalók között vannak olyanok, akik készenlétet is ellátnak. Amennyiben például 20 órától kezdődne a készenlét, és a munkáltató utasítása alapján 22 órától tényleges munkavégzésre kerülne sor két órán keresztül, akkor ez, mint a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő, a munkáltató szempontjából ugyanolyan megítélés alá esik, mint a peremidőn kívüli rendkívüli munkavégzés? A munkaidőkeret végén ugyanúgy kell ezzel a tartammal a munkáltatónak számolnia, mint a peremidőn kívül végzett rendkívüli munkaidő tartamával? Ebben az esetben a készenlét ideje alatt végzett munka (a példában 2 óra) elszámolható a munkaidőkeret terhére, így, ha ennek megfelelően a következő munkanapon (például) két órával kevesebbet dolgozik a munkavállaló a peremidőben, aznap csak 6 óra telik munkavégzéssel, azzal a munkaidőkeretre tekintettel a munkaidő átlagos 8 órányi tartama megvalósul? Ha az előző kérdésre a válasz igen, a munkáltató abban az esetben is köteles az éjszakai pótlék mértékét megfizetni (ez alól tehát akkor sem mentesül, ha a készenlétben munkával töltött időt a munkaidőkeret terhére elszámolják), valamint a készenlétben töltött, de munkavégzéssel nem érintett órákra az erre vonatkozó pótlékra is változatlanul jogosult a munkavállaló? A munkáltató elsődleges célja, hogy megállapodjon a munkavállalókkal a rendkívüli munkaidő szabadidővel történő kompenzálásában, ilyen szempontból szeretné azt tudni, hogy a készenlét során végzett rendkívüli munkaidő óráit hogyan kell beszámítani.
Részlet a válaszából: […] eltérő munkaidő, rendkívüli munkaidőnek minősül [Mt. 107. § a) pont], így arra a rendkívüli munkavégzésre vonatkozó díjazási szabályok szerint jár alapbér és bérpótlék [Mt. 144. § (1)–(2) bek.]. A munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladóan elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés ellenértékeként alapbér, illetve – a felek megállapodása alapján – alapbérrel díjazott szabadidő jár [Mt. 143. § (1) bek. (2) bek. a) pont, (3) bek.].A huszonkét és hat óra közötti időszakban teljesített munkavégzés éjszakai munkának minősül [Mt. 89. §]. A munkavállalónak – a műszakpótlékra jogosult munkavállalót kivéve – éjszakai munkavégzés esetén, ha ennek tartama az egy órát meghaladja, 15% bérpótlék jár [Mt. 142. §]. Az éjszakai pótlék attól függetlenül jár, hogy a munkavállaló a munkavégzést rendkívüli munkaidőben teljesíti-e.A kérdés[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. április 23.
Kapcsolódó címkék:    

Munkaidőkeretben elrendelt rendkívüli munkavégzés elszámolása

Kérdés:

Munkaidőkeretben rendkívüli munkaidő elrendelése esetén a rendkívüli munkavégzés ellenértékét (a 100% pótlékot vagy 50% pótlék + pihenőnapot) az elrendelés hónapjában kell elszámolni, vagy elég a munkaidőkeret végén?

Részlet a válaszából: […] órára, mint a munkaidő-beosztás szerinti napi munkaidőt meghaladó munkaidőre – az alapbéren felül – bérpótlék is jár [Mt. 143. §]. Ezt a fajta rendkívüli munkavégzést a tárgyhavi bérrel együtt kell elszámolni. A rendkívüli munkaidő másik típusa az az eset, amikor a munkáltató már eleve több órát osztott be a munkaidőkeretben, mint amennyire a munkavállaló szerződött. A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni [Mt. 93. § (2) bek.]. Például a négyhetes munkaidőkeretben 20 munkanap van, nincs munkaszüneti nap és a munkavállaló napi munkaideje 8 óra. Ebből a beosztható óraszám: 8 óra×20 munkanap = 160 óra. Ha a munkáltató azonban ennél többet, például 170 órát rendelt el, akkor abból 10 óra munkaidőkereten felüli rendkívüli[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. április 23.

Nyugdíjasnak minősülés

Kérdés: Az egyik munkavállalónk február 28-án töltötte be a 65. életévét. Szervezeti okokra hivatkozással szeretnénk megszüntetni a jogviszonyát március végével. Nincs információnk arra vonatkozóan, hogy elindította-e a munkavállaló a nyugdíjazását. Védett korúnak minősül-e a munkavállaló, vagy nyugdíjasként kell-e kezelnünk? (Emelt összegű végkielégítésre jogosult-e, vagy akár indoklás nélkül is megszüntethetjük a jogviszonyát?)
Részlet a válaszából: […] a kérdés, hogy legalább 15 év szolgálati idővel is rendelkezik-e; amennyiben igen, úgy a munkavállaló munkajogi szempontból nyugdíjasnak minősül, függetlenül attól, hogy a nyugdíjat részére megállapították-e.A munkáltató a határozatlan tartamú munkaviszony felmondással történő megszüntetését nem köteles indokolni, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül [Mt. 66. § (9) bek.], továbbá nem jár végkielégítés sem a munkavállalónak, ha a felmondás közlésének vagy a munkáltató jogutód nélküli megszűnésének időpontjában nyugdíjasnak minősül [Mt. 77. § (5) bek. a) pont]. A nyugdíj előtt álló munkavállalókra vonatkozó védelmi szabályok – így a különös indokolással történő felmondás és az emelt összegű végkielégítés – abban az esetben alkalmazandók, ha a munkavállaló a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt még nem töltötte be [Mt. 66. § (4) bek., 77. § (4) bek.]. Ha a munkavállaló a 65 éves nyugdíjkorhatár betöltése mellett rendelkezik a fentiekben írt minimális szolgálati idővel, határozatlan idejű munkaviszonya[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. április 23.

Igazgatói megbízás a köznevelésben

Kérdés:

A Púétv. 73. §-a rendelkezik a magasabb vezetői megbízásokról. Az intézményvezetői feladatokat az igazgató látja el. Ezt megelőzően a Kjt. és a 326/2013. Korm. rendelet alapján az intézményvezető látta el a magasabb vezetői megbízást (bölcsőde-, óvodavezető). Kell-e módosítani a megbízást, illetve alapító okiratot, törzskönyvi bejegyzést a MÁK felé az intézményvezető és az igazgató elnevezés közötti eltérés miatt, kell-e hozzá képviselő-testületi döntés, vagy elegendő a törvényi hivatkozással a kinevezési megbízást módosítani? A vezető személyében változás nincs, csak a kinevezési, megbízási okmányán intézményvezető szerepelt, az új jogszabállyal igazgató.

Részlet a válaszából: […] megbízással és annak visszavonásával kapcsolatos munkáltatói jogkört a) a tankerületi központ szervezeti egységeként működő köznevelési intézmény igazgatója vonatkozásában a tankerületi igazgató javaslatára a köznevelésért felelős miniszter, b) a települési, valamint a nemzetiségi önkormányzat által fenntartott köznevelési intézmény igazgatója tekintetében a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló vagy a nemzetiségek jogairól szóló törvényben meghatározott személy vagy testület, c) az a)–b) pontba nem tartozó esetekben köznevelésért felelős miniszter egyetértésével a köznevelési intézmény fenntartója gyakorolja. A b) pontban említettekhez kapcsolódva a Mötv. 41. §-ának (6) és (7) bekezdése kimondja, hogy a képviselő-testület a feladatkörébe tartozó közszolgáltatások ellátására – jogszabályban meghatározottak szerint – költségvetési szervet alapíthat, illetve, hogy a helyi önkormányzat képviselő-testülete – amennyiben törvény kivételt nem tesz – kinevezi az intézmény vezetőjét.[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. április 23.
Kapcsolódó címkék:    

Végkielégítés egészségi alkalmatlansággal indokolt felmondás esetén

Kérdés: Két munkavállalónk keresőképtelen állományának lezártát követően már nem lesz alkalmas a munkakörének betöltésére. Olyan mértékű egészségromlásuk van, amely alapján – figyelemmel a végzettségükre – még arra sem látunk lehetőséget, hogy más munkakört ajánljunk fel részükre. Sajnos mindketten még több mint öt évre vannak az öregséginyugdíj-korhatártól. Figyelembe véve eddigi munkaviszonyukat, felmerült egy humánusabb elválás lehetőségének vizsgálata, például a munkáltatói felmondáshoz kapcsolódó szabályok egy részének alkalmazásával. Egészségi alkalmatlanság esetén köztulajdonban álló munkáltatóként ilyen esetben lehetséges-e a munkáltatói felmondás szabályai szerint (pl. végkielégítés megállapításával) megszüntetnünk a munkaviszonyt?
Részlet a válaszából: […] bek.], ám nincs akadálya annak, hogy a munkáltató – ha azt az adott tényállás valóban megalapozza – a munkavállaló képességére alapított okból szüntesse meg a munkaviszonyt felmondással [attól függően, hogy határozatlan vagy határozott idejű a munkaviszony: Mt. 66. § (2) bek., illetve (8) bek. b) pont]. Az Mt. 77. §-ának (5) bekezdése a végkielégítés kifizetését csak abban az esetben zárja ki ugyanis, ha a munkavállaló a felmondás közlésének időpontjában nyugdíjasnak minősül, vagy ha a felmondás indoka a munkavállaló munkaviszonnyal kapcsolatos magatartása vagy[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. április 23.

Cafeteriajuttatás fizetés nélküli szabadság alatt

Kérdés: Várhatóan 2024. május 17-én szülöm meg a gyermekemet. Addig aktív állományban végzem köztisztviselői feladataimat. Terveim szerint gyermekem 2 éves korában térek vissza az aktív állományba, addig 168 napig CSED-, majd ezt követően GYED-ellátásra leszek jogosult. Ezen időszakokra jár-e részemre a cafeteria? Ezt a pluszjuttatást eddig munkáltatóm SZÉP-kártya formájában biztosította, közvetlenül a munkavégzéshez kapcsolódó juttatásban nem részesülök.
Részlet a válaszából: […] alatt vehető jellemzően igénybe a CSED, illetve a GYED, bár utóbbinak közvetlen kapcsolata a fizetés nélküli távolléttel nincs. Nem jogosult cafeteriajuttatásra a köztisztviselő azon időtartam vonatkozásában, amelyre illetményre nem jogosult, feltéve, hogy a távollét időtartama meghaladja a harminc napot. A harminc napot meghaladó távollét esetében a kormánytisztviselőt a távollét első napjától kezdve nem illeti meg a juttatás. A távollétek időtartamát – a jogosultság szempontjából – nem lehet összeszámítani [Kttv. 151. § (2) bek.].A fenti szabályokból[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. április 23.

Munkakör-felajánlás és észszerű alkalmazkodás

Kérdés: A Kúria BH 2024.16. számú döntésének értelmezésével kapcsolatban szeretném segítségüket kérni. Mivel az Mt. nem definiálja a fogyatékosságot, és más jogszabályra sem hivatkozik annak meghatározására, így pontosan mit kell figyelembe vennie a munkáltatónak az Mt. 51. §-ának (5) bekezdésében meghatározott észszerű alkalmazkodás vonatkozásában, ha a munkavállaló keresőképes, de egészségileg alkalmatlan? A pótszabadságnál meghatározott fogyatékossági támogatásban és vakok személyi járadékában részesülő személyi kört kell ebben az esetben is figyelembe venni? Pontosan miből vezethető az le, hogy a munkáltatónak munkakör-felajánlási kötelezettsége lenne a fogyatékos munkavállaló esetében az észszerű alkalmazkodás követelményének megfelelve, abban az esetben, ha munkavállaló keresőképes, de nem alkalmas az adott munkakör betöltésére? Csak a bírói gyakorlatból? Amennyiben megváltozott munkaképességű és például fogyatékossági támogatásban is részesülő munkavállaló esetében előáll az az állapot, hogy keresőképes, de foglalkozás-egészségügyi szempontból a (segédmunkás) munkakörének betöltésére alkalmatlan, és nincs a munkáltatónál olyan munkakör, amely számára ennél egyszerűbb/könnyebb feladatokat foglalna magában, akkor ez már eredményezheti azt, hogy Mt. 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján foglalkoztatási és munkabérfizetési kötelezettség nem terheli a munkáltatót?
Részlet a válaszából: […] személy teljes, hatékony és más munkavállalókkal egyenlő szerepvállalását a szakmai életben, és ez a korlátozottság hosszan tartó. Ez a korlátozottság nemcsak veleszületett vagy balesetből eredő lehet, hanem magában foglalja az orvos által gyógyíthatónak, illetve gyógyíthatatlannak minősített betegség által okozott kóros állapotot is, ha ez a betegség fentiek szerinti korlátozottsággal jár (C-337/11.).Szintén az uniós joggyakorlatból következik, hogy a fogyatékos személyek igényeihez való észszerű alkalmazkodás fogalma magában foglalja azt, hogy a munkavállalót, akit fogyatékossága miatt alkalmatlannak nyilvánítottak a munkaköre alapvető feladatainak ellátására, olyan másik munkakörbe kell áthelyezni, amelyre vonatkozóan rendelkezik a megkövetelt képzettséggel, képességekkel és munkára készséggel, feltéve, hogy az ilyen intézkedés nem ró aránytalanul nagy terhet a munkáltatóra (C-485/20.). A Kúria kérdésben idézett döntése alapján látható, hogy ez a munkakör-felajánlási kötelezettség csak a fogyatékos munkavállalóra vonatkozik, de nem irányadó akkor, amikor a munkáltató a munkavállaló egészségi állapotának változására tekintettel[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. április 23.
1
2
3
9