949 talált cikk a távollét kifejezésre

Kérdés: Általános munkarendben, nevelő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetében, akinek 8–16 óráig tart a munkaideje, adódik olyan helyzet, hogy gyermekfelügyelőt kell helyettesítenie. Amennyiben hétköznap 8–20 óráig van beosztva a nevelő, azt úgy oldjuk meg, hogy a 8 órát meghaladóan ledolgozott +4 órát a rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék helyett lecsúsztatja a dolgozó. Viszont abban az esetben, ha 20-tól 8 óráig dolgozik, aznap nem megy be dolgozni a másik munkakörében, mert éjszakára lesz beosztva. Azt a napot hogyan kell kezelni? Az éjszakai munkavégzést követően sem megy be dolgozni, ilyenkor erre a napra pihenőidőt kell biztosítani, ami csak 8 óra, akkor így szintén csak a +4 órát kell lecsúsztatnia? Az éjszakai pótlék is jár erre az időre? Ha pedig hétvégén van a fentiekben meghatározott munkaidő valamelyikére beosztva a nevelő, mi a helyes eljárás? Kifizetjük túlórában, és nem kell foglalkozni a 48 órát kitevő, megszakítás nélküli pihenőidővel, vagy pedig biztosítani kell részére egy másik pihenőnapot? Végül, ha a dolgozó, akinek a beosztás szerinti napi munkaideje 12 óra, lehetséges-e, hogy 8 órában vegye ki a szabadságot azokra a napokra, amikor nincs munkavégzési kötelezettsége?

Kérdés: A munkavállaló megszakítás nélküli, egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozik, a hét minden napja munkanap lehet. Háromhavi munkaidőkeretet alkalmazunk. A keret első hónapjában megbetegedett, öt napot betegszabadságon volt, ezekre a napokra 12 órára lett volna beosztva. A munkáltató a betegszabadságot napban tartja nyilván, így a betegszabadság napjait a szerződés szerinti napi munkaidővel, nyolc órával vette figyelembe. Így öt napra keletkezett a munkavállalónak mínusz 20 órája (5×4 óra). A munkáltató a harmadik hónapban ledolgoztatta ezt a 20 órát, így nem keletkezett a keret végén órahiány. A munkavállaló reklamál, hogy a munkáltató szabálytalanul dolgoztatta le vele ezeket a hiányzó órákat. Helyesen járt-e el a munkáltató? Nem tehetett róla a munkavállaló, hogy beteg lett, de ledolgoztathatóak-e a szabadság vagy a betegszabadság miatt keletkezett mínuszórák?

Kérdés: Hogyan járjunk el a gyermekvállalás miatt fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállaló esetében, aki a továbbiakban teljes munkaidő helyett részmunkaidőben szeretne dolgozni? Egyrészt kap bérfejlesztést, azonban a felgyülemlett szabadság kiadásánál már a részmunkaidőre vonatkozó távolléti díjjal kell számolni?

Kérdés: Önkormányzatnál dolgozó közalkalmazott éves fizetett szabadsága elfogyott. A Kjt. és a háttérszabályként alkalmazandó Mt. a fizetés nélküli szabadság eseteit konkrétan meghatározza, valamint az Mt. 135. §-a (2) bekezdésének r) pontja rendelkezik arról, hogy ezektől az előírásoktól a munkavállaló javára el lehet térni. Ez utóbbi értelmezhető-e a fenti esetre úgy, hogy a közalkalmazott éves fizetett szabadságának kivételét követően kérhet-e fizetés nélküli szabadságot? Az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a munkáltató mentesítheti a munkavállalót a munkavégzési kötelezettsége alól. A munkáltató munkavégzés alóli mentesítése alkalmazható-e a fenti esetben? Ha igen, mik a feltételei? Kell-e különmegállapodás róla? A fent említett két jogszabályhely alapján kérheti-e a közalkalmazott a fizetés nélküli szabadságot akár egy-egy napra is? Ez milyen módon és milyen feltételekkel adható? Esetlegesen mitől esik el a közalkalmazott a fizetés nélküli szabadság időtartama alatt (pl. biztosítási jogviszony)?

Kérdés: Óvodapedagógus alkalmazottunk határozott idejű szerződéssel van foglalkoztatva. Időközben gyermeke született, aki most töltötte az első életévét. Jogviszonya meg fog szűnni a határozott idő lejártával. Ebben az esetben részére a csecsemőgondozási díj, valamint a gyermekgondozási díj első hat hónapjára járó szabadságot a megszűnéskor ki kell fizetni?

Kérdés: Önkormányzatunknál az éves szabadságok kiadásának egyeztetése során megállapítást nyert, hogy a határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott hivatalsegédnek 145 nap ki nem vett szabadsága van nyilvántartva, melyből 30 nap az idei évi, míg 115 nap 2014–2019. évekről „ragadt bent”, a korábbi településvezető ideje alatt halmozódott fel. Kötelezheti-e a munkáltató a munkavállalót a szabadságának kivételére abban az esetben, amennyiben a munkavállaló nem akar szabadságra menni? Az Mt. erre nem tartalmaz kifejezett választ. A munkavállaló azért nem akar szabadságra menni, mert azzal számol, hogy így a munkaviszony megszűnésekor hozzá fog jutni a szabadság pénzbeli megváltásához. Véleményem szerint, amíg a munkáltató az ilyen úgynevezett „beragadt” szabadságot nem adja ki, folyamatos jogsértő állapotot tart fenn. A munkáltató tudja úgy a munkát szervezni, hogy helyettesítéssel elláttatja a hivatalsegédi feladatokat, és elrendeli a munkavállaló ki nem adott 115 nap szabadságának kivételét egy részletben. Van-e joga a munkáltatónak így elrendelni a szabadság kivételét, kötelezheti-e a munkavállalót ilyen formában a szabadság kivételére? Mi van abban az esetben, ha a munkavállaló ezt nem fogadja el, szándékosan nem megy el szabadságra? Milyen eszköze van még ezenkívül a munkáltatónak arra, hogy a jogsértő állapotot megszüntesse, és a munkavállaló szabadságát rendezze?

Kérdés: A Púétv. hatálya alá tartozó pedagógus gyakran előforduló keresőképtelensége után, a munkába állást követő egy hét elteltével sem mutatta be a keresőképtelenséget igazoló orvosi iratot. Jelen esetben két nap távollétről van szó. Meddig kell szóban/írásban felszólítani a pedagógust arra, hogy tegyen eleget a kötelezettségének? A munkába állást követően mi az a határidő, amíg le kell adnia a keresőképtelenséget igazoló iratot? Mikortól számíthat ez a két nap igazolatlan távollétnek, alapot adva az esetleges rendkívüli felmentésnek?

Kérdés: Az Mt. 71. §-a (1) bekezdésének a)–c) pontja értelmében csoportos létszámcsökkentésnek minősül, ha a munkáltató a döntést megelőző fél évre számított átlagos statisztikai létszám szerint
a) húsznál több és száznál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább tíz munkavállaló,
b) száz vagy annál több, de háromszáznál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább a munkavállalók tíz százaléka,
c) háromszáz vagy annál több munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább harminc munkavállaló
munkaviszonyát kívánja – figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra – harmincnapos időszakon belül a működésével összefüggő ok miatt megszüntetni. A harmincnapos időszakban mit szükséges figyelembe venni? A munkaviszony megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozatok közlésének/megkötésének időpontját, vagy pedig a munkaviszonyok megszűnésének időpontját?

Kérdés: Közös hivatalunknál több kolléga jelezte továbbtanulási szándékát, és tájékoztatott arról, hogy felvételt nyert felsőfokú oktatási intézménybe. Akiknél a munkakörükhöz szükséges iskolai végzettség megszerzésére irányul a továbbtanulás, tanulmányi szerződést köt a hivatal, és biztosítja az éves szabadságon felül a képzés napjára, a vizsgákra és az államvizsgára a szükséges szabadságot. Akik pedig olyan felsőfokú intézményben tanulnak tovább, amelyben megszerzett végzettségre a közös hivatalnak semmilyen szüksége nincs, mi az, amit kötelezően biztosítani kell a munkavállaló részére? Biztosítani kell-e az éves szabadságon felül a képzési és vizsganapokra a pluszszabadságot, szabadnapot abban az esetben is, ha nem kötünk vele tanulmányi szerződést?

Kérdés: Többévnyi hosszú távollét megszűnését követően a bérrendezés során a munkáltató köteles-e figyelni, hogy a munkavállaló bére az adott év átlagos éves béremelése után eléri-e az adott év során meghatározott minimálbért/garantált bérminimumot? Ha nem éri el, akkor arra a szintre kell emelnie, majd a következő éves béremelés mértékével számoljon tovább? Vagy elegendő-e a visszatérés tényleges évében a gyári átlagos béremelések megadása után figyelni, hogy az adott bér a minimálbért/garantált bérminimumot eléri-e?