87 cikk rendezése:
81. cikk / 87 Szakszervezeti egyetértés megtagadása és a kárfelelősség
Kérdés: Felmondtunk az egyik szakszervezeti tisztviselő munkavállalónknak; bár a szakszervezet nem járult hozzá a felmondáshoz, de a bíróság ítéletében megállapította, hogy nem tagadhatta volna meg a hozzájárulást, és pótolta azt. A bírósági eljárás alatt azonban kárunk keletkezett a többletként kifizetett munkabérrel. Ezt a szakszervezettel szemben érvényesíteni akarjuk, de elzárkóznak annak megfizetéséről arra hivatkozva, hogy ők az általában elvárható módon jártak el, mivel a 3 fős szakszervezeti csoport működését súlyosan érinti a tisztviselő elküldése, a munkáltatóra nehezedő hátrányt pedig nem tudták megítélni. Ezzel valóban kimentheti magát a szakszervezet?
82. cikk / 87 Egyenlő bánásmód – az állás betöltésekor
Kérdés: Gépkocsivezetőként dolgoztam az egyik cégnél, ahol felmondtak nekem arra hivatkozással, hogy munkaképességem megváltozott, és a munkáltatóm nem tud olyan munkát adni, amit így is el tudnék látni. Később a munkáltatóm álláshirdetést adott fel, amelyben több gépkocsivezetőt is keres, és mivel időközben meggyógyultam, én is jelentkeztem az állásra. Azonban elutasított, szerintem azért, mert nő vagyok, ezt azért gondolom, mert csak férfi gépkocsivezetőket alkalmazott. Kérdésem, hogy mit tehetek? Ha bírósághoz fordulok, lehet-e esélyem megnyerni a pert?
83. cikk / 87 Részmunkaidős munkavállaló – csökkenthető-e a szabadsága?
Kérdés: A cégnél dolgozó egyik munkavállaló a családi életére hivatkozva kérte részmunkaidős foglalkoztatását. Az igényének megfelelően módosítottuk a szerződését, így a hét minden munkanapján rövidebb munkaidőben dolgozik. Felmerült bennünk, hogy a napi 8 órában foglalkoztatottakkal összehasonlítva a részmunkaidős munkavállaló napi 6 órás – és sajnos az átlagtól elmaradó, nem az elvártaknak megfelelő – munkája után járó szabadság csökkenthető-e részmunkaidejével arányosan?
84. cikk / 87 Szabadság – jogosultság és kiadás a munkaerő-kölcsönzés alatt
Kérdés: Ha folyamatosan, de egy-egy hétre rendelik meg a dolgozót a munkaerő-kölcsönző cégtől, akkor hogyan van lehetőség a szabályos szabadság számítására, ha egy-egy ötnapos jogviszonynál a számítás nem éri el az egy napot, kerekítéssel sem? Soha nem kaphat ezért a dolgozó szabadságot? Ha így van, akkor ez nem számít hátrányos megkülönböztetésnek? Lehet-e utólagosan visszatekintve megváltást adni, az előző hetekre is?
85. cikk / 87 "Női szakasz" – hátrányos megkülönböztetés vagy szükséges kivétel
Kérdés: Egy fürdőben vagyok alkalmazott, műszakvezetőként a női öltöző felügyeletét látom el. A munkáltatóm azt mondja, hogy átszervez, és nincs szükség a munkakörömre, és egyébként is, ezentúl a női öltözőben csak női alkalmazottakat akar foglalkoztatni. Kérdésem, hogy diszkriminatív-e, ha csak nőket foglalkoztatnak a fürdő női részlegében?
86. cikk / 87 Jutalom – a kifizetési feltételek megítélése
Kérdés: Még tavaly rendes felmondással megszüntettük egyik alkalmazottunk munkaviszonyát, és a felmondási idő teljes tartamára felmentettük a munkavégzés alól. A munkavállaló annak a megállapítását kéri, hogy munkaviszonya végéig legyen jogosult a munkáltató által kifizetett mindenfajta juttatásra, így kéri 708 525 forint jutalom megfizetését. Cégünk a – gazdálkodás eredményessége alapján utólag, az adott évet követően fizetett – jutalmazásból kizárta azokat, akiknek a munkaviszonya bármilyen jogcímen a tárgyévben megszűnt vagy megszűnik. Miután érintett munkavállalónk felmondás alatt állt, nem fizettük ki a jutalmat. Állítása szerint diszkriminatívak a jutalomból való kizárási okok. Helyes-e az eljárásunk, figyelemmel arra, hogy az illető pert indított?
87. cikk / 87 Fegyelmi szabályzat – büntetésként alapbércsökkentés
Kérdés: Egy munkavállalónkkal szemben a kollektív szerződésben foglalt házi fegyelmi szabályzat szerint 10 százalékos személyialapbér-csökkentést alkalmaztunk két hónapra. Kollektív szerződésünk a munkavállaló bérpótlékait a személyi alapbér százalékában adja meg. Ez azt jelenti, hogy a következő két hónapban a bérpótlékokat is a csökkentett összeg alapján kell kiszámolni? Ráadásul ugyanazon fegyelmi vétség miatt további két munkavállalóval szemben is ezt a büntetést szabtuk ki, de mivel ők nem műszakban dolgoznak, nem is jogosultak bérpótlékra. A munkavállaló azt sérelmezi, hogy "műszakosként" súlyosabb büntetést kapott (több bértől esett el) ugyanazért a vétségért. Érvényesíthet-e valamilyen igényt?