Rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben dolgozó pótszabadsága

Kérdés: Kórházunkban a Kjt. 57. § (6) bekezdése szerinti, rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben dolgozó közalkalmazottakat megillető pótszabadságot a kollektív szerződés szabályai alapján oly módon állapítjuk meg, hogy az osztályvezetők év elején összegyűjtik a közalkalmazottak erre irányuló kérelmeit, majd a főigazgató főorvos dönt arról, hogy konkrétan kiket illet meg a pótszabadság. Az idén véleményünk szerint számos indokolatlan kérés érkezett, ezért a probléma áttekintéséig a pótszabadságokat senkinek sem adtuk meg. Megítélésünk szerint a "rendszeresség" ugyanis "napi rendszerességet" jelent, ily módon a kettős kockázatnak az adott munkakörben mindennap fenn kell állnia. Önök szerint helyes-e ez az értelmezés?
Részlet a válaszából: […] A Kjt. 57. § (6) bekezdése előírja, hogy a jogszabálybanmeghatározott egészségkárosító kockázatok között munkahelyen eltöltött napimunkaidőtől függetlenül évenként 5 munkanap pótszabadság illeti meg azt aközalkalmazottat, akit rendszeresen kettős egészségkárosító...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. július 27.

Fogászati kezelés – kötelező orvosi vizsgálatnak minősül?

Kérdés: Egyik munkavállalónknak tartós fogászati kezelésre van szüksége, és munkaideje alatt kíván eljárni az orvoshoz. Arra hivatkozással kéri a munkavégzés alóli mentesülést, továbbá erre az időszakra távolléti díj fizetését, hogy ő "kötelező orvosi vizsgálat alatt áll". Problémánk, hogy a Munka Törvénykönyve nem határozza meg konkrétan, hogy mely kezelések, vizsgálatok minősülnek kötelező orvosi vizsgálatnak. Jogos a munkavállaló igénye?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. 107. § d) pontja szerint mentesül a munkavállaló amunkavégzési kötelezettsége alól a kötelező orvosi vizsgálat (ideértve aterhességgel összefüggő orvosi vizsgálatot is) teljes időtartamára. Az Mt. 151.§ (2) bekezdésének c) pontja alapján erre az időtartamra a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. július 27.

Kölcsönvevőnél hatályos kollektív szerződés alkalmazhatósága

Kérdés: Kölcsönbeadó cégünk – amely nem tartozik kollektív szerződés hatálya alá – egyik kölcsönvevő partnere saját kollektív szerződése alapján áprilistól 9 havi munkaidőkeretet alkalmaz saját munkavállalói vonatkozásában. Kérdéseink: 1. Tekintettel az Mt. 193/G. § (5) bekezdés (f) pontjában foglaltakra, kiterjed-e a kollektív szerződés rendelkezése a kölcsönzött munkavállalókra is? 2. Ha igen, akkor ez automatikus vagy írásbeli tájékoztatási kötelezettséggel jár a kölcsönvevő-kölcsönbeadó, illetve a kölcsönzött munkavállaló viszonylatában? 3. Munkajogilag felelősségre vonható-e a kölcsönbeadó – a munkaügyi ellenőrzésről szóló törvény alapján –, ha alkalmazza a 9 havi munkaidőkeretet, illetve ha a munkabért emiatt helytelenül/hiányosan számolja el?
Részlet a válaszából: […] 1. A munkarendet, a munkaidőkeretet, a napi munkaidőbeosztásának szabályait – kollektív szerződés rendelkezése hiányában – amunkáltató állapítja meg [Mt. 118. § (1) bek.]. Kollektív szerződés legfeljebbéves, illetve legfeljebb ötvenkét heti munkaidőkeretet...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. június 29.

Cafeteria – visszamenőlegesen is jár?

Kérdés: Cégünknél létszámleépítés folyik. Április 30-ig 4 dolgozót küldtek el, akiknek megszűnt a munkaviszonyuk, további 4 dolgozó még júliusig, illetve augusztusig állományban van, de felmentve a munkavégzés alól. Május 11-én született döntés az idei "béremelésünkről". Ennek értelmében az alapbérünk nem, csak a cafeteriánk emelkedik 5000 Ft/hó összeggel – visszamenőleg január 1-jétől. Kérdésem: az elküldött, illetve közös megegyezéssel eltávozott dolgozóknak jár-e az itt töltött idejükre ez az emelés?
Részlet a válaszából: […] A munkáltató támogathatja a munkavállalók kulturális,jóléti, egészségügyi szükségleteinek kielégítését, életkörülményeik javítását.A támogatásokat, illetve ezek mértékét a kollektív szerződés határozza meg, dea munkáltató a munkavállaló részére ezen...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. június 29.

Osztott munkaidő-beosztás – a két rész közé eső idő megítélése

Kérdés: Alkalmazottaink egy részét osztott munkaidőben foglalkoztatjuk (munkaidejük reggel 8-tól délig, majd du. 3-tól este 7-ig tart). A kialakult gyakorlat szerint az osztott munkaidő két része közé eső idővel szabadon gazdálkodhatnak, azzal a megkötéssel, hogy szükség esetén fél órán belül rendelkezésre tudjanak állni, melyet készenléti díjjal honorálunk. A külvárosban élő alkalmazottak közel másfél órányi távolságra élnek, így az osztott munkaidő két része közé eső időben nincs lehetőségük hazautazni, és nincs értelme elhagyniuk a munkahelyet. Kérdésem: jogosnak tekinthető-e ezen alkalmazottak ügyeleti díjazás iránti igénye, annak ellenére, hogy mi nem tartunk igényt az ügyelet teljesítésére, csak arra, hogy elérhetőek legyenek?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. 120. § (2) bekezdése alapján az osztott napi munkaidőalkalmazásáról és elrendeléséről a munkáltató egyoldalúan nem jogosult dönteni,hiszen osztott napi munkaidőt csak kollektív szerződés, illetve a felekmegállapodása írhat elő. Kérdése szerint alkalmazottaik a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. június 29.

Munkaidő-beosztás közlésének elmulasztása

Kérdés: Munkavállalónk meg kívánja tagadni a további munkavégzést arra hivatkozással, hogy nem közöltük vele előre és időben a következő munkaidő-beosztását, hanem csak egy nappal annak megkezdése előtt. Valóban jogszerűen tagadhatja meg a munkavégzést ebben az esetben a munkavállaló?
Részlet a válaszából: […] A nem megfelelő időben közölt munkaidő-beosztás esetén semtagadhatja meg a munkavállaló a munkavégzést. Ez következik egyrészt amunkavállaló általános együttműködési kötelezettségéből [Mt. 3. § (1) bek.],másrészt a rendelkezésre állási kötelezettségéből [Mt....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. június 29.

Fennmarad az együttdöntési jog?

Kérdés: 2007 januárjában kötöttünk kollektív szerződést. Az akkor hatályos Mt. alapján a kollektív szerződésbe az alábbi mondat került bele: "Az üzemi tanácsot a kollektív szerződés mellékletében meghatározott jóléti célú pénzeszközök felhasználása, illetve a jóléti jellegű intézmények és ingatlanok hasznosítása tekintetében illeti meg együttdöntési jog." Az együttdöntési joggal érintett tételeket tehát a mellékletben határoztuk meg, tételesen; az összes jóléti célú ingatlant felsoroltuk. Időközben a törvény módosult, ami alapján nem lehetne a jóléti célú ingatlan felett együttdöntési jogot gyakorolnia az üzemi tanácsnak. A törvényi változás ellenére még továbbra is van együttdöntési joga az üzemi tanácsnak ezen ingatlanok vonatkozásában?
Részlet a válaszából: […] 2007. március 31-ig a törvény értelmezésére a LegfelsőbbBíróság gyakorlata volt irányadó, mely szerint a jóléti célra rendelt, illetveténylegesen ilyen célt szolgáló intézmények, ingatlanok hasznosításatekintetében az üzemi tanács törvényen alapuló együttdöntési joga...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. június 8.

Kollektív szerződés és a munkavállaló kárfelelőssége

Kérdés: Munkavállalónkkal 2006-ban olyan munkaszerződést kötöttünk, amely szerint a gondatlanul okozott károkért másfél havi átlagkeresetének megfelelő összeggel felel. 2007-ben hatályba lépett a kollektív szerződésünk, ami kimondta: a munkavállalók a gondatlanul okozott károkért legfeljebb egyhavi átlagkeresetük erejéig felelhetnek. Ez a kollektív szerződés idén megszűnt. Kérdésem: a kollektív szerződés annak idején módosította-e a munkaszerződést? A munkavállalónk most végül is milyen összeg erejéig felel a gondatlan károkozásért: félhavi, egyhavi vagy másfél havi átlagkereset összegéig?
Részlet a válaszából: […] A munkavállaló a munkaviszonyából eredő kötelezettségénekvétkes megszegésével okozott kárért kártérítési felelősséggel tartozik [Mt.166. § (1) bek.]. Gondatlan károkozás esetén a kártérítés mértéke amunkavállaló egyhavi átlagkeresetének ötven százalékát nem...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. június 8.

Bérpótlék számítási alapja – a személyi alapbérnél alacsonyabb összeg?

Kérdés: Kollektív szerződésünk jelenleg azt írja elő, hogy a bérpótlékok számítási alapja a munkavállaló személyi alapbérének 110%-a. A gazdasági válság miatt szeretnénk módosítani a kollektív szerződés e rendelkezését. A módosítás során a bérpótlék alapjául a személyi alapbért, vagy annál alacsonyabb összeget is meg lehet állapítani?
Részlet a válaszából: […] Kollektív szerződés a munkaviszonyra vonatkozó bármelyikkérdésről rendelkezhet, de jogszabállyal ellentétes nem lehet. Kivételesen akollektív szerződés, illetve a felek megállapodása e törvény harmadik részébenmeghatározott szabályoktól – ha e törvény másképp nem...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. június 8.

Könyvelői munka – idényjelleg bevallások idején?

Kérdés: A különböző éves adóbevallási határidők közeledtével jelentősen felhalmozódó könyvelési teendőkre figyelemmel minősíthetjük-e könyvelőink munkáját idényjellegűnek, és a kritikus időszakokban alkalmazhatjuk-e rájuk nézve az Mt. rugalmas munkaidő-szervezési szabályait – különös tekintettel a vasárnapi rendes munkavégzés elrendelésére, illetve a pihenőnapok összevont kiadására?
Részlet a válaszából: […] Az adóbevallások elkészítésének határideje jogszabálybanelőírt konkrét időponthoz igazodik, azonban az idénymunkához kapcsolódó munka-és a pihenőidőre vonatkozó eltérő szabályok alkalmazására önmagában nem adkellő alapot a munka mennyiségének átmeneti, esetleges...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. június 8.
1
60
61
62
68