Találati lista:
181. cikk / 4196 Szabadságkiadás – munkavállalói rendelkezés szerint
Kérdés: A szabadság alap- és pótszabadságból áll. Az Mt. 122. §-ának (2) bekezdése első mondata értelmében a munkáltató évente hét munkanap szabadságot – a munkaviszony első három hónapját kivéve – legfeljebb két részletben a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban köteles kiadni. Mi a helyes értelmezése az említett rendelkezésnek? A hét munkanap szabadságot csak az alapszabadságból kell számolni, vagy pedig az alapszabadság és a munkavállalónak járó pótszabadság együtteséből, tekintettel arra, hogy a törvény szabadságot említ, és nem pedig alapszabadságot, illetve pótszabadságot? Ha a munkavállalónak van az Mt. 118. §-a (1) bekezdésének a) pontja értelmében gyermek után járó 2 munkanap pótszabadsága, amelyet a 122. § (4a) bekezdése alapján a munkavállaló kérésének megfelelő időpontban kell kiadni, akkor ezen pótszabadság tulajdonképpen növeli azon szabadságnapok számát, amellyel a munkavállaló rendelkezik, így a példa szerinti esetben a munkavállaló 7+2 munkanap szabadságról rendelkezhet?
182. cikk / 4196 Igazolatlan távollét elszámolása munkaidőkeretben
Kérdés: Munkavállalónk munkaviszonyát az Mt. 78. §-a (1) bekezdésének a) pontjára alapított azonnali hatályú felmondással szüntettük meg 03. 19-én reggel, műszakkezdés előtt, a munkaidejének a kezdetét megelőzően. Előző nap, 03. 18-án egy órát dolgozott, majd engedély nélkül távozott, így egyórányi munkaidőt számoltunk el arra a napra. Az Mt. 95. §-ának (5) bekezdése tartalmazza, hogy munkaidőkeret hiányában is alkalmazni kell az Mt. 95. §-ának (1)–(4) bekezdéseiben foglaltakat. A bérprogramunk az ún. „munkáltatói azonnali hatályú felmondás” kilépési módot úgy paraméterezte, hogy állásidővel egészítse ki a dolgozó bérét, ha kevesebbet dolgozott, mint az általános munkarend és napi munkaidő alapulvételével meghatározott munkaidő. Az Mt. 95. §-ának (3) bekezdése viszont nem sorolja fel az Mt. 78. §-ának (1) bekezdése szerinti munkáltatói azonnali hatályú felmondást, mint állásidőre jogosító megszüntetési módot, ha a munkavállaló nem dolgozta le a teljes munkanapját. Ebből kiindulva szerintem csak a ténylegesen teljesített munkaidőre járó bért kell elszámolni, függetlenül attól, hogy a dolgozó igazolatlanul volt távol 7 órát, vagy ha – mondjuk – 1 óra munkavégzés után, műszak közben közöltük volna vele az azonnali hatályú felmondást. Ebben nem egyezünk a program ügyfélszolgálatával, az Mt. 95. §-ának (5) bekezdésére hivatkoznak.
183. cikk / 4196 Munkaidőkeret rövidítése – a „vég” új dátuma
Kérdés: Társaságnál alkalmazott többhavi munkaidőkeret időtartamát kívánják rövidíteni kevesebb havi időtartamra. Le kell-e zárni a munkaidőkeretet azzal a nappal, és el kell-e számolni a dolgozókkal, amikortól a rövidebb munkaidőkeretet alkalmazza a munkáltató, azaz amikor tájékoztatja a dolgozókat, hogy a munkaidőkeret végének mi lesz az új dátuma? Vagy elég tájékoztatni a munkaidőkeret végének új dátumáról, és megadni a rövidített munkaidőkeretben teljesítendő munkaidő mértékét, és majd a rövidített munkaidőkeret végén kell elszámolni a feleknek?
184. cikk / 4196 Előadóművészek munkaideje
Kérdés: Intézményünk önkormányzati költségvetési intézményként működő színház, a művészeti munkakörben foglalkoztatott munkavállalóknál az Mt. szabályait az Eatv. sajátosságait figyelembe véve kell alkalmazni. A művészi és művészeti munkakörben foglalkoztatott munkavállalóknál az Eatv. 32. §-a alapján a munkaidőkeret legfeljebb hat hónap lehet, az Mt. 92. §-a szerinti napi munkaidő tartalmának alapulvételével. Az előadó-művészeti munkavégzés sajátos szabályai alapján a tánckari tag és az énekkari tag havi szolgálatszáma legfeljebb 28, évadonként 286 szolgálat lehet.
1. A tánckar és énekkar hathavi munkaidőkeretben van alkalmazva, ebben az esetben a havi szolgálatszámot hogyan kell értelmezni? A havi 28 szolgálatszám túlléphető a következő hónap terhére, vagyis a 6 havi munkaidőkeret esetén havi átlagban van 28 szolgálat? Az Eatv. 38. §-ának (9) bekezdését hogyan kell értelmezni ebben az esetben?
2. A havi 28 szolgálat elérése után rendkívüli munkavégzés elrendelhető-e az Mt. 109. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján? A rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék munkaidőegységeként lehet-e a szolgálatszámmal számolni, vagyis az alapbért a kötelező 28 szolgálatszámmal elosztva megállapítani a rendkívüli munkavégzésért járó pótlékot, vagy az alapbért 174 órával osztva kell megállapítani az órabért, ami a pótlékszámítás alapja?
1. A tánckar és énekkar hathavi munkaidőkeretben van alkalmazva, ebben az esetben a havi szolgálatszámot hogyan kell értelmezni? A havi 28 szolgálatszám túlléphető a következő hónap terhére, vagyis a 6 havi munkaidőkeret esetén havi átlagban van 28 szolgálat? Az Eatv. 38. §-ának (9) bekezdését hogyan kell értelmezni ebben az esetben?
2. A havi 28 szolgálat elérése után rendkívüli munkavégzés elrendelhető-e az Mt. 109. §-ának (1) és (2) bekezdése alapján? A rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék munkaidőegységeként lehet-e a szolgálatszámmal számolni, vagyis az alapbért a kötelező 28 szolgálatszámmal elosztva megállapítani a rendkívüli munkavégzésért járó pótlékot, vagy az alapbért 174 órával osztva kell megállapítani az órabért, ami a pótlékszámítás alapja?
185. cikk / 4196 Munkavállalói igények kényszertörlés alatt álló munkáltatóval szemben
Kérdés: Egy cég kényszertörlés alá került. A cégben volt egy gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságon tartózkodó édesanya, akinek ez a státusza két éve lejárt. Az akkori főnöke külföldre költözött, sem a felhalmozott szabadságát nem fizette ki, sem állásidőt nem fizet neki azóta sem, a bérkorrekcióról nem is beszélve. A NEAK oldalán az édesanya még mindig be van jelentve a céghez. Mivel a tulaj külföldi állampolgár és külföldön is tartózkodik, mit javasolnak az édesanya jogos igényeinek érvényesítése érdekében? Hogyan lehet elérni egy ilyen esetben, hogy az édesanya megkaphassa a végkielégítést és a felhalmozott szabadságát, ha az állásidőt nem is?
186. cikk / 4196 Munkaszerződés a cégtulajdonossal
Kérdés: Egy gazdasági társaság ügyvezetője munkaviszonyban áll azzal a társasággal, amelynek egyben a tulajdonosa is. Ezt a jogviszonyt munkaszerződés jogszerűen alapozza meg, vagy elégséges ehhez a társasági határozat? Amennyiben munkaszerződés szükséges, annak aláírása a munkáltató és a munkavállaló által milyen módon történhet?
187. cikk / 4196 Részvétel politikai rendezvényen – a munkaviszony megszüntethetősége
Kérdés: A munkáltató által megalkotott belső szabályzat munkavállaló általi megsértése szolgálhat alapul a munkáltató részéről történő felmondásra? Ügyfelünk a munkavállalók számára készített etikai szabályzatban – a véleménynyilvánítási szabadság korlátjain belül és annak tiszteletben tartásával – korlátozni kívánja a politikai állásfoglalásokat. Mi történik akkor, ha egy munkavállaló ennek ellenére részt vesz olyan politikai, akár szélsőséges rendezvényen, nyilvánosan és beazonosítható módon (de mindenféle utalás nélkül a cégre), hogy a cég munkavállalójaként teljes mértékben felismerik a kollégák, mondjuk, egy online újság fényképalbumában, és adott esetben félelmet kelt bennük a szélsőséges nézet? Lehet-e ez alapján bármiféle szankcióval, akár elbocsátással is élni a munkáltató részéről – figyelemmel arra, hogy a munkahelyen a kolléga semmilyen jelét nem adja szélsőséges nézeteinek, a munkáját pedig megfelelően végzi?
188. cikk / 4196 Felmondási korlátozás üzemi baleset esetén
Kérdés: Amennyiben a munkáltató működésével összefüggő okra alapított felmondást ad át egy üzemi baleset miatt keresőképtelen munkavállaló részére a baleseti táppénz folyósítása alatt, mikor kezdődik a felmondási idő? Az Mt. 68. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján a munkáltató felmondása esetén a felmondási idő legkorábban a betegség miatti keresőképtelenség megszűnését követő napon, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év utáni első napon kezdődik. A jelen esetben azonban nem betegség miatti keresőképtelenségről van szó, illetve betegszabadságról sem beszélhetünk üzemi baleset esetén.
189. cikk / 4196 Felmondás keresőképtelenség alatt – a járandóságok „sorsa”
Kérdés: A munkáltató postai úton felmondást közölt a munkavállalóval abban a hiszemben, hogy már keresőképes, erről volt is igazolás a birtokában, majd kiküldte a kilépődokumentumokat a dolgozónak, és kifizette a járandóságait. A dolgozó ekkor telefonon jelezte, hogy ő még bizony keresőképtelen állományban van, és adott is le egy újabb igazolást, amely szerint viszont a felmondás közlésének napján valóban keresőképtelen. Ezzel jogellenessé vált a munkaviszony megszüntetése azzal az időponttal, amivel a munkáltató kiléptette a dolgozót? Helyre kell állítania a munkaviszonyt, és az csak keresőképessé válás napjától számított felmondási idő leteltével szűnik csak meg? A kifizetett járandóságokat hogyan vonhatja vissza?
190. cikk / 4196 Visszatérés szülési szabadságról – a munkáltatói felmondás
Kérdés: Szülési szabadságon lévő kismama jelezte a munkáltatója felé, hogy vissza szeretne térni a munkába. A felajánlott munkakört nem tudta elfogadni. A munkaviszony megszüntetésre kell, hogy kerüljön. Tíz év munkaviszonnyal rendelkezik a cégnél. Ebben az esetben jár neki a végkielégítés a munkaviszony megszüntetése esetén? Ebben az esetben munkáltatói felmondásról beszélhetünk?
