Találati lista:
61. cikk / 131 13. havi munkabér – a jogosultság feltételei
Kérdés: Munkatársaink a decemberi fizetésükkel együtt 13. havi bért is kapnak, ha a munkaviszonyuk a tárgyévben legalább 10 hónapig fennállt. Erről az érdekeltségi szabályzatunk rendelkezik. Egyik kollégánk az idei évben hét hónapig keresőképtelenség miatt nem dolgozott. Jogszerű, ha az említett, időarányossági szabályra hivatkozva nem utalunk neki 13. havi juttatást?
62. cikk / 131 Balesetet követő orvosi vizsgálat – a hétvége után
Kérdés: Október 31-én az éjszakai műszakban balesetem volt. Felvettük a jegyzőkönyvet, de mivel csak ügyelet volt, nem mentem el orvoshoz. Másnap – ünnepnap lévén – a sürgősségire tudtam volna menni, utána hétvége volt, ezért csak hétfőn mentem orvoshoz. Ez lehet probléma?
63. cikk / 131 Keresőképtelenség – a foglalkoztatási kötelezettség hiánya
Kérdés: Munkavállalónkról kiderült az orvosi alkalmassági vélemény alapján, hogy nem alkalmas arra, hogy a munkakörében foglalkoztassuk tovább. Ezt ő sem vitatta, egyben kérte, hogy az egészségi állapotának megfelelő más munkakörben foglalkoztassuk. Mivel üres állás nem áll rendelkezésre (bár mindent megpróbáltunk ennek érdekében), közös megegyezéssel javasoltuk megszüntetni a munkaviszonyt, de ezt elutasította. Azóta a munkahelyén nem jelent meg, holott ezt nem engedélyeztük a részére. Megítélésünk szerint mindezek alapján a részünkről nem áll fenn a foglalkoztatási kötelezettség, és nem kell számára állásidőre járó díjazást sem fizetnünk. Helyesen járunk-e el ez esetben?
64. cikk / 131 Osztott munkaidő – kollektív szerződés alapján a közlekedési ágazatban
Kérdés: Az Mt. 135. §-ának (6) bekezdése alapján a kollektív szerződés a közlekedési ágazatok szinte valamennyi munkaköreiben lehetővé teszi azt, hogy az érintett munkavállaló megkérdezése és beleegyezése nélkül állapítson meg osztott munkaidőt. De vajon az ilyen módon bevezetett osztott munkaidőnek kötelező (alapelvi) előfeltétele-e az, hogy a munkavállalónak lehetősége legyen arra, hogy haza tudjon menni a "kieső" időben, vagyis a tartózkodási helyet ne a munkáltató határozza meg? Mi van akkor, ha a munkavállaló a munkahelyétől távol lakik, és emiatt a munkahelyét nem tudja elhagyni, és ott helyben kénytelen eltölteni a köztes időt? Például a munkavállaló minden harmadik nap reggel 7 és másnap 7 között végez munkát, 22 és 4 óra közé esik az osztott munkaidő munkamentes része. Ebben az esetben a "kieső idő" munkaidőnek minősül, vagy talán ügyeletnek? Ha ez esetleg mégis jogszerűen minősülne ügyeletnek, akkor az évi 250 (300) órás korlát "megkerülése" végett "átnevezhető-e" a kollektív szerződésben ez a konstrukció készenlétnek, ha a munkavállaló tényleg nem tud hazamenni? Ha igen, akkor miért?
65. cikk / 131 Munkavégzés alóli mentesítés időtartama véradás esetén
Kérdés: Megtehetné-e a munkáltató, hogy a telephelyén szervezett véradás esetén (munkaszervezési nehézségek miatt) mindössze egy óra időtartamra mentesítse a munkavállalót munkavégzési kötelezettsége alól, és nem az Mt. által előírt legalább négy órára (annak ellenére, hogy az Mt. 55. §-a olyan eseteket sorol fel, amelyek alapján a munkavállaló kötelezően mentesül rendelkezésre állási, illetőleg munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól)? A munkáltató mindezt arra való hivatkozással tenné, hogy a véradás során nem kellene időt fordítani a vérgyűjtést végző helyére oda- és a munkahelyre történő visszautazásra (sőt a munkavállalónak utazással kapcsolatos pluszköltsége sem keletkezik).
66. cikk / 131 Véradással összefüggő munkavégzés alóli mentesítés
Kérdés: Mentesülhet-e a munkáltató a minimum négyórás időtartamra történő mentesítés betartásáért/be nem tartásáért való felelősség alól, ha a munkavállaló írásban nyilatkozik, miszerint saját felelősségére veszi fel ismét a munkát a véradást követően úgy, hogy a minimum négyórás időtartam még nem telt el, majd szédülés vagy eszméletvesztés miatt (üzemi) balesetet szenved, és ok-okozati összefüggés megállapítható lesz a véradás és a baleset között?
67. cikk / 131 Szabadság iránti igény elévülése
Kérdés: Cégünknél egy munkavállaló öt évre visszamenőlegesen nyilvántartott szabadsággal rendelkezik. Figyelemmel az Mt. általános szabályára, miszerint a munkaviszonyból származó igények elévülési ideje három év, a munkavállaló a munkaviszonyának megszűnése esetén hány évi szabadság pénzbeli megváltására jogosult?
68. cikk / 131 Betegség, baleset sztrájk idején
Kérdés: Társaságunknál a szakszervezet a bértárgyalások meghiúsulása miatt sztrájkot helyezett kilátásba. Hogyan kell kezelni azt a helyzetet, ha a sztrájkoló munkavállaló beteg lesz? E napra betegszabadságot kell neki kiadni, illetve jár a táppénz? Lehet-e üzemi baleset, ha a munkavállaló a sztrájk idején sérül meg a munkahelyen?
69. cikk / 131 Magáncélú távollétek munkaidőben
Kérdés: Egyik telephelyünkön rendszeressé vált, hogy a kollégák elkérik magukat munkaidőben, és ekkor intézik hivatali ügyeiket, vagy a gyermekek iskolájába, óvodájába sietnek fogadóórára. Erre az időre fizetés nélküli szabadságot írunk ki nekik, de ez nem tűnik elég visszatartó erőnek. Megtilthatjuk-e ezeket az eltávozásokat, és mondhatjuk-e, hogy ezeket a teendőiket intézzék a szabadságuk alatt?
70. cikk / 131 Munkaidő változó munkavégzési hely esetén
Kérdés: A férjem változó munkahelyen dolgozik, a munkaideje 7.30-16.30-ig tart. Le kell dolgozni a fél óra ebédidőt és további napi fél órát, mert pénteken csak 14.00-ig tart a munkaidő. Autóval járnak, egyik munkától a másikig, nincs állandó helyük, nincs öltöző, nincs ebédlő, az autóban esznek, egyik munkától a másik munkába menet. Jogos-e az ebédidő ledolgoztatása? A munkaidő kezdete és vége mikortól számítandó? Például, ha reggel a Belvárosban kezdenek egy épületben, majd az utolsó munka az egyik külső kerületben van, akkor ott kell lenni fél ötig? A munkaidőn kívül is telefonálhatnak, és akkor azonnal menni kell például egy csőtörés miatt, tehát állandó készenlét van, előfordul, hogy éjjel kell dolgozni! Azt az időt túlórában fizetik, de a készenléti időt nem! Szeretném tudni, hogy ezekre milyen jogszabály vonatkozik.
