4332 talált cikk a munkavállaló kifejezésre

Kérdés: A munkavállaló megszakítás nélküli, egyenlőtlen munkaidő-beosztásban dolgozik, a hét minden napja munkanap lehet. Háromhavi munkaidőkeretet alkalmazunk. A keret első hónapjában megbetegedett, öt napot betegszabadságon volt, ezekre a napokra 12 órára lett volna beosztva. A munkáltató a betegszabadságot napban tartja nyilván, így a betegszabadság napjait a szerződés szerinti napi munkaidővel, nyolc órával vette figyelembe. Így öt napra keletkezett a munkavállalónak mínusz 20 órája (5×4 óra). A munkáltató a harmadik hónapban ledolgoztatta ezt a 20 órát, így nem keletkezett a keret végén órahiány. A munkavállaló reklamál, hogy a munkáltató szabálytalanul dolgoztatta le vele ezeket a hiányzó órákat. Helyesen járt-e el a munkáltató? Nem tehetett róla a munkavállaló, hogy beteg lett, de ledolgoztathatóak-e a szabadság vagy a betegszabadság miatt keletkezett mínuszórák?

Kérdés: A nemzetközi fuvarokat teljesítő kamionsofőrök, akik magyar cég alkalmazásában állnak, és nagyjából 4 hetente térnek vissza Magyarországra, kaphatják euróban a fizetésüket? Változik-e a helyzet, ha külföldi állampolgárságú a kamionsofőr, de ugyanígy nemzetközi utakon fuvaroz, egy magyar cég alkalmazásában?

Kérdés: A munkabérelőlegnek mi a helyes jogi minősítése? Polgári jogi kölcsönnek minősül, és ezáltal a munkabérelőleg nyújtásával kapcsolatos megállapodás szükségszerűen polgári jogi kölcsönszerződés, vagy pedig az „megmarad” a munkajog területén, és úgy kell a munkabérelőlegre tekinteni, mint olyan, jövőben kifizetendő munkabér, amelynek pusztán az esedékességét „hozzák előre” a felek, és azt – annak visszafizetése céljából – az időben későbbi havi munkabérekből levonják? A Hpt. értelmében a munkabérelőleg pénzkölcsön nyújtásának minősül?

Kérdés: Településünkön két felnőtt háziorvosi körzet van, körzetenként két-két asszisztenssel, akik egészségügyi szolgálati jogviszonyban látják el feladataikat. A 2. körzetben három hétig szabadságon voltak, ez idő alatt az 1. körzet asszisztensei látták el a helyettesítési feladatokat. Az 1. körzet háziorvosa kérelemmel fordult önkormányzatunkhoz, hogy a szabadságon lévő asszisztensek helyettesítése miatt végzett túlmunkát fizessük ki. Véleményünk szerint szabadság miatti helyettesítés esetén helyettesítési díj nem jár. Kaphatnak-e valamilyen más juttatást? Szintén egészségügyi szolgálati jogviszonyban dolgozók esetén kell-e a munkáltatónak – jelen esetben az önkormányzatnak – ruházati költségtérítést fizetni? Ha igen, hol találunk arra iránymutatást, hogy ennek mekkora a mértéke, milyen elemeket kell kötelezően biztosítani?

Kérdés: Nyugdíjas munkavállaló foglalkoztatása esetén – figyelembe véve a GDPR előírásait is – kérheti-e a munkáltató a munkavállalótól a nyugdíj-megállapító határozat másolatát? Amennyiben igen, a határozat teljes terjedelmében bekérhető, vagy elegendő csak azokat a részeket (oldalakat) bekérni, amelyek a munkáltató szempontjából relevánsak, illetve elfogadható-e, ha a munkavállaló a számára érzékeny, nem releváns adatokat (pl. ellátás összege, egyéb ellátások) kitakarja? Ebben az esetben mennyi a megőrzési idő? Amennyiben a dokumentum másolata nem kérhető be jogszerűen, milyen módon tudja a nyugdíjas munkavállaló hitelt érdemlően igazolni nyugdíjas státuszát a munkáltató felé? Végezetül, egy esetleges hatósági (pl. munkaügyi vagy adóhatósági) ellenőrzés során a hatóság kérheti-e a munkáltatótól a nyugdíjhatározat másolatát, illetve annak meglétét vizsgálhatja-e?

Kérdés: Könyvtárunkba ki lett nevezve közalkalmazotti jogviszonyban a könyvtárvezető mint megbízott vezető, mivel nincs meg a végzettsége. Mikor felvettük, a munkáltató kötelezte, és ő egyben kötelezettséget vállalt arra, hogy egy éven belül jelentkezik a könyvtárvezetői képzésre. A jelentkezés meg is történt, de sajnos nem vették fel. Ebben az esetben, mivel itt a környékünkön sajnos nagyon nehéz könyvtárvezetőt találni (előzőleg is majdnem egy évig hirdettük az állást), meghosszabbítható a megállapodás az iskola elvégzésére?

Kérdés: Jogi álláspontjukat kérem az egészségügyi dolgozó jogviszonyának megszűnésekor „bent lévő” szabadság pénzbeli megváltását illetően. Ismert a következő vélemény: „Fontos, hogy csak azt a szabadságot kell pénzben megváltani, ami a munkavállalót a munkaviszonya megszűnésekor időarányosan megillette volna. Ebből a szempontból lényeges, hogy az Eszjtv. szerint a szabadság nem halmozódhat [Eszjtv. 6. § (13) bek.]. Azaz, ha a jogviszonya fennállása alatt a munkavállalónak lehetősége lett volna kivenni a megszűnés évét megelőző évre (évekre) járó szabadságát, továbbá a tárgyévet követő kiadás lehetőségeivel sem éltek a felek [Mt. 123. §], a megszűnés évét megelőző időszakra járó szabadság már nem érvényesíthető, és ezért azt pénzben sem kell megváltani.” Valamint ez is ismert: „A szabadság kiadása a munkáltató kötelezettsége, amelyet az Eütev. 14/E. §-ának (1) bekezdése is rögzít.” Az Eszjtv. 6. §-ának (13) bekezdése értelmében a szabadság pénzben nem váltható meg, kivéve a jogviszony megszűnésének esetét.

Kérdés: Hogyan járjunk el a gyermekvállalás miatt fizetés nélküli szabadságról visszatérő munkavállaló esetében, aki a továbbiakban teljes munkaidő helyett részmunkaidőben szeretne dolgozni? Egyrészt kap bérfejlesztést, azonban a felgyülemlett szabadság kiadásánál már a részmunkaidőre vonatkozó távolléti díjjal kell számolni?

Kérdés: Önkormányzatnál dolgozó közalkalmazott éves fizetett szabadsága elfogyott. A Kjt. és a háttérszabályként alkalmazandó Mt. a fizetés nélküli szabadság eseteit konkrétan meghatározza, valamint az Mt. 135. §-a (2) bekezdésének r) pontja rendelkezik arról, hogy ezektől az előírásoktól a munkavállaló javára el lehet térni. Ez utóbbi értelmezhető-e a fenti esetre úgy, hogy a közalkalmazott éves fizetett szabadságának kivételét követően kérhet-e fizetés nélküli szabadságot? Az Mt. 55. §-ának (1) bekezdése rendelkezik arról, hogy a munkáltató mentesítheti a munkavállalót a munkavégzési kötelezettsége alól. A munkáltató munkavégzés alóli mentesítése alkalmazható-e a fenti esetben? Ha igen, mik a feltételei? Kell-e különmegállapodás róla? A fent említett két jogszabályhely alapján kérheti-e a közalkalmazott a fizetés nélküli szabadságot akár egy-egy napra is? Ez milyen módon és milyen feltételekkel adható? Esetlegesen mitől esik el a közalkalmazott a fizetés nélküli szabadság időtartama alatt (pl. biztosítási jogviszony)?

Kérdés: Önkormányzatunknál az éves szabadságok kiadásának egyeztetése során megállapítást nyert, hogy a határozatlan idejű munkaszerződéssel foglalkoztatott hivatalsegédnek 145 nap ki nem vett szabadsága van nyilvántartva, melyből 30 nap az idei évi, míg 115 nap 2014–2019. évekről „ragadt bent”, a korábbi településvezető ideje alatt halmozódott fel. Kötelezheti-e a munkáltató a munkavállalót a szabadságának kivételére abban az esetben, amennyiben a munkavállaló nem akar szabadságra menni? Az Mt. erre nem tartalmaz kifejezett választ. A munkavállaló azért nem akar szabadságra menni, mert azzal számol, hogy így a munkaviszony megszűnésekor hozzá fog jutni a szabadság pénzbeli megváltásához. Véleményem szerint, amíg a munkáltató az ilyen úgynevezett „beragadt” szabadságot nem adja ki, folyamatos jogsértő állapotot tart fenn. A munkáltató tudja úgy a munkát szervezni, hogy helyettesítéssel elláttatja a hivatalsegédi feladatokat, és elrendeli a munkavállaló ki nem adott 115 nap szabadságának kivételét egy részletben. Van-e joga a munkáltatónak így elrendelni a szabadság kivételét, kötelezheti-e a munkavállalót ilyen formában a szabadság kivételére? Mi van abban az esetben, ha a munkavállaló ezt nem fogadja el, szándékosan nem megy el szabadságra? Milyen eszköze van még ezenkívül a munkáltatónak arra, hogy a jogsértő állapotot megszüntesse, és a munkavállaló szabadságát rendezze?