4885 talált állásfoglalás a munkáltató kifejezésre

Kérdés: A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével kell megállapítani. Ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni. A munkaszüneti napok körüli munkarendet minden évben egy rendelet határozza meg. A rendelet szerinti munkarend minden munkáltatóra és az általuk általános munkarendben foglalkoztatottakra terjed ki. A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidő kiszámításakor az áthelyezett munkanapokat is figyelembe kell venni?

Kérdés: A jelenléti ívet ki jogosult leigazolni? Ha a vezérigazgató ezt a jogkört szeretné átruházni a csoportvezetőkre, megteheti-e, és ha igen, hogyan?

Kérdés: Osztott munkaidő alkalmazható-e részmunkaidőben, négyórás mértékű munkaidő megosztható-e délelőtt két óra, este két óra időintervallumban?

Kérdés: Helyes az az értelmezés, mely szerint a készenlét és a napi pihenőidő egymással párhuzamosan is telhet, tekintettel arra, hogy a napi pihenőidőnek "két munkavégzés" (az adott napi munkavégzés és a következő munkanapi munkavégzés) között kell meglennie, és a készenlét nem munkavégzés, hanem rendelkezésre állás? Másképpen: ha a munkavállaló a napi pihenőt tölti, ezen idő alatt készenlétben állhat, és az nem befolyásolja/nem szakítja meg a napi pihenőidőt? Különös tekintettel a napi pihenőidővel és a heti pihenőnapokkal kapcsolatos új megállapításokra (MÁV-Start eset), és az Mt. 104. §-ának (5) bekezdésére, hogyan kell kiadni a napi pihenőidőt abban az esetben, ha a munkavállaló rendes munkaideje mindennap 8 órától 16 óráig tart, és péntek 16 órától a következő hétfő 8 órájáig készenlétben van, és ezen idő alatt rendkívüli munkavégzés történik? A példánál maradva: ha pénteken készenlét alatt 20 órától 21 óráig rendkívüli munkavégzést teljesít a munkavállaló, akkor a napi pihenőidő hétfő éjféltől hétfő 11 óráig tart, ebben az esetben a 8 és 11 óra közötti időtartam állásidőnek minősülne? Ha készenlét alatt vasárnap 15 órától 16 óráig végezne rendkívüli munkát, akkor is az előző eset szerint alakulna a pihenőidő és az állásidő? Ha azonban készenlét alatt hétfőn 6 órától 7 óráig végezne rendkívüli munkát, akkor 7 órától 18 óráig tartana a napi pihenőideje, ebből következően hétfőn a teljes rendes munkaidő (8 órától 16 óráig) állásidőnek minősülne, és legközelebb csak kedden végezhetne először munkát a munkavállaló?

Kérdés: Egy kft. ügyvezetője rendelkezik máshol heti 36 órát meghaladó munkaviszonnyal, ott biztosított. Itt az ügyvezetést megbízás alapján végzi, ezért díjazást nem kap, a vállalkozás tevékenységében nem vesz részt személyesen. Havonta egy-két nap lenne ellenőrzési munkája, amiért kapna némi nem túl magas díjazást. Ez az egy-két napi tevékenység ellátható-e egyszerűsített foglalkoztatás keretében, tiltja-e ezt valamilyen jogszabály?

Kérdés: Egyik munkavállalónk hétfőtől szombatig dolgozik munkaidőkeretben, szombaton 9 és 13 óra között. A heti pihenőidejét (48 óra) szombat 13 órától hétfő 13 óráig osztjuk be. Szabályos ez a munkarend? Mi a helyzet, ha a munkavállaló hétfőre szabadságot vesz ki? Ebben az esetben így összemosható a heti pihenőidő és a szabadság?

Kérdés: Van-e bármi akadálya annak, hogy a munkáltató az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalót hétköznapra eső munkaszüneti napon foglalkoztassa külföldi munkavégzés keretében, az Mt. 102. §-ának (2) bekezdése alapján alkalmazandó Mt. 101. § (1) bekezdés h) pontja alapján? Egy példával szemléltetve: 2023. március 15-én – amely szerdai napra esett – az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalót a munkáltató külföldön történő munkavégzésre (pl. konferencián kellene előadnia) kötelezné. Az Mt. 108. §-a (3) bekezdésének a) pontja szerint munkaszüneti napon rendkívüli munkaidő a rendes munkaidőben e napon is foglalkoztatható munkavállaló számára rendelhető el. Az Mt. 102. §-ának (2) bekezdése akként fogalmaz, hogy az Mt. 101. §-ának bizonyos pontjai esetén osztható be rendes munkaidő. Mi a helyes értelmezése a fenti két jogszabályhelynek? A munkaszüneti napon rendkívüli munkaidőben történő foglalkoztatása szempontjából kizárólag csak azt kell figyelembe venni, hogy az Mt. 102. §-ának (2) bekezdésében rögzített esetek egyike megvalósul-e, vagy pedig ezen feltételeken túlmenően még az is vizsgálandó, hogy a munkarend, illetve a munkaidő-beosztás is lehetővé teszi-e ezt? A hipotetikus tényállásban egyébként az általános munkarend nem sérülne, hiszen szerdán kerülne – külföldön – foglalkoztatásra a munkavállaló. Abban az esetben, ha nem lenne foglalkoztatható a fentiek szerint a munkavállaló, akkor milyen rendelkezésből következne az, hogy mégsem dolgozhat, annak ellenére, hogy az Mt. 102. §-ának (2) bekezdésében foglalt feltételek egyike teljesül?

Kérdés: A munkavállaló munkaszerződése úgy szól, hogy a napi munkaidő mértéke az általános teljes napi munkaidő (8 óra), havi alapbérrel, munkaidőkeretben, egyenlőtlen munkaidő-beosztás mellett. A munkaszerződés nem említi, hogy a munkakör készenléti jellegű munkakör lenne, továbbá a felek hosszabb teljes napi munkaidőben (12 óra), és így a beosztás szerinti hosszabb napi munkaidőben (24 óra) sem állapodtak meg. A gyakorlatban azonban a munkavállaló munkaideje úgy került beosztásra, hogy 24 órát dolgozott, majd 48 óra szabadidő jött, majd egy év elteltével úgy módosult ez a beosztás, hogy 24 órát dolgozott, amit 72 óra szabadidő követett. A munkabér kifizetése mégis napi 8 órának megfelelően történt, havibérként, valamint figyelembe vették az éjszakai pótlékot. A munkavállaló munkaideje tehát annak ellenére került 24 órára beosztásra, hogy a feltételei nem álltak fenn. Ebben a helyzetben a munkavállaló milyen pótlékokra lett volna jogosult, hogyan kellett volna a munkaidőt elszámolni? Egyik számítás: 24 órából 8 óra rendes munkaidő szerinti díjazás, 4 óra rendkívüli munkaidőre járó bérpótlék és 12 óra ügyeleti pótlék. Másik számítás: a munkaidőkeretben figyelembe veszem, hogy mennyi a teljesítendő órák száma, abból hányszor 24 órát teljesített, és a munkaidőkereten felül teljesített órákat "rendkívüli munkaidő" bérpótlékkal veszem figyelembe. Amennyiben egyik sem helyes, kérem tanácsukat, hogy milyen elszámolás szerinti igény támasztható a munkáltatóval szemben.

Kérdés: Az Mt. 55. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a munkavállaló mentesül a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól munkaköre ellátására egészségi okból való alkalmatlansága esetén, annak időtartamára. Az Mt. 146. §-a szerint a munkavállalót ilyen esetben távolléti díj nem illeti meg. Tud-e élni a betegszabadság, illetve a táppénz lehetőségével az a munkavállaló, akivel összefüggésben a foglalkozás-egészségügyi szerv azt állapította meg, hogy a munkakör betöltésére egészségi állapota miatt nem alkalmas? Oszthat be ilyen munkavállaló részére a munkáltató a munkaidő-beosztásban munkanapot? Adhat ki részére szabadságot?

Kérdés: A munkaidőkeret helyes elszámolásához kérnénk állásfoglalásukat. Cégünknél bevezetésre került a 3 havi munkaidőkeret, havibéres és óradíjas munkavállalóinknál egyaránt. Nem minden esetben tudjuk a dolgozó részére biztosítani a havi kötelező pihenőnapokat. Helyesen járunk el, ha a dolgozó pihenőnapját 100%-os bérpótlékkal számfejtjük? Valamint vannak olyan órabéres dolgozók, akik sajnos nem teljesítik a kötelezően előírt óraszámot, viszont kifizetésre kerül részükre, itt van-e esetleg más lehetőség?