123 cikk rendezése:
1. cikk / 123 Kölcsönzött munkavállalók figyelembevétele a rehabilitációs hozzájárulásnál
Kérdés: Kölcsönbe adó cégünk egy kölcsönvevő partnernél jelenleg magyar munkavállalókat foglalkoztat egy kimondottan magyar toborzásra létrejött munkaerő-kölcsönzési keretszerződés szerint. A szerződésben úgy állapodtunk meg, hogy a statisztikai létszám számítása során az érintett kölcsönzött munkavállaló a kölcsönzés időtartama alatt a kölcsönvevőnél számít a statisztikai létszámba. Kölcsönbe adó cégünk a létszám növelése érdekében a kölcsönvevő cégtől szeretné a létszámot átvállalni, de csak az újonnan beléptetett munkavállalókra vonatkozóan. Mivel ennél a kölcsönvevő cégnél egész évben egy fő megváltozott munkaképességű személyt foglalkoztatunk (jelenleg is állományban van), és nem volt más munkavállaló kölcsönzésben, ezt az egy főt a kölcsönvevő átvenné saját állományba. A cél, hogy egész évben a kölcsönvevőhöz számítódjon ez az egy fő, mivel a rehabilitációs hozzájárulási költség szempontjából nem szeretnénk károsítani a partnert. Amennyiben a fenti szerződés kereteiben foglalkoztatott munkavállalók mindegyikét (1 fő) átveszi a kölcsönvevő saját állományba, és a kölcsönbe adó kötne egy új keretszerződést ugyanezzel a partnerrel, Magyarországgal nem határos harmadik országbeli munkavállalók foglalkoztatására, járható-e az az út, hogy ott már úgy rendelkezzenek a szerződésben, hogy a statisztikai létszám számítása során a kölcsönzés időtartama alatt a kölcsönbe adónál vesszük figyelembe a létszámot? Tehát a fent említett munkaerő-kölcsönzési szerződés szerint például 2024. január 1-től 2024. augusztus 31-ig a létszám a kölcsönvevőnél számít, 2024. szeptember 1-től egy új keretszerződést köt a kölcsönbe adó ugyanezzel a kölcsönvevővel, de abba már úgy állapodnak meg, hogy a kölcsönbe adónál számít a statisztikai létszámba, 2024. december 31-ig. Így az éves bevallásnál egy cégnél kétféle eljárás lenne.
2. cikk / 123 Felmondás kölcsönzött munkavállalónak kikölcsönzésen kívüli időszakban
Kérdés: Kismama munkavállaló kikölcsönzése 2016. december 31. napjával megszűnt a kölcsönvevőnél. A munkavállaló gyermekeivel GYED-en volt, majd 2024 májusában jelezte, ismét munkába szeretne állni (négyórás részmunkaidőben). A kölcsönbe adó a továbbfoglalkoztatása érdekében megfelelő munkakört keresett részére, de ez nem vezetett eredményre, a kölcsönbe adó nem tudja új kölcsönvevőhöz kikölcsönözni. A munkavállaló jelenleg csak a kölcsönbe adóval áll jogviszonyban, több mint 10 éve. Munkáltatói felmondással kerül megszüntetésre a munkavállaló jogviszonya. A felmondási idő tekintetében a kölcsönzött munkavállalókra vonatkozó 15 napos felmondási időt szükséges alkalmazni [Mt. 220. § (2) bek.]? Vagy, mivel a kikölcsönzés megszűnt, és jelenleg nem áll fenn kikölcsönzés munkavállaló és kölcsönvevő között, ezért az Mt. 69. §-ának (1)–(2) bekezdése rendelkezései lépnek életbe?
3. cikk / 123 Osztószám meghatározása órabér számításánál
Kérdés: Kölcsön vevő partnerünknél a munkavállalók alapbére havibérben van meghatározva, viszont egyenlőtlen munkarendben dolgoznak, négyféle műszakrendben, 12 órás műszakokban, háromhavi munkaidőkeretben. A kölcsön vevő partner „saját” havi ledolgozandó órát alkalmaz a munkavállalók elszámolásánál, és ezt kéri alkalmazni a kölcsönzött munkavállalók esetén is. A kölcsönvevő által megadott havi ledolgozandó „osztószám” eltér a munkaügyi naptár szerinti havi ledolgozandó óraszámtól, és műszakrendenként eltérő.
1. Elszámolási példa: a munkavállaló havi alapbére 291 500 Ft. Januárban dolgozott 12 napot 12 órás munkarendben, azaz 144 órát. 3 nap szabadságon volt (3×12 óra = 36 óra). A havi alapbért a műszakhoz tartozó – a kölcsönvevő által kért – osztószámmal osztjuk el, azaz 180 órával. Majd a ledolgozott órák számával felszorozzuk. A munkavállaló havi törzsbére: 291 500 Ft/180 óra×144 óra = 233 200 Ft. A 36 óra szabadságra a távolléti díj-alap a fenti számítási módszerrel kerül elszámolásra: 291 500 Ft/180 óra×36 óra = 58 300 Ft. Így a munkavállaló nem sérül, a havibérét megkapja a tárgyhónapban (230 200 Ft+58 300 Ft = 291 500 Ft). Amennyiben a munkavállalót megilleti távollétidíj-növelő összeg, a 36 óra szabadságra ezt is megkapja. Törvényes-e a munkavállaló elszámolása a leírtak alapján?
2. Elszámolási példa: a munkavállaló havi alapbére 291 500 Ft. Januárban dolgozott 11 napot 12 órás munkarendben, azaz 132 órát. 3 napon szabadságon volt (3×12 óra = 36 óra). A havi alapbért a műszakhoz tartozó – a kölcsönvevő által kért – osztószámmal osztjuk el, azaz 168 órával. Majd a ledolgozott órák számával felszorozzuk. A munkavállaló havi törzsbére: 291 500 Ft/168 óra×132 óra = 229 036 Ft. A 36 óra szabadságra a távollétidíj-alap a fenti számítási módszerrel kerül elszámolásra: 291 500 Ft/168 óra×36 óra = 62 464 Ft. Így a munkavállaló nem sérül, a havibérét megkapja a tárgyhónapban (229 036 Ft+62 464 Ft = 291 500 Ft). Amennyiben a munkavállalót megilleti távollétidíj-növelő összeg, a 36 óra szabadságra ezt is megkapja. Törvényes-e a munkavállaló elszámolása a leírtak alapján?
1. Elszámolási példa: a munkavállaló havi alapbére 291 500 Ft. Januárban dolgozott 12 napot 12 órás munkarendben, azaz 144 órát. 3 nap szabadságon volt (3×12 óra = 36 óra). A havi alapbért a műszakhoz tartozó – a kölcsönvevő által kért – osztószámmal osztjuk el, azaz 180 órával. Majd a ledolgozott órák számával felszorozzuk. A munkavállaló havi törzsbére: 291 500 Ft/180 óra×144 óra = 233 200 Ft. A 36 óra szabadságra a távolléti díj-alap a fenti számítási módszerrel kerül elszámolásra: 291 500 Ft/180 óra×36 óra = 58 300 Ft. Így a munkavállaló nem sérül, a havibérét megkapja a tárgyhónapban (230 200 Ft+58 300 Ft = 291 500 Ft). Amennyiben a munkavállalót megilleti távollétidíj-növelő összeg, a 36 óra szabadságra ezt is megkapja. Törvényes-e a munkavállaló elszámolása a leírtak alapján?
2. Elszámolási példa: a munkavállaló havi alapbére 291 500 Ft. Januárban dolgozott 11 napot 12 órás munkarendben, azaz 132 órát. 3 napon szabadságon volt (3×12 óra = 36 óra). A havi alapbért a műszakhoz tartozó – a kölcsönvevő által kért – osztószámmal osztjuk el, azaz 168 órával. Majd a ledolgozott órák számával felszorozzuk. A munkavállaló havi törzsbére: 291 500 Ft/168 óra×132 óra = 229 036 Ft. A 36 óra szabadságra a távollétidíj-alap a fenti számítási módszerrel kerül elszámolásra: 291 500 Ft/168 óra×36 óra = 62 464 Ft. Így a munkavállaló nem sérül, a havibérét megkapja a tárgyhónapban (229 036 Ft+62 464 Ft = 291 500 Ft). Amennyiben a munkavállalót megilleti távollétidíj-növelő összeg, a 36 óra szabadságra ezt is megkapja. Törvényes-e a munkavállaló elszámolása a leírtak alapján?
4. cikk / 123 Alvállalkozó munkaerő-kölcsönzés esetén
Kérdés: Ajánlatkérőként közbeszerzési eljárást folytattunk le egyszerűsített foglalkoztatás keretében történő munkaerő-kölcsönzés tárgyban. A szerződést megkötöttük a nyertes ajánlattevővel. Az ajánlattevő alvállalkozót szeretett volna bevonni a teljesítéshez, azonban szerződéskötés után megkereste az ajánlatkérőt azzal, hogy nem tudja teljesíteni a szerződést, mert véleménye szerint az Mt. 216. §-ának (2) bekezdése ezt nem teszi lehetővé, mivel alvállalkozó bevonása esetén ő fog kölcsönvevőnek minősülni. Álláspontunk szerint, a Kbt. 3. §-ának 2. pontja szerinti alvállalkozó fogalmára is figyelemmel, az alvállalkozó az, aki közvetlenül részt vesz a szerződés teljesítésében, így az alvállalkozó kölcsönbe adó nem a közbeszerzési eljárásban nyertes kölcsönbe adónak, kettejük viszonyában kölcsönvevőnek adja át a munkavállalókat, hanem velük az ajánlatkérőnek, a közbeszerzési szerződés kölcsönvevőjének teljesít. Az ajánlattevő bevonhat-e alvállalkozót a szerződés teljesítésébe, vagy valóban nem lehetséges ez munkaerő-kölcsönzés esetén?
5. cikk / 123 Jogviszonytípus jogsértő megválasztása – a jogkövetkezmény
Kérdés: Adott az önkormányzat alá tartozó konyha (költségvetési szerv), melyben kilenc főt foglalkoztatunk. Ebből öt fő a Kjt. alá tartozik, négy fő Mt. szerinti munkaviszonyban áll a gyermekétkeztetési kormányzati funkción. A Munkaügyi Levelek 2024. március 26-ai számában megjelent 4932. kérdésre adott válasz alapján az intézményben csak a Kjt. alá tartozhatnának az alkalmazottak? Ha igen, mi a módja annak, hogy ezeket az alkalmazottak átkerüljenek Kjt.-be? A költségvetésben 6,8 fő van finanszírozva, elegendő, ha ennek alapján hét fő Kjt.-s, vagy mindenkinek kötelező annak lennie?
6. cikk / 123 Havibéres munkavállaló távollétének elszámolása
Kérdés: Munkaerő-kölcsönzésben foglalkoztatott havibéres teljes munkaidős munkavállalóink a kölcsönvevőnél 12 órás munkarendben dolgoznak, 3 munkanap után 3 nap pihenőnapot kapnak. A távolléteket a beosztással megegyezően eddig 12 órában számoltuk el, azaz egy nap szabadságra 12 órára járó távolléti díjat számfejtettünk [Mt. 146. § (3) bek. a) pont, 148. §]. Mivel egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibéres díjazás esetén – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül – a munkavállalónak a havi alapbére jár [Mt. 156. § (1) bek. a) pont], valamint a havi alapbér meghatározott időszakra járó részének számításánál a havi alapbérnek a hónapban irányadó általános munkarend szerinti egy órára eső összegét szorozni kell az adott időszakra eső általános munkarend szerinti teljesítendő órák számával [Mt. 136. § (3) bek.], ezért a fenti esetet tekintve a következőképp számfejtettük 2024. február hónapban a munkavállaló törzsbérét. A havi alapbért a hónapban irányadó általános munkarend szerinti órák számával osztottuk (168 órával). Az adott időszak alatt teljesítendő órák számát csökkentettük a távollétek óraszámával (1 munkanap szabadság: 12 óra), így a munkavállaló 156 órára járó törzsbért kapott. Helyes-e a számításunk a leírtak alapján? Ha a munkavállaló munkanapon távol van, részére a havibér – általános munkarend szerinti munkanapok alapján – arányosított része jár. A kölcsönvevő ezzel az indokkal a távolléteket nem a beosztás szerinti 12 órával számolja el, a munkavállalóknak a napi munkaidő és általános munkarend szerinti 8 órában fizet távolléti díjat. Van-e szabályosan lehetősége arra a kölcsönvevőnek, hogy a munkavállalókat 12 órás munkanapokon foglalkoztassa, viszont a távolléteiket az általános munkarend szerint 8 órában számolja el részükre? Van-e szabályosan lehetősége arra a kölcsönvevőnek, hogy a munkavállalókat 12 órás munkanapokon foglalkoztassa, a távollétek bizonyos részét, például a szabadságokat 12 órával számolja el, míg más távolléteket, például igazolt fizetett távolléteket 8 órával számoljon el?
7. cikk / 123 Önkormányzati költségvetési szerv – a foglalkoztatás jogviszonya
Kérdés: Gazdasági, működtetési és közétkeztetési tevékenységgel foglalkozó önkormányzati fenntartású költségvetési szerv esetén kötelező-e közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatni a munkavállalókat, illetve vezetőket, vagy lehetséges a munkaviszonyban történő foglalkoztatás is?
8. cikk / 123 Külföldiek kölcsönzése magyar munkavállalók helyére
Kérdés: Megteheti-e a kölcsönvevő munkáltató, hogy a munkaerő-kölcsönzésben, egy adott munkakörben foglalkoztatott munkavállalók közül mindenkinek megszünteti a kikölcsönzését (amelynek eredményeképpen minden munkavállaló munkaviszonya megszüntetésre kerül a kölcsönbe adó által), majd helyettük, ugyanattól a kölcsönbe adótól nem magyar állampolgárságú munkavállalókat kölcsönöz ki, ugyanabba a munkakörbe?
9. cikk / 123 Kölcsönzött munkavállalók joga a cafeteriajuttatásra
Kérdés:
Cafeteriaszabályzatban szeretnénk a saját állományban lévő munkavállalóinknak juttatást adni. Jogszerű-e, ha ebben a szabályzatban szabályozásra kerül, hogy a munkaerő-kölcsönzésbe vett munkavállalóknak nem jár ez a juttatás, azaz őket ezen a jogcímen kizárnánk? Vagy esetleg, mivel nem saját állományban van, és nem mi vagyunk a kifizetők, így nem is szükséges ezzel a kérdéskörrel foglalkozni a szabályzatban? Ha ugyanabban a cégben van normál jogviszonyban lévő munkavállaló és kölcsönzés céljára felvett munkavállaló is, akit továbbadunk egy másik cégnek, akkor ebben az esetben előírható a cafeteriaszabályzatban, hogy a kölcsönzési céllal állományban lévő munkavállalók nem kapnak cafeteriajuttatást? Erre a jogviszonyra lehet hivatkozni jogszerűen a cafeteriaszabályzatban?
10. cikk / 123 Előzetes alkalmassági vizsgálat kölcsönzésnél
Kérdés: A kölcsönbe adó vagy a kölcsönvevő cég kötelezettsége az előzetes munkaköri alkalmassági vizsgálat elvégzése a kölcsönzött munkavállalók tekintetében? Át lehet jogszerűen hárítani a kölcsönvevő cég részére, vagy ezt kötelezően a kölcsönbe adónak kell elvégeztetnie?
