73 talált cikk a munkaidő-elszámolás kifejezésre

Kérdés: Ha háromhavi munkaidőkeretet alkalmaz egy munkáltató, hétfőtől péntekig tartó munkarenddel, az esetleges, első hónapban teljesített rendkívüli munkavégzés (pl. hétköznapi túlóra vagy szombati munkavégzés) után járó bérpótlék kifizetése kapcsán dönthet úgy a munkáltató, hogy azt munkaidőkereten kívül végzett munkának tekinti? Ezért nem a munkaidőkeret végén veszi figyelembe a rendkívüli munkavégzést, hanem az adott hónap végén kifizeti a rendkívüli munkavégzésért járó bérpótlékot a munkavállaló számára?

Kérdés: Január 9-én ónos esőzésre adtak ki riasztást, amely telephelyünket is érintette. A vezetőség a vidéki dolgozókat a délelőttös „A” műszakból 11 órakor hazaküldte a munkásjárattal, illetve azzal, amivel dolgozni járnak. A délutános „C” műszak vidéki dolgozóit pedig értesítették, ne jöjjenek be dolgozni. A helybéli munkavállalók maradtak dolgozni délelőtt, és felvették a munkát a helyben lakó délutánosok is. Egyébként a nagy ónos esőzés szerencsére elmaradt. A munkáltató január 14-én, szerdán kihirdette, hogy az érintett délelőttösöknek a fennmaradó három órát január 22-én kell ledolgoznia úgy, hogy 6 órától 14 óra helyett 17 óráig fog tartani a munkaidejük, a délutánosoknak pedig január 31. szombatra rendeli el a pénteki nap ledolgozását. Azaz a szombati pihenőnapot munkanappá módosítja, a 9-i pénteki munkanapot pedig pihenőnappá helyette. Egyébként négyhavi munkaidőkeret van érvényben, de rendszerint nincs „használatban”, általános munkarend szerint, 8-8 órában folyik a termelés. Az intézkedés felháborodást váltott ki, különösen a délelőttösök körében, mivel nem akarják ledolgozni a három órát, azt inkább igazolt, nem fizetett időtartamként számoltatnák el, de állásidőre és túlórára is gondoltak. Végül a vezetőség úgy döntött, hogy nyilatkoztassuk a dolgozókat, mit választanának. Az „A” műszak esetén: a fennmaradó három órát ledolgozzák 22-én, vagy nem dolgozzák le, de 9-ére csak öt órát számolunk el. A „C” műszaknál: a délutános 8 órát ledolgozzák 31-én szombaton, vagy szabadságot, illetve fizetés nélküli szabadságot kérnek rá. Az „A” műszakosok egységesen a le nem dolgozás és 5 óra elszámolás, a C műszakosok pedig egységesen a 31-i ledolgozás mellett döntöttek, a nyilatkozatokat pedig mindenki személyre szólóan kitöltötte.
1. A fenti körülmények, az előzetes riasztás, amelyre alapozva meghozta a döntéseit a munkáltató, minősülhet-e olyan elháríthatatlan külső oknak, amely mentesíti őt az állásidőre járó díjazás fizetésének kötelezettsége alól?
2. Ha a „C” műszak 9-i műszakja igazolt, nem fizetett távollétként kerül rögzítésre, a 31-i szombatra elrendelt, illetve részükről nyilatkozatban elfogadott 8 órás munkavégzés a havi kötelező óraszámon, illetve a 4 havi munkaidőkeretet tekintve a kereten felüli óraszámon kívül kellene, hogy jelentkezzen, ami túlóra? Vagy az általuk aláírt nyilatkozat, amelyben 9-ét pihenőnapként fogadják el utólag, és helyette a 31-i szombatot munkanapnak, védheti a céget egy munkaügyi ellenőrzés esetén, mint megállapodás a felek között?
3. Ha az időjárás miatt a dolgozóért a műszak végén nem tud eljönni a munkásjárat, vagy hazafelé elakad a busz, mi a teendője a munkáltatónak az Mt. szerint? Kell különbséget tenni a munkáltató felelősségében és teendőiben ilyen helyzetben aszerint, hogy autóval, munkásjárattal vagy „Volánnal” jár munkába a munkavállaló?

Kérdés: A Munkaügyi Levelek 279. számában megjelenő, 5390. sorszámú kérdésemet szeretném pontosítani. A portásaink munkanapja egybefüggő 24 óra, reggel 7-től másnap reggel 7-ig tart. Portás I. beosztása: 07. 01. 24 órás munkavégzés; 07. 02. 12 órás szabadság (19:00–07:00 óra között); 07. 03. pihenőnap. Ezzel egy időben Portás II.: 07. 01. pihenőnap; 07. 02. 12 órás szabadság (07:00–19:00 óra között); 07. 03. 24 órás munkavégzés. Vagyis 07. 02-re 12 órás munkaidőt is beosztunk egyszerre 2 főnek, egymást váltva (míg a 3. ténylegesen dolgozik), a szolgálat lejárta után biztosított napi pihenőidőt követően, de egyúttal arra rögtön szabadságot adunk ki. Azt írják, tilos, hogy ugyanazon a munkanapon dolgozzon és szabadságon is legyen a dolgozó. De a munkanap reggel 7-től este 7 óráig értendő, és 07. 02-án reggel 7-kor új munkanap indul, csupán megosztjuk azt 12-12 órára a két portásunk között.

Kérdés: Portás-telepőr készenléti jellegű munkakörben, háromhavi munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalóink vezénylésében kérnénk segítséget. Négy főből tartós táppénz miatt kiesett egy fő, hárman maradtak egy időre. Szerződés szerinti munkaidejük napi 11 óra, 24 órás szolgálatokat látnak el.
1. A júliustól induló keretben ahhoz, hogy az időarányos szabadságukat ki tudjuk adni, a vezénylésben párosával jelölünk nekik 12 órás beosztást, de szabadságra kiadva. Így egyiküknek a 24 órás szolgálat előtti napon lesz 12 órás szabadsága (07:00–19:00 óra között értendően), a másik dolgozónak pedig a 24 órás szolgálat utáni napon (19:00–07:00 óra között értendően). Mivel a legalább 11 órás pihenőidő megvan a munkaidő kezdete/vége és a szabadságra jelölt munkanapok között, úgy gondoljuk, szabályos ez a beosztás.
2. A beosztás szerinti – a munkaidőkeret átlagában – heti 72 órás munkaidő-maximumba bele kell-e számítani a szabadság, betegszabadság és egyéb távollétek tartamát is, tehát nem csak a tényleges munkavégzés óráit?
3. Az egyik dolgozó hozzátartozója halála miatt 24 órás szolgálatra vezényelt munkanapjára felmentést kapott, de a bérprogram nem engedte 24 órával elszámolni ezt a távollétet, csak a szerződés szerinti 11 órával. Helyes ez így?

Kérdés: Cégünknél a mezőőröket a számfejtő rendszerben általános munkarend szerint vitték fel, de összevissza járnak dolgozni. Szombat, vasárnap, reggel, este. A 18-tól 6 óráig tartó időszakra bérpótlékot kapnak. A mezőőri szabályzatban viszont az szerepel, hogy megszakítás nélküli rendben kell dolgozniuk, így a vezetőnk szerint nem jár nekik pótlék. Jogszabály szerint mi lehet a munkarendjük, és jár-e nekik bérpótlék?

Kérdés: A véradáson való részvételért egynapi távolléti díjat fizetünk. Helyesen járunk-e el, ha az adott hónapra kötelező munkanapok számának megfelelő munkavégzés esetén a mellette kifizetett egy nap véradást már nem számítjuk be a munkanapokba, nem növeli a teljesített órák számát, nem fizetünk túlóradíjazást a plusz egy nap miatt? Úgy vesszük, hogy a véradást a pihenőnapján teljesítette, de ennek ellenére távolléti díjat fizetünk rá. Vagy abban az esetben, ha távolléti díjat fizetünk a véradás napjára, akkor már beszámít a teljesített napokba, illetve túlmunkája lesz az adott hónapban a dolgozónak, és túlórapótlékot kell fizetnünk? A véradás napjával teljesíteni lehet az adott hónapra kötelező munkanapok számát?

Kérdés: Hogyan hozható összhangba az, hogy éves szinten 250 vagy akár 400 óra túlmunkája lehet valakinek, ugyanakkor a 30 munkanap szabadságot is ki kell adni éves szinten, de pihenőnapra nem adható ki szabadság, csak a beosztás szerinti munkanapra? Túlmunka tehát a pihenőnapra rendelhető el – de akkor meg a pihenőnap nem lesz kiadva –, vagy a napi 8 órán felül a kilencedik, tizedik órára? Hogyan adhatjuk ki helyesen a bent maradt szabadságokat egyenlőtlen munkaidő-beosztás és kéthavi vagy féléves munkaidőkeret esetén? Olyan hónapban, amikor szabadságon volt, lehet-e többletnapja a dolgozónak a túlmunkából eredően?

Kérdés: Gépkezelő munkakörben foglalkoztatunk munkavállalókat munkaerő-kölcsönzés keretében. A kölcsönvevő kollektív szerződése 12 havi munkaidőkeretet írt elő, azonban a kölcsönzött munkavállalókra vonatkozó munkaidőkeret időtartamát a jogszabály hat hónapban maximalizálja. Véleményünk szerint a munkaerő-kölcsönzés keretében foglalkoztatott munkavállalók nem minősülnek a kölcsönvevő munkavállalóinak, mivel a munkaviszony a kölcsönbe adó és a munkavállaló között áll fenn. Az Mt. nem mondja ki, hogy a kollektív szerződés megkötésére, hatályára és alkalmazhatóságára vonatkozó szakaszok alkalmazása körében a kölcsönvevő minősülne munkáltatónak. Ennek okán nem lehet olyan rendelkezést kikötni a kollektív szerződésben, amely a kölcsönvevővel munkaviszonyban nem álló munkavállalókra vonatkozik, ebből adódóan a 12 havi munkaidőkeret nem alkalmazható a kölcsönzött munkavállalókra. Amennyiben a kölcsönzött munkavállalók az előírt szabályok szerint hathavi munkaidőkeretben kerülnek foglalkoztatásra, a kölcsönvevő azonban a saját állományában alkalmazott munkavállalókra a 12 havi munkaidőkeretet alkalmazza, nem sérül az egyenlő bánásmód elve? Hogyan jár el helyesen a kölcsönbe adó a munkaidőkeret elszámolásakor?

Kérdés: Egyik intézményünkben a 4 havi munkaidőkeretet egy ideig nem hosszabbítjuk meg, hanem kifizetésre kerülnek a túlórák (Kjt.-sek és Mt.-sek tekintetében). Helyesen járunk el, ha így számoljuk a kollégáknak a túlórákat: a túlóra napi maximum 4 óra lehet, heti maximum 8 óra és havi maximum 32 óra? Szombatra vagy 100% pótlék, vagy 50%+1 szabadnap jár (mert ez a 6. nap, amikor dolgozik). Vasárnapra jár a 100% pótlék és ugyanannyi szabadidő órában, amennyit dolgozott (ott nem egész szabadnap jár, csak a munkavégzéssel egyenlő szabadidő).

Kérdés: Mi a következménye annak, ha a munkáltató egyórányi túlórát rendel el a munkavállalónak meghatározott feladat elvégzésére, azonban a munkavállaló 30 perc alatt végez a meghatározott feladattal? Ebben az esetben az egy órára járó, túlórapótlékkal növelt bért kell kifizetni? Van-e akadálya annak, hogy a munkáltató a feladat elvégzése (tehát 30 perc) után „hazaküldje” a munkavállalót amellett, hogy az 1 órára járó, túlórapótlékkal növelt bért fizeti meg a munkavállaló számára?