2499 talált cikk a munkavégzés kifejezésre

Kérdés: A munkáltató rendeltetése folytán az év minden napján működő komp- és révhajózási tevékenységet folytat. A komp- és révhajózás két településrész között bonyolódik, a Duna folyamon. A munkavállalók háromhavi munkaidőkeretben, készenléti jellegű munkakörben dolgoznak. Értelmezésünk szerint a Vktv. hatálya alá tartozik, ezért az ezen ágazatban dolgozók munka- és pihenőidejére annak szabályai irányadóak. Ennek alapján hány óra lehet a napi munkaidő, illetve hány nap pihenőnapot kell kiadni, és milyen módon kell beosztani?

Kérdés: Az intézményben dolgozó közalkalmazott egyéves táppénzideje lejárt. Munkaügy szempontjából mi a teendő? 1. Elküldjük üzemorvoshoz. Az üzemorvos megállapítja, hogy az intézménynél lévő minden munkakörre alkalmatlan. Ez esetben nem terheli az intézményt munkakör-felajánlási kötelezettség. Közalkalmazotti jogviszonyát megszüntetjük egészségügyi alkalmatlanságra hivatkozva felmentéssel. A ki nem adott szabadság megváltásra kerül. 2. Atáppénzjogosultság lejárta után kiadjuk a felhalmozódott szabadságot. A szabadság ideje alatt elküldjük üzemorvoshoz. Az üzemorvos megállapítja, hogy az intézménynél lévő minden munkakörre alkalmatlan. Közalkalmazotti jogviszonyát megszüntetjük egészségügyi alkalmatlanságra hivatkozva felmentéssel.

Kérdés: Óvónőként dolgozó, 1958. júliusban született közalkalmazottunk jövő évben, 2023-ban tölti be a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatárt. Szándéka szerint a 65. életéve betöltésének napján (tehát nem korábban, a "nők negyven" jogcímén) szeretné igényelni a nyugdíját a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetése mellett. Ezzel kapcsolatosan az alábbi kérdésekben szeretnénk kérni a véleményüket.
1. Lehet-e úgy felmenteni, hogy annak vége a 65. születésnapjára essen? Véleményünk szerint nem, mert ez csak a "nők negyven" esetén kérhető.
2. Amennyiben a felmentés kezdete a 65. születésnapja, akkor a felmentési idő nyolc hónapjával plusz szolgálati időt is szerezhet, tehát ennek kedvező hatása lesz a nyugdíja összegének szempontjából? Ebben az esetben a közalkalmazotti jogviszony megszűnésének a napja a felmentési idő leteltének utolsó napja, tehát nagyjából 2024 márciusa lesz?
3. Közalkalmazott óvónő esetén az öregségi nyugdíjkorhatár betöltése után is foglalkoztatható a kolléganő? Véleményünk szerint igen, mert a kötelező jogviszonymegszűnést sem a Kjt., sem az 1700/2012. Korm. határozat nem írja elő önkormányzati fenntartású intézmény esetén.
4. A felmentési idő felére a munkáltató köteles mentesíteni a közalkalmazottat a munkavégzés alól, de mentesítheti-e a teljes felmentési idő tartamára is?
5. A felmentési idő kiszámítása során a közalkalmazotti jogviszony megszűnéséig eltelt idő vagy az öregségi nyugdíjkorhatár betöltésének napjáig eltelt idő számítható be, vagy ha a "nők negyven" esetén a felmentés kezdete a jogviszony megszűnése előtti időpont, akkor a felmentés kezdetének napjáig eltelt idő számítható be? Összességében – véleményünk szerint – fenti esetben a közalkalmazott felmentése a 65. év betöltésének napján kezdődhet csak.

Kérdés: Munkavállalónk a kollégáival és felettesével sajnálatos módon rendszeresen nem megfelelő hangnemet használ. Arra is volt példa, hogy feletteseivel lekezelő módon és tiszteletlenül, durván kommunikált. Megszüntethetjük-e a munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással arra hivatkozva, hogy a munkáltató elveszítette a bizalmát, és ezek a magatartások, kötelezettségszegések a munkaviszony további fenntartását nem teszik lehetővé [Mt. 78. § (1) bek. b) pont], vagy az ilyen típusú munkavállalói magatartások csak az Mt. 78. §-a (1) bekezdésének a) pontjába illeszkednek, azaz lényeges kötelezettség jelentős mértékű és szándékos megszegésének minősülnek?

Kérdés: Egy, az utóbbi időben egyre elterjedtebb jogintézmény, illetve kapcsolatrendszer értelmezésében, a munkaerő-kölcsönzéstől való elhatárolásban kérjük a segítségüket, mégpedig az "Employer of Record" (EOR) intézményével kapcsolatban. Ez alatt olyan, valamely uniós tagállamban székhellyel rendelkező szervezeteket értünk, amelyek megállapodást kötnek egy többnyire (de nem kizárólag) harmadik országbeli vállalattal, hogy a nevükben – de facto helyettük – alkalmazzák az általuk megjelölt munkavállalókat és fizessék a munkabérüket, ezek mellett pedig felelősséget is vállalnak a foglalkoztatási és adózási kérdésekben. Tehát egy EOR-vállalat kvázi a munkáltató szerepét veszi át, és ellátja a HR-rel, bevándorlással és bérszámfejtéssel kapcsolatos jogi és adminisztratív teendőket. Ugyanakkor a napi munkavégzésben az EOR nem vesz részt, nem ad utasításokat a munkavállalóknak, és nem is ellenőrzi munkavégzésüket. A struktúra használata – elméletileg – lehetővé teszi a harmadik országbeli vállalatok számára, hogy közvetve, helyi jogi személy létrehozása nélkül "foglalkoztassanak" munkavállalókat egy tagállamban. Fontos, hogy az EOR-vállalat a megbízó harmadik országbeli vállalat által megjelölt személyt alkalmazza, tehát toborzási tevékenységet nem végez. Ezek alapján úgy tűnik, hogy a tényleges felügyeleti és irányító szerepet az EOR-vállalattal szerződésben álló munkáltató látja el, például meghozza a javadalmazásra, a munkavállaló feladataira és felelősségeire, a projektekre és a munkaviszony megszüntetésére vonatkozó valamennyi döntést. Az EOR ezen tevékenységek adminisztratív és jogi hátterének biztosításáért felel. A fent ismertetett jellemzők alapján felfedezhető-e különbség a magyar jogban ismert és alkalmazott munkaerő-kölcsönzés és az EOR között, vagy a két intézmény megfeleltethető-e egymásnak? Amennyiben nem azonosak, létezik-e az EOR-t szabályozó jogszabály a magyar jogban, vagy teljesen ismeretlen és szabályozatlan még ez a jogintézmény? Amennyiben az EOR-tevékenység munkaerő-kölcsönzésnek minősül, azonban a vállalat nincsen munkaerő-kölcsönzőként nyilvántartásba véve, ennek milyen következményei lehetnek, továbbá a munkavállaló erre a kötelezettségszegésre történő hivatkozással közvetlenül érvényesíthet bármilyen igényt? Amennyiben igen, melyek ezek?

Kérdés: Önkormányzati társulás fenntartásában lévő szociális és gyermekjóléti szolgálat intézményvezetője novemberben nyugdíjba vonul a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján. Március 1-jétől a felmentési idejét tölti, július 1-jétől pedig a munkavégzés alól mentesítve van a Kjt. 33. §-ának (3) bekezdése alapján. Kiadhatja-e a munkáltató a megmaradt szabadságát a felmentési idő azon időtartamára, amelyre a munkáltató mentesítette a közalkalmazottat a munkavégzési kötelezettség alól?

Kérdés: A gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságról visszatérni szándékozó, egy multi áruházlánc munkavállalója fordult hozzánk a következő kérdéssel. A munkavállaló konkrét munkahelye Budapesten van, de időközben vidékre költözött, és a cég egy lakóhelyéhez közelebbi helyi egységében kívánna újból munkába állni. Jelentkezett is a helyi vezetőnél, aki azzal utasította el, hogy az Mt. 113. §-ának előírásai vonatkoznak rá: mivel a gyermeke még nincs hároméves, ezért korlátozottan foglalkoztatható. A munkavállaló egyébként attól is tart, kifogás lehet a cég részéről, hogy a munkaszerződése szerint a fővárosi egységbe szól a munkavégzés teljesítése. A munkaszerződése értelmében a munkavégzés helye elsődlegesen a munkáltató egyik telephelye, illetve a munkáltató valamennyi magyarországi telephelye és fióktelepe. Úgy véljük, ez a megállapodás mindkét félre egyaránt vonatkozik, azaz nemcsak a munkáltató "áthelyezési szándékát" elégítheti ki, hanem a munkavállaló ilyen irányú igényét is alátámasztja. Jogos-e a munkavállaló igénye az áthelyezésre? Elutasíthatja-e a munkáltató a munkavállaló foglalkoztatását?

Kérdés: A munkavállaló munkaidőkeretben dolgozik. Ha egy napon 8 óra helyett 10 órát kell dolgoznia, azt le lehet csúsztatni a munkaidőkeretben, vagy rendkívüli munkavégzésnek számít?

Kérdés: Igazgatóságunk dolgozói valamilyen szinten "rugalmas" munkarendben dolgoznak, ami annyit jelent, hogy kártyás beléptetőrendszer méri a munkahelyen töltött időt, és a napi munkaidő feletti esetleges túlórák tetszőleges későbbi időpontban "elhasználhatók" (például úgy, hogy korábban megy haza, vagy reggel később érkezik). Illetve az esetleges mínuszórákat később le kell dolgozni. Szabályszerű-e, ha a dolgozó bejön a szabadsága alatt munkát végezni, de nem egész napra, hanem például 3-4 órára, viszont aznapra nem törlődik a szabadsága, hanem jóváíródik a kártyáján a bent töltött 3-4 óra, amit későbbi tetszőleges időpontban természetesen el tud használni? Fontos, hogy mindez nem a munkáltató utasítására, hanem a dolgozó kérésére történik. Szabályos-e ez így, vagy ilyen esetben az Mt. szabadságmegszakításra vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni?

Kérdés: Egy kolléga normál/általános munkarendben dolgozik, és a hónap végén rendszeresen azt látjuk a munkaidő-nyilvántartó rendszerben, hogy nem dolgozza le a havi kötelező óraszámot. Milyen lehetőségünk van ilyenkor? Többször szóban figyelmeztettük. Levonható a le nem dolgozott munkaidő a havibéréből?