194 talált cikk a minősítés kifejezésre

Kérdés: A munkáltató utasítási joga az Mt. 52. §-a (1) bekezdésének c) pontjában foglaltakból fakad? Mi ennek a korlátja, határa? Például a munkáltató egyoldalúan meghatározhatja a munkavégzés helyét, idejét, a munkavégzés módját és egyéb jellemzőket (pl. a munkaruha viselését)? A munkáltatói utasítás jognyilatkozatnak vagy pedig jognyilatkozatnak nem minősülő „egyszerű” nyilatkozatnak minősül?

Kérdés: Munkavállalónk 2024. január 1-je óta keresőképtelen állományban van. Utolsó betegpapírja a keresőképtelen állapotról május 28-ig szól. Azóta hitegetett, de kiderült, hogy orvosnál nem járt, a betegállományt május 29-től nem tudja igazolni. Amellett, hogy a keresőképtelenségről igazolást nem adott le, munkahelyén többszöri írásos felszólításra sem jelent meg, ezért a mai napon azonnali hatályú felmondást küldtünk el részére postai úton. A május 29-től eltelt időt munkajogi szempontból minek kell tekintenünk? Keresőképtelen időszaknak – bár erről igazolást nem kaptunk –, vagy igazolatlan távollétnek? Mindez a munkaviszony megszűnésének napjáig számítandó szabadság szempontjából fontos. Az Mt. szerint ugyanis a keresőképtelenség időszakára jár szabadság, de az igazolatlan távollét időszakára – álláspontom szerint – nem. Helyesen gondolom?

Kérdés: Az ügyvédi munkavégzés kapcsán felmerülő átminősítésre vonatkozólag szeretnénk álláspontjukat megismerni. Adott egy egyéni ügyvéd vagy egytagú ügyvédi iroda ügyvédje, aki/amely egy másik ügyvédi iroda számára megbízási szerződés keretében végez ügyvédi tevékenységet, és szolgálja ki ezzel a megbízó ügyvédi iroda ügyfeleit. Az egyéni ügyvéd/egytagú ügyvédi iroda ügyvédje az érintett tevékenysége során használja az irodának az eszközeit és a telephelyét, és szervezetileg is illeszkedik ebbe az irodába. Felmerülhet-e az átminősítés lehetősége a fent említett esetben, tekintettel az Üttv. speciális rendelkezéseire [Üttv. 23. §, illetve annak kommentárja, 27. §]? Értjük ez alatt azt, hogy az egyéni ügyvéd, illetve az egytagú ügyvédi iroda ügyvédje átminősíthető-e alkalmazott ügyvéddé, ezzel létrehozva az Mt. szerinti munkaviszonyt?

Kérdés:

Tankerületi központunk gyógypedagógus munkakörben dolgozó pedagógusa 1999 és 2002 között (összesen: 3 év 7 hónapot) családgondozó munkakörben dolgozott egy foglalkoztatási, szociális és közművelődési kht. családsegítő és gyermekjóléti szolgálatnál. Az Oktatási Hivatal (OH) a minősítő eljárásban való részvételhez a kolléganő fenti időszakát elfogadta a gyakorlati idő beszámításához. Jól értelmezzük-e a jogszabályt azzal, hogy az OH-tól függetlenül a fenti időszakot a köznevelési foglalkoztatotti jutalomhoz jogosító időszaknak nem számíthatjuk be, mert sem a foglalkoztató státusza (és a foglalkoztatott jogviszonya) okán (közhasznú társaság, munkaviszony), sem a munkakör alapján (családgondozó nem pedagógus munkakör) nem felel meg a Púétv. 105. §-a (6)–(8) bekezdéseinek és a 401/2023. Korm. rendeletnek?

Kérdés: A Kttv. 235. §-a alapján az önkormányzati hivatalban személyi illetményt állapíthat meg a jegyző a polgármester jóváhagyásával minősítés, illetve teljesítményértékelés alapján a kivételes teljesítményt nyújtó köztisztviselő részére. A személyi illetmény a tárgyév március 1-jétől a következő év február végéig terjedő időszakra vonatkozik, határozott időre. A Kttv. 246. §-a szerint a jegyző közszolgálati jogviszonyában a Kttv. köztisztviselőkre vonatkozó rendelkezéseit a X. fejezetben foglalt eltérésekkel, megfelelően alkalmazni kell. A Kttv. 254. §-ának (2) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a jegyző részére a polgármester – a minősítésétől, ennek hiányában a teljesítményértékeléstől függően – személyi illetmény megállapítására is jogosult. A jegyző részére a személyi illetmény megállapítása, összhangban a Kttv. 235. §-ában foglaltakkal, a tárgyév március 1-jétől következő év február végéig határozott időre állapítható meg, vagy megállapítható határozatlan időre, és csak akkor kell módosítani, ha esetleg a minősítés vagy ennek hiányában a teljesítményértékelés nem kivételes, vagy ha emelésre kerül sor?

Kérdés: Az Mt. 3. §-a (1) bekezdésének az értelmezése kapcsán szeretnénk a szíves segítségüket kérni. A praxisunkban gyakoriak az olyan esetek, amikor a felek a külföldi jog alkalmazásában állapodnak meg a Róma I. rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján, azzal, hogy a munkavállaló – nem ideiglenes jelleggel – Magyarországról látja el munkaköri feladatait. A 8. cikk (1) bekezdése alapján azonban az ilyen jogválasztás nem eredményezheti azt, hogy a munkavállalót megfosztják a munkavégzés helye szerint alkalmazandó jog olyan rendelkezései által biztosított védelemtől, amelyektől megállapodás útján nem lehet eltérni (kógens rendelkezések). Az Mt. fentiek szerinti kógens rendelkezéseinek a köre kapcsán több esetben bizonytalanságot tapasztalunk. Ennek oka feltehetően, hogy mind az Mt. 295. §-ának (1) bekezdése szerinti felsorolás, mind az Mt. egyes fejezetei végén lévő, eltérést nem engedő, továbbá klaudikálóan kógens rendelkezések is érthetők a Róma I. rendelet szerinti kógens rendelkezésekként. Figyelemmel arra, hogy a második esetben a külföldi jogválasztás ellenére is meglehetősen széles körben érvényesülnének az Mt. szabályai, kérjük, erősítsék meg a kiterjesztő értelmezést, vagy adjanak támpontot, hogy az Mt.-nek mely rendelkezései tartoznak a kógens rendelkezések kategóriájába (kitérve a versenytilalmi megállapodásra is). Mi a jogszerű eljárás azon esetekben, amikor a külföldi jogra alapított munkaszerződésben olyan jogintézményről rendelkeznek, amely a magyar munkajogban nem, vagy nem abban a formában áll rendelkezésre? Gondolunk itt különösen a zero-hours típusú munkaszerződésekre, amely az Mt. alapján nem jogszerű megoldás, a legközelebbi jogintézmény hozzá pedig a behívásos munkavégzés lenne. Kérjük, tegyenek javaslatot, hogy ilyen esetben mi a jogszerű eljárás a Róma I. rendelet 8. cikkének (1) bekezdésére figyelemmel! Amennyiben a feleknek a külföldi jog szerinti munkajogviszonyra vonatkozó megállapodása a választott jog alapján munkaviszonynak minősül, azonban az Mt., illetve a magyar bírói gyakorlat alapján nem (pl. a 2023. decemberi platformmunka megítélésére vonatkozó Mfv.VIII.10.091/2023/7. számú ítélet), akkor a jogviszony átminősítése a jogszerű megoldás a Róma I. rendelet 8. cikkének (1) bekezdése alapján, vagy a felek szerződéskötési szabadsága érvényesül? Jogszerű-e a külföldi jog szerinti munkaszerződés azon rendelkezése, mely a joghatóságot a választott jog államához köti, kizárva ezzel a munkavégzési hely szerinti állam fórumát (hivatkozva a Brüsszel I. rendelet 21. cikkére)?

Kérdés:

Köthet megbízási szerződést egy magyarországi cég egy olyan magánszeméllyel, aki korábban a cég munkavállalója volt? A kolléga munkaviszony keretében HR manager munkakörben dolgozott 2023-ban a cégnél. Idén eseti megbízási szerződéssel ideiglenesen, amíg a cég nem talál egy új HR managert, a korábbi munkavállalója megbízási szerződéssel látná el a munkaüggyel kapcsolatos feladatokat. A cégnél a bérelszámolási feladatokat külsős cég végzi el. Van-e lehetősége ebben az esetben az adóhatóságnak egy adóellenőrzés keretében a foglalkoztatónak a vállalkozóval kötött megbízási vagy vállalkozási szerződését és jogviszonyát – valós tartalma alapján – átminősíteni munkaviszonnyá? Milyen eseti megbízási szerződést kell kötni a magánszeméllyel, hogy ennek a kockázatát a felek elkerüljék? A megbízási díj összege eléri az adófizetési és járulékfizetési összeghatárt.

Kérdés: Állásfoglalásukat szeretnénk kérni a Púétv. 105. §-ának (7) bekezdésében megjelölt szakmai gyakorlat munkavégzési kötelezettséggel nem járó szüneteltetésének időszakáról. Jól értelmezzük-e a bekezdést, azaz a fizetés nélküli szabadság időtartama minden esetben beleszámít a köznevelési foglalkoztatotti jutalomra jogosító időszakba? Minden esetben, függetlenül a fizetés nélküli szabadság időtartamától, illetve attól a körülménytől, hogy a munkáltató törvényben nevesített kötelezettségéből adódóan engedélyezte a fizetés nélküli szabadságot (pl. aktív GYES időtartama, külszolgálat), vagy nem volt számára kötelezően előírva, de "elengedte" a munkavállalót fizetés nélküli szabadságra? Kizárólag azt a körülményt kell vizsgálni, hogy a közalkalmazotti/köznevelési foglalkoztatotti jogviszony fennmarad-e a fizetés nélküli szabadság ideje alatt? Ehhez kapcsolódóan, amennyiben a pedagógus a 30 éves köznevelési foglalkoztatotti jubileumra jogosító időt a fizetés nélküli szabadság ideje alatt éri el, a kifizetés melyik munkáltató törvényi kötelezettsége? Aki "elengedte" fizetés nélkülire (pl. tankerületi központ), vagy akinél jelenleg biztosítási jogviszonyban van (egy felsőoktatási intézmény)? Egy másik konkrét esetben a pedagógus a fizetés nélküli szabadsága alatt külföldön tartózkodik. Számít-e, hogy pedagógusként dolgozik-e vagy a vendéglátásban? Mindkét esetben "pörögnek"-e az évei, illetve a munkáltató a Púétv. szerinti jutalomra jogosító idő elérésekor köteles-e kifizetni a jutalmat attól függetlenül, hogy az a fizetés nélküli szabadság időtartama alatt lenne esedékes? Ugyanezt kell figyelembe venni akkor is, ha a tankerület pedagógusa fizetés nélküli szabadsága alatt a polgármesteri hivatalban helyezkedik el? Ki lesz a jutalom kifizetője: a tankerület vagy a hivatal?

Kérdés: A munkáltató a napi munkába járás költségtérítéseként 30 Ft/km összeget fizet. Sajnos több munkavállaló nem ott lakik, ahonnan kéri a napi utazás elszámolását. Belső szabályzat alapján maximálhatja-e a munkáltató a napi bejárási támogatást, például napi legfeljebb 2000 Ft összegben? Belső szabályzat alapján mondhatja-e a munkáltató, hogy a háztól a munkahelyig legrövidebb távolságra fizeti a költségtérítést?

Kérdés:

A munkáltató a napi munkába járás költségtérítéseként 30 Ft/km összeget fizet. Több munkavállaló nem ott lakik, ahonnan kéri a napi utazás elszámolását. Megteheti-e a munkáltató, hogy újranyilatkoztatja a munkavállalókat, illetve, hogy arra kéri a közvetlen felettesét, írja alá a nyilatkozatot, ezzel is igazolva a nyilatkozat valóságtartalmát? Kilométer-számolásnál a lakcímkártyán szereplő állandó/tartózkodási címet kell figyelembe venni, vagy "bármilyen" címet beírhat a dolgozó? A távolság kiszámításánál megteheti-e azt a dolgozó, hogy autópályán közlekedik, de a normál közúti távolságot írja be? Vagy eleve a legrövidebb útvonalat kell figyelembe venni?