4263 talált cikk a munkavállaló kifejezésre

Kérdés: Egy cégnél 6 havi munkaidőkeretet alkalmaznak. A munkaidőkeret zárása után, ha többet dolgoznak a munkavállalók, mint a 6 hónap kötelező munkanapjainak száma, 150 vagy 200%-kal kell kifizetni a túlmunkát? Hogy kell eljárni a ki nem adott pihenőidő kapcsán? El lehet-e térni a kollektív szerződésben a törvénytől a túlmunka kifizetésére vonatkozóan?

Kérdés: Az egyik munkavállalónkra vonatkozóan egy letiltást kaptunk a NAV-tól, adótartozás miatt. Ezt a személyt egyszerűsített munkavállalóként foglalkoztatjuk, havonta kb. 3-4 alkalommal. Lehet-e egyáltalán az ő munkabéréből letiltást foganatosítani? Ha igen, milyen összeget?

Kérdés: A Munkaügyi Levelekben megjelent 1624. kérdésre a válaszadó azt a választ adta, hogy egyszerűsített foglalkoztatásból származó munkabérből lehet végrehajtási letiltást foganatosítani, mert az is munkabérnek minősül. A Vht. 65. §-ának (4) bekezdése szerint munkavállalói munkabérnek minősül a munkáltató által, a személyi jövedelemadóról szóló törvény szerinti béren kívüli juttatás kivételével minden olyan, a munkavállaló munkaviszonyára vagy annak megszüntetésére, megszűnésére tekintettel kifizetett pénzbeli juttatás, amelyet személyijövedelemadóelőleg-fizetési kötelezettség terhel a magánszemélynél. Ugyanakkor az Eft. 8. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerint a munkavállalót a közteher megfizetése esetén nem terheli szja-előleg-fizetési kötelezettség. Ezen két jogszabály együttes olvasatát én úgy értelmeztem, hogy abban az esetben, ha az alkalmi munkavállalónak kifizetett alkalmi munkavállalói bér után a magánszemélynél nem keletkezik szja-előleg-fizetési kötelezettség, az a Vht. szerint nem minősül munkavállalói bérnek, így nem helyezhető levonás alá.

Kérdés: Az Mt. szabályai alapján lehetséges-e munkaerő-kölcsönzés esetén, hogy a kölcsönbe adó munkáltató egy jogviszonyban nemcsak egy, hanem két kölcsönvevő részére kölcsönzi ki a munkavállalót? Tehát pl. a nap 4 órájában a munkavállaló az egyik kölcsönvevőnél, a fennmaradó 4 órában pedig egy másik kölcsönvevőnél végez munkát. Az Mt. 222. §-a (3) bekezdésének szabályai, miszerint a többmunkáltatós munkaviszony szabályai kölcsönzés esetén nem alkalmazhatók, hogyan értendők? Ha nem lehetséges ezt egy jogviszonyban megoldani, akkor milyen egyéb jogszerű megoldás van erre? Két külön jogviszonyt létesíthet-e a kölcsönbe adó munkáltató és a munkavállaló erre?

Kérdés: Helyi önkormányzati költségvetési szervként működünk, önkormányzati szolgáltató feladatot látunk el, mégpedig iskolák működtetési feladatait. Alkalmazottainkat a Kjt. és a 77/1993. (V. 12.) Korm. rendelet szerint foglalkoztatjuk. A munkáltató úgy szabályozta a munkaközi szünetet, hogy az nem része a munkaidőnek. A Kjt. 59. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján "jogszabály vagy kollektív szerződés – ágazati, szakmai sajátosságokra tekintettel – az Mt. 86. §-a (3) bekezdésének a) pontjától a közalkalmazott javára eltérhet". Tekintettel arra, hogy az ágazati jogszabály ezt a kérdést nem szabályozza, továbbá szakszervezet sem működik a munkáltatónál, így nincs kollektív szerződésünk. A munkáltató egyoldalúan belső szabályzatban a munkavállaló javára eltérhet-e, jogszerűen kinyilváníthatja-e, hogy a munkaközi szünet a munkaidő része?

Kérdés: Társaságunk tevékenysége az egyik településen megszűnik. Az ott alkalmazott dolgozók 13 éve állnak munkaviszonyban társaságunkkal, szerződésük változó munkahelyre szólt. Valamennyi ott alkalmazott munkavállalónak a megyén belül, 60 km távolságra lévő településen, változatlan munkafeltételekkel (munkabér, munkakör) tudunk munkát biztosítani. Munkába járásukat a társaság biztosítja, a dolgozókat csoportosan busszal szállítja. A másik településre áthelyezés módja munkaszerződés-módosítás vagy munkáltatói utasítás? Továbbá, mi a teendő, ha a munkavállaló nem írja alá a szerződésmódosítást, azaz nem fogadja el a másik településen felajánlott munkalehetőséget, vagy megtagadja a munkáltatói utasítást?

Kérdés: Háziorvosi ügyeletben dolgozó asszisztens készenléti jellegű munkakörben dolgozik. Amikor be van osztva, akkor délután 16 órától másnap reggel 8 óráig tart a munkaideje. Munkabére bérátalányban lett megállapítva. Nevezett munkavállaló bejelentette várandósságát. Az Mt. szerint éjszaka nem dolgozhat, asszisztensi munkakört reggel 8-tól nem tud biztosítani a munkáltató, mert ügyeletet lát el. Ha a munkáltató csak takarítói állást tudna felajánlani a munkavállalónak részmunka­időben, akkor az asszisztensi bérének arányos részével kell áthelyezni az új munkakörbe? Ha a munkavállaló nem fogadja el az új munkakört, akkor milyen bért kell részére fizetni? A felmentés idejére járó alapbér az ő esetében a megállapított bérátalánnyal fog megegyezni?

Kérdés: Vagyonvédelmi vállalkozás 24/48 órás rendszerben, írásban foglalt megállapodás alapján foglalkoztat készenléti jellegűvé minősített munkakörben, 3 havi munkaidőkeretben dolgozókat. A dolgozók bére órabéralapú elszámoláson alapul. A háromhavi munkaidőkeretet mi alapján kell megállapítani? A 3 hónapra eső munkanapok számának 8-cal történő szorzata adja? Avagy az ilyen jellegű munkakörnél a készenléti jelleg miatt emelkedik a normál munkaidő mértéke? Konkrétan pl. egy 20 munkanapos hónapban a ledolgozott 240-264 órás intervallum alapdíjazású, avagy a 160 órán felüli rész már túlórának minősül?

Kérdés: Az Mt. 61. §-ának (3) bekezdése alapján "a munkáltató a munkavállaló ajánlatára a gyermek hároméves koráig köteles a munkaszerződést a napi munkaidő felének megfelelő tartamú részmunkaidőre módosítani". Ha a munkáltató a munkavállaló ez irányú kérésének eleget téve módosította a munkaszerződést, a részmunkaidős munkavállaló ugyanannyi szabadságnapra jogosult, mint amikor teljes munkaidőben foglalkoztatták. Abban a tekintetben viszont különbség áll fenn, hogy számára a részmunkaidővel arányosan csökkentett távolléti díj jár a szabadság napjaira. Hogyan kezeljük a munkavállalónak azt a szabadságát, amit még a szülési szabadsága előtt, teljes munkaidőben foglalkoztatva szerzett?

Kérdés: Az egyik kölcsönzött munkavállalónk a targoncával közlekedve elvétette a kaput, és megrongálta az üzem falát, valamint a kapuemelő automatikáját. A kölcsönbeadóval kötött megállapodásunk alapján a munkavállaló által okozott károk tekintetében mi minősülünk munkáltatónak. A munkavállaló el is ismerte a felelősséget és a kár összegét, és meghatalmazást kívánt adni a kölcsönbeadónak, hogy a munkabéréből a megállapított ütemezés szerint közvetlenül vonja le, és utalja át részünkre a kártérítési részleteket. Ezt azonban a kölcsönbeadó megtagadta, arra hivatkozással, hogy a kölcsönvevő követelését még a munkavállaló hozzájárulása esetén sem vonhatja le a munkabérből. Ez valóban így van?