130 talált cikk a munkaerő-kölcsönzés kifejezésre

Kérdés: Kölcsönbeadó cégként szeretnénk alkalmi munkavégzés keretében kölcsönözni munkavállalókat. A törvényi szabályok miatt viszont legfeljebb 5 naptári napra lehet munkaviszonyt létesíteni alkalmi munkára, egy adott munkáltatóval. Arra gondoltunk, hogy két céggel többmunkáltatós munkaszerződést kötnénk a munkavállalókkal, akiket így folyamatosan, 5 napnál hosszabb időre is ki lehetne kölcsönözni. Van ennek akadálya?

Kérdés: Több kölcsönző cégtől is igénybe veszünk munkavállalókat, akiknek az egységes munkaruhát mi adjuk ki. A munkavállalók egy része sajnos nem adja le ezeket az elszámoláskor, sok esetben a dolgozók egyszerűen eltűnnek, és nem elérhetők. Az új munkaruhák árát a kölcsönbeadóktól próbáltuk meg bekérni, de olyan visszajelzés érkezett az egyiktől, hogy ő nem felel az alkalmazottaiért, és a kárt nekünk kell a kölcsönzöttekkel szemben érvényesítenünk. Valóban így van? Milyen úton tudjuk ezt megtenni?

Kérdés: Kölcsönzött munkavállalóként dolgozom, és szeretném felmondani a munkaviszonyomat. A munkaszerződésem (2013 júniusában kötöttem) azt tartalmazza, hogy a felmondási idő 30 nap, amelynek a felére a munkavállalót fel kell menteni a munkavégzési kötelezettség alól. Ez ilyenkor azt jelenti, hogy ha én akarok felmondani, akkor is 15 napra fel kell mentenie engem a munkáltatómnak?

Kérdés: Cégünknél kölcsönzött munkavállalókat alkalmazunk, akár több évre is. Ez alatt az idő alatt olyan ismeretekre tesznek szert, amelyek versenytársainknál is kamatoztathatók. Ennek kizárása érdekében versenytilalmi megállapodást szeretnénk velük kötni. Van-e erre lehetőség, akár általunk, akár a kölcsönbeadó által?

Kérdés: Kölcsönbeadó cégként dolgozunk, és kölcsönvevőink sok esetben kérik, hogy a kölcsönzött munkavállalókkal kössünk tanulmányi szerződést. Ezt követően, ha átveszik saját állományukba a munkavállalót, azt várják, hogy a tanulmányi szerződést engedményezés keretében "kössük át" rájuk, és a munkavállaló náluk legyen köteles fenntartani a munkaviszonyát. Van-e erre lehetőség, és ha igen, milyen módon?

Kérdés: A magyar munkaügyi ellenőrzési hatóság mi módon tudja ellenőrizni a külföldön bejegyzett (EGT-beli) munkaerő-kölcsönbeadót, amely magyar munkavállalót kölcsönöz ki magyar vagy magyarországi kölcsönvevő jogi személynek? Az Art. 17. §-ának (17) bekezdése és a Tbj-tv. 56/A. §-a (4) bekezdésének b) pontja szabályozza a kölcsönvevő kötelezettségeit, de a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvényben nincs nyoma ennek.

Kérdés: Társaságunk gyógyszertárként működik. Az új törvények értelmében meghatározott számú gyógyszerésszel lehet csak működtetni. Ugyanakkor a törvény arra is lehetőséget ad, hogy a hiányzó létszámot helyettesítéssel oldjuk meg. Nem tudjuk azonban értelmezni, hogy ez milyen jogviszonyban lehetséges. Társaságunk esetében a hiányzó órákra nem kell egy teljes munkaidős gyógyszerészt foglalkoztatni, ezért úgy döntöttünk, hogy a hiányzó órákra – ami természetesen havonta változó – egy másik betéti társasággal megbízási szerződést kötünk gyógyszerész helyettesítésére. Viszont a gyógyszertár működésének jellegéből adódóan számos olyan ismérv van, amellyel a hatóságok a megbízási szerződést akár munkaszerződéssé is nyilváníthatják. Gondolok itt arra, hogy a tevékenységét a helyettes csak a gyógyszertárban végezheti, az engedélyben szereplő nyitvatartási időben és természetesen a személyi jogos gyógyszerész vezetése alatt. Mi a megoldás? Lehet megbízási szerződés két társaság között gyógyszerész helyettesítésére?

Kérdés: Munkaerő-kölcsönzés keretében alkalmazunk kölcsönvevőként munkavállalókat. A saját munkatársainkat hathavi munkaidőkeretben foglalkoztatjuk, és ebben a rendszerben szeretnénk alkalmazni a kölcsönzött munkaerőt is. A kölcsönbeadó egy hónapos munkaszerződéseket köt velük, amelyeket – ha a munkavállalóra még szükség van – egy-egy hónapra meghosszabbít. Legutóbb azt jelezte, hogy ilyen esetben nincs lehetőségünk hat hónapos munkaidőkeret alkalmazására. Milyen alapon mondhatja ezt?

Kérdés: Az Mt. szabályai alapján lehetséges-e munkaerő-kölcsönzés esetén, hogy a kölcsönbe adó munkáltató egy jogviszonyban nemcsak egy, hanem két kölcsönvevő részére kölcsönzi ki a munkavállalót? Tehát pl. a nap 4 órájában a munkavállaló az egyik kölcsönvevőnél, a fennmaradó 4 órában pedig egy másik kölcsönvevőnél végez munkát. Az Mt. 222. §-a (3) bekezdésének szabályai, miszerint a többmunkáltatós munkaviszony szabályai kölcsönzés esetén nem alkalmazhatók, hogyan értendők? Ha nem lehetséges ezt egy jogviszonyban megoldani, akkor milyen egyéb jogszerű megoldás van erre? Két külön jogviszonyt létesíthet-e a kölcsönbe adó munkáltató és a munkavállaló erre?

Kérdés: Az egyik kölcsönzött munkavállalónk a targoncával közlekedve elvétette a kaput, és megrongálta az üzem falát, valamint a kapuemelő automatikáját. A kölcsönbeadóval kötött megállapodásunk alapján a munkavállaló által okozott károk tekintetében mi minősülünk munkáltatónak. A munkavállaló el is ismerte a felelősséget és a kár összegét, és meghatalmazást kívánt adni a kölcsönbeadónak, hogy a munkabéréből a megállapított ütemezés szerint közvetlenül vonja le, és utalja át részünkre a kártérítési részleteket. Ezt azonban a kölcsönbeadó megtagadta, arra hivatkozással, hogy a kölcsönvevő követelését még a munkavállaló hozzájárulása esetén sem vonhatja le a munkabérből. Ez valóban így van?