Rendkívüli munkaidő elszámolása általános munkarendben

Kérdés: Egyik intézményünkben a 4 havi munkaidőkeretet egy ideig nem hosszabbítjuk meg, hanem kifizetésre kerülnek a túlórák (Kjt.-sek és Mt.-sek tekintetében). Helyesen járunk el, ha így számoljuk a kollégáknak a túlórákat: a túlóra napi maximum 4 óra lehet, heti maximum 8 óra és havi maximum 32 óra? Szombatra vagy 100% pótlék, vagy 50%+1 szabadnap jár (mert ez a 6. nap, amikor dolgozik). Vasárnapra jár a 100% pótlék és ugyanannyi szabadidő órában, amennyit dolgozott (ott nem egész szabadnap jár, csak a munkavégzéssel egyenlő szabadidő).
Részlet a válaszából: […] elszámolni, hogy a munkáltató ezzel a tényleges foglalkoztatással megszegte a napi munkaidő maximumára vonatkozó szabályt [Mt. 99. § (2) bek. a) pont]. Belső szabályként nincs akadálya annak, hogy a munkáltató a kérdés szerinti mértékeket előírja, azonban ez nem vonatkozhat a tényleges munkavégzés elszámolására, kizárólag arra, hogy naponta, hetente hány órányi rendkívüli munkaidő rendelhető el a munkavállalónak, és hány órányi munka után kell „hazaküldeni”. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy a rendkívüli munkaidő éves mértéke – különmegállapodás alapján – 250 óráról legfeljebb 400 órára emelhető [Mt. 109. § (1)–(2) bek.], amit indokolt megtenni, ha a havi 32 órás határ engedélyezett lesz.A díjazás elszámolását a törvény szabályozza. A hétköznapra (munkanapra) eső rendkívüli munkaidőre a munkavállalónak (alapbérén felül) 50% bérpótlék jár. Az 50% pótlék helyett kollektív szerződés vagy a felek megállapodása alapján a rendkívüli munkaidővel azonos mértékű, alapbérrel díjazott szabadidő is kiadható [Mt. 143. § (2) bek. a) pont, (3) bek.]. A szombat és a vasárnap pihenőnap, így az erre a napra elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén 100% bérpótlék jár, vagy – a munkáltató egyoldalú döntése esetén – 50% bérpótlék és egy másik pihenőnap [Mt. 143. § (4) bek.]. A leírt szabályok a közalkalmazottakra[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. november 26.

Jogviszonyok között a köznevelésben

Kérdés: Ha egy munkavállaló a Púétv. szerint köznevelési dolgozói jogviszonyban áll, de a továbbiakban nevelést és oktatást közvetlenül segítő munkakörben szeretnénk foglalkoztatni, akkor ebben az esetben van-e valamilyen lehetőség jogviszonyváltásra úgy, hogy folyamatos maradjon a jogviszony? Vagy meg kell szüntetni a munkavállalói jogviszonyt, el kell vele számolni, és új köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt kell létesíteni?
Részlet a válaszából: […] ugyanis:– köznevelési foglalkoztatotti jogviszony létesítésével kell betölteni a dajka, könyvtáros, pedagógiai asszisztens, gyógypedagógiai asszisztens, gyermek- és ifjúságvédelmi támogató, gyógytornász, intézményi titkár (óvodatitkár, iskolatitkár, kollégiumi titkár), ápoló, rendszergazda és laboráns,– munkaviszony létesítésével kell betölteni a gondozó/takarító, szakorvos és úszómesterNOKS-munkaköröket.Ha jelenleg munkaviszonyban állóról van szó, és a jövőben az utóbbi három munkakör valamelyikét töltené be, a meglévő munkaviszonya alapján, annak módosításával tovább foglalkoztatható a NOKS-munkakörben is. Ehhez módosítani kell a munkaszerződésében egyfelől a munkakör megjelölését, másfelől a munkabért, mégpedig arra tekintettel, hogy NOKS-foglalkoztatottként már vonatkozik rá a 132. § (4) bekezdése, miszerint a havi munkabére nem lehet kevesebb, mint a kötelező legkisebb munkabér vagy garantált bérminimum 107%-a. Ha tehát ennél kevesebbet keresett, a bérét legalább erre az összegre fel kell emelni.Ha a jelenleg munkaviszonyban álló a jövőben valamely, a fenti első francia bekezdésben felsorolt NOKS-munkakört töltene be, akkor viszont munkaszerződését meg kell szüntetni (kézenfekvően közös megegyezéssel, de az sem tiltott, hogy valamelyik fél felmondásával), és új köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyt kell létesíteni. Ilyen esetben nincs jogfolytonosság a két jogviszony között. A megszüntetéshez kapcsolódó elszámolást természetesen le kell bonyolítani. Az új jogviszonyban munkakörét meg kell állapítani, és számára – ha nem rendelkezik valamely pedagógusképzésben szerzett oklevéllel vagy bizonyítvánnyal – a Púétv. 99. §-ának (1) bekezdése alapján legalább a kötelező legkisebb munkabér vagy garantált bérminimum 107%-ának megfelelő illetményt kell megállapítani. Ha viszont van pedagógus-szakképesítése vagy -szakképzettsége, a pedagógus-előmenetel hatálya alá tartozik, és a Púétv. 97. §-ának (1) és (3) bekezdése[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. november 26.

Közalkalmazott jogviszony-megszüntetésének kezdeményezése az egészségi állapot miatt

Kérdés: Az önkormányzati konyhán 2015. november 1. óta közalkalmazotti jogviszonyban dolgozó munkatársunk betegség miatt egy éve táppénzen van, az egy év 2024. október 2-án járt le. A közalkalmazott ezzel a nappal beadta lemondását, melynek indoka, hogy a szakértői bizottság 80% egészségi károsodást állapított meg nála, és munkakörét nem tudja ellátni. A jogviszonyát közös megegyezéssel kéri megszüntetni, és kéri a ki nem vett szabadságának pénzbeli megváltását és a végkielégítés kifizetését. Jár-e végkielégítés abban az esetben, ha közös megegyezéssel megy el, illetve jár-e abban az esetben, ha ő mond le betegsége miatt? A ki nem vett szabadságát véleményünk szerint az utolsó napon ki kell fizetni.
Részlet a válaszából: […] miszerint általános szabályként a munkaszerződés a munkaviszonyra vonatkozó szabálytól a munkavállaló javára eltérhet. Így a kinevezés, valamint a felek más megállapodása – törvényi felhatalmazás nélkül – nem térhet el a Kjt.-től a közalkalmazott javára. Ilyen felhatalmazást pedig a Kjt. végkielégítést szabályozó 37. §-a nem állapít meg, így a közös megegyezéssel történő közalkalmazotti jogviszony-megszüntetésről szóló megállapodásban végkielégítés nem köthető ki. A feleknek érdemes mielőbb tisztázni, hogy milyen feltételekkel kössenek közös megegyezést, illetve, hogy annak meghiúsulása esetén is le akar-e mondani a közalkalmazott. Érdemes figyelembe venni, hogy ha a közalkalmazott foglalkozás-egészségügyi orvosi vélemény alapján alkalmatlan a munkaköre betöltésére, akkor mentesül munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, de erre az időre illetmény nem jár neki [Mt. 55. § (1) bek. a) pont]. Ha a munkáltató felmenti egészségügyi alkalmatlanság miatt, a közalkalmazottat[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. november 26.

Rendkívüli munkaidő heti pihenőnapon

Kérdés: Az Mt. 105. §-ának (1) bekezdése alapján hetenként két pihenőnapot, a (4) bekezdés szerint pedig havonta legalább egy pihenőnapot vasárnapra kell beosztani. A pihenőnap beosztása egyenlő-e azzal, hogy azt ténylegesen ki is kell adni? Ha pihenőnapra túlórát rendel el a munkáltató, azt a megfelelő díjazással ellentételezi, a pihenőnap kiadottnak minősül? Tehát megsérti-e a két pihenőnap és a havi egy vasárnapra eső pihenőnap beosztásának követelményét a munkáltató, ha az adott naptári hónapban például minden vasárnapi pihenőnapra túlórát rendel el? A feltett kérdésekre adott válasz független-e munkaidőkeret alkalmazásától?
Részlet a válaszából: […] pihenőnapot biztosítson kompenzációként. Nincs akadálya tehát, hogy a munkáltató a heti pihenőnapi rendkívüli munkaidőre csak bérpótlékot fizessen a munkavállalónak [a rendes munkaidőre járó munkabéren felül, lásd Mt. 143. § (1) bek.]. Ez akkor is így van, ha a szóban forgó nap az egyetlen vasárnapra eső pihenőnap az adott hónapban. A munkaidőkeretnek a leírtak szempontjából nincs jelentősége, az egyenlőtlen munkaidő-beosztás csak annyiban érinti a kérdést, hogy ebben az esetben a heti két pihenőnap az egyes hetekre egyenlőtlenül is beosztható [Mt. 105. § (2)–(3) bek.]. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a törvény szerint a munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel köteles beosztani [Mt. 97. § (1) bek.]. Ezért, bár általában nem tilos a heti pihenőnapra csak[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. november 26.

Utazási utalvány kiadása 2025-re

Kérdés: A 38/2024. Korm. rendelet 7. §-ának (2) bekezdése szerint a munkáltató az utazási utalványt minden év március 31. napjáig a jogosultak rendelkezésére bocsátja, ha a jogosult legalább a tárgyév március 31-ét megelőző 365 napon – bármely, a jogszabályban felsorolt munkáltatónál eltöltött – munkaviszonnyal rendelkezik. A kormányrendelet 12. §-ának (2) bekezdése alapján a 7. § (1) bekezdése szerinti jogosultság az érvényes utazási utalvány felmutatásával a 7. § (3) bekezdése szerinti regisztráció elvégzéséig, de legkésőbb 2024. december 31-ig vehető igénybe. A közszolgáltatási szerződésben kijelölt közlekedési szolgáltatónál történő regisztrációra – értesülésünk szerint – eddig nem nyílt lehetősége az érintetteknek, mivel a rendszer még nem működőképes. Ez esetben a munkáltatónak még 2024. év végén ki kell állítania egy 2025. évre jogosító utalványt? Az esetlegesen így kiállított utazási utalvány meddig lesz érvényes a jogszabály alapján?
Részlet a válaszából: […] rendelet melléklete szerinti utazási utalványt minden év március 31. napjáig a jogosultak rendelkezésére bocsátja, ha a jogosult legalább a tárgyév március 31-ét megelőző 365 napon – bármely, az előző felsorolás szerinti munkáltatónál eltöltött – munkaviszonnyal rendelkezik. Az igényjogosultság alapjául szolgáló munkaviszony számításához a részidőket össze kell adni [38/2024. Korm. rendelet 7. § (1)–(2) bek.].A szabályozásból – különösen a részidők összeszámítására vonatkozó előírásból – álláspontunk szerint az következik, hogy a jogosultnak a tárgyév március 31. napját közvetlenül megelőző 365 napban (ami nem azonos egy évvel, szökőév esetén 1 nap eltérés van a két érték között) a rendeletben felsorolt munkáltatóknál folyamatosan munkaviszonyban (helyesen: a felsorolt foglalkoztatási jogviszonyok valamelyikében) kell állnia.A szabályozás lényege tehát az, hogy meg kell vizsgálni, a tárgyév március 31-én igaz-e, hogy a megelőző 365 nap mindegyikén jogosító foglalkoztatási jogviszonyban állt-e az érintett. Ha igen, akkor a foglalkoztató kiadja részére az utazási igazolványt, ha nem, akkor nem. Ez az új belépők kérdését is megoldja, hiszen, haa) a tárgyév március 31-én a rendeletben felsorolt munkáltatónál állt a felsorolt foglalkoztatási jogviszonyok valamelyikében, ésb) tárgyév március 31-ét közvetlenül megelőző 365 napban a rendeletben felsorolt valamely munkáltató(k)nál állt a felsorolt foglalkoztatási jogviszonyok valamelyikében,akkor részére annak a munkáltatónak kellett kiadni az utazási igazolványt, akivel március 31-én jogviszonyban állt. Ha ilyet nem kapott – mert például nem volt meg a szükséges 365 napja –, akkor a tárgyévben igazolványt e szabály alapján később sem kaphat, más munkáltatótól sem. Ha pedig 2024. március 31-ig nem a rendeletben felsorolt valamely munkáltatónál állt (folyamatosan) a kormányrendelet szerinti foglalkoztatási jogviszonyok egyikében, biztosan nem volt meg az elvárt 365 napja.A kedvezmény akkor vehető igénybe, ha az utazási utalványt[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. január 14.

Vezető állású munkavállaló munkaviszonyának megszüntetése – a védett kor

Kérdés: A vezető tisztségviselő munkaviszonyának megszüntetésére az Mt. általános szabályait kell alkalmazni. A vezető tisztségviselőnél is számít a védett kor? Ha idén leváltják, de jövőre betölti az irányadó nyugdíjkorhatárt, akkor nála is figyelembe kell venni a végkielégítésnél a pluszjuttatásokat?
Részlet a válaszából: […] végkielégítésnek az Mt. 77. §-ának (3) bekezdésében meghatározotta) legalább három év munkaviszony esetén egyhavi, legalább öt év munkaviszony esetén kéthavi mértéke további egyhavi,b) legalább tíz év munkaviszony esetén háromhavi, legalább tizenöt év munkaviszony esetén négyhavi mértéke további kéthavi,c) legalább húsz év munkaviszony esetén öthavi, legalább huszonöt év munkaviszony esetén hathavi mértéke további háromhavitávolléti díj összegével emelkedik, ha a munkaviszonya egyebek mellett a munkáltató általi felmondással a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg [Mt. 77. § (4) bek.].Az Mt. 210. §-a (1) bekezdésének b) pontja kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a vezető állású munkavállalóra munkáltatói felmondás esetén az Mt. 66. § (1)–(6) bekezdését nem kell alkalmazni. Ebből következően – hacsak a felek például munkaszerződésben az ellenkezőjében nem állapodtak meg – a vezető állású munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyának felmondását a munkáltatónak nem kell megindokolnia, hiszen az Mt. 66. §-ának (1) bekezdését nem kell ez esetben alkalmazni [Mt. 210. § (1) bek. b) pont]. Ha a vezető állású munkavállalónak határozott idejű lenne a munkaviszonya, akkor a munkáltatónak meg kellene indokolnia a felmondást az Mt. 66. §-ának (8) bekezdése szerint, ám ez esetben sem irányadóak az Mt. vonatkozó – 66. § (4) és (5) bekezdésében meghatározott –[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. november 26.

Kárfelelősség otthoni munkavégzés esetén

Kérdés: Távmunka, illetve home office esetén a munkavédelmi feladatok, felelősségek és kötelezettségek hogyan alakulnak? Lehet azt mondani, hogy a munkáltató a munkával kapcsolatos ellenőrzési jogkörét (egyebek között a munka-, tűzvédelmi előírások betartásának ellenőrzése képpel) mindkét esetben az Mt. előírásai alapján gyakorolja és gyakorolhatja, de az ilyen jellegű szabályok betartása mindenkor a munkavállaló felelőssége (szankciók: károkozás kifizettetése, munkaszerződés megszüntetésének esélye)?
Részlet a válaszából: […] meghatároznia – annak tekintetében, hogy a munkavédelmi előírásokat milyen szituációkban, hogyan kell megtartani. Ezen szabályok megsértéséért a munkavállaló az általános szabályok szerint – és nem szigorúbban – vonható felelősségre a kártérítési kérdésekben [Mt. 179. § (1) bek.], és akár indokul szolgálhatnak a munkaviszony megszüntetésére [Mt. 66. § (2) bek., 78. § (1) bek.] is.A munkaszerződésben megállapított távmunkavégzés esetén a munkavédelmi előírások attól függően alakulnak, hogy a munkavégzés számítástechnikai eszközzel vagy nem ilyen eszközzel történik. Az első esetben a munkáltató csak írásbeli tájékoztatást ad a munkavállalónak a munkavédelmi szabályokról, amelyeket be kell tartania, de a munkavállaló maga határozhatja meg a munkavégzési helyét [Mvt. 86/B. §]. A második esetben viszont a felek megállapodásában kell rögzíteni a munkavégzési helyet, és ott az általános szabályok szerint[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2025. január 14.

Jelenléti adatok – a munkaidő-nyilvántartás alapja

Kérdés: Cégünknél az adminisztratív dolgozók esetében beléptetőrendszert használunk, ahol a munkavállalóknak az irodaház belépésekor, illetve a munkaidő befejezésekor mágneskártyával blokkolniuk kell. Jelenleg a beléptetőrendszer használata mellett még papíron vezetjük a munkaidő-nyilvántartást (jelenléti ív), ami a bérelszámolás alapdokumentuma is. Szeretnénk a papíralapú nyilvántartásról áttérni arra, hogy a beléptetőrendszer által kinyert időadatok legyenek a bérelszámolás alapjai. Ha erre a rendszerre váltunk, megfelelően teljesítjük-e az Mt. rendelkezéseit, miszerint a munkáltatónak kötelező nyilvántartani a rendes és rendkívüli munkaidőt, ügyelet, készenlét, szabadság kiadásával, valamint egyéb munkaidő-kedvezménnyel kapcsolatos adatokat? Az irodai beléptetőrendszer alapján kinyert jelenlét-nyilvántartás alkalmas-e arra, hogy helyettesítsék a munkáltató által kötelezően vezetendő munkaidő-nyilvántartást, lehet-e a bérszámfejtés alapdokumentuma? Amennyiben a munkavállaló korábban ér be a munkahelyére, és a munkaideje végénél később távozik, az túlórának számít-e? Cégünknél az irodai dolgozók általános munkarendben (hétfőtől péntekig), rugalmas munkaidő-beosztásban és havi munkaidőkeretben dolgoznak.
Részlet a válaszából: […] munkaidő-nyilvántartást nem kötelező a munkavégzés helyszínén tartani, de a munkáltató köteles a munkaidő-nyilvántartást objektíven, megbízhatóan, naprakészen és mindezek ellenőrzését lehetővé tévő módon vezetni (1/2022. Jogegységi határozat). A kérdésben leírt megoldás azért kifogásolható, mert a munkahelyen töltött idő nem egyezik meg a munkaidővel. Ahogy arra a kérdés is utal, előfordulhat, hogy a munkavállaló a munkaidő kezdetét megelőzően már a munkahelyen tartózkodik, vagy a munkaidő végeztével még ott marad (pl. mert ezzel tud igazodni a tömegközlekedés menetrendjéhez). Így olyan időszakok is bekerülnének a nyilvántartásba, amikor a munkavállalót nem terhelte rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettség. A rendszert ezért úgy érdemes kialakítani, hogy a belépési adatokat felül lehessen vizsgálni, és korrigálni, hogy azok valóban a munkaidőt[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. december 17.
Kapcsolódó címkék:  

Azonos felek – két jogviszonyban

Kérdés: Van-e akadálya annak, hogy a munkáltató a vele munkaviszonyban álló, kötetlen munkarendben foglalkoztatott munkavállalójával megbízási szerződést kössön, munkaköréhez nem kapcsolódó feladat ellátására? A megbízási szerződés határozatlan időre jönne létre, mely havi négy óra tanácsadást foglalna magában, a megbízási díj havi fix 10.000 forint lenne. Kell-e vizsgálni a biztosítottság utólagos elbírálása tekintetében, hogy a havi négy órát mikor teljesíti (ha pl. egy hónapban egyetlen nap alatt teljesíti a négy órát), vagy mivel folyamatos megbízásról van szó havi díj megállapításával, mely nem éri el a minimálbér 30%-át, ekként nem válik biztosítottá a fenti esetben sem?
Részlet a válaszából: […] utasításai szerint, az általa meghatározott időkeretek között, rendszeresen fizetett javadalmazásért, az általa biztosított munkaeszközökkel és munkavégzési helyen történne, különös gonddal kell eljárni a jogviszony minősítése során. Hiszen ez esetben arra is lenne esély, hogy valójában nem megbízási jogviszony, hanem munkaviszony áll fenn. Elviekben nem kizárható, hogy adott esetben valójában munkaviszonyt jelent a felek közötti „megbízási szerződés”, ugyanis abban szabályozásra kerül(ne) a munkavégzés időbeli kerete. A munkaidő léte ugyanis utalhat egy igen rövid tartamú, havi összesen négyórás részmunkaidős munkaviszonyra is.Felhívjuk a figyelmet arra, hogy a munkaviszony ismérveinek fennállása esetén a felek egyező akarata sem vonhatja ki a munkavégzésre irányuló jogviszonyt a munkajogi szabályozás hatálya alól. A szerződés típusát ugyanis annak elnevezésétől függetlenül, a jogviszony valódi tartalma alapján kell meghatározni. A jogviszony minősítését az eset összes körülményének mérlegelésével kell elvégezni. A jogviszonyok elhatárolása tekintetében jó kiindulási pont lehet a már hatályban nem lévő, de a munkavégzésre irányuló jogviszonyok elhatárolásához mind a mai napig jól használható 7001/2005. FMM–PM együttes irányelv. Abban az esetben, ha a kérdésben szereplő személy ellátandó feladatának jellege (azaz a tanácsadás) eltér a munkaviszonyban ellátott munkaköri feladataitól, elviekben nincs akadálya a megbízási szerződés létesítésének.A biztosítotti minőségnek azért van különös jelentősége, mert a biztosítottak – ha törvény eltérően nem rendelkezik – a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot szerezhetnek [Tbj-tv. 7. §]. A Tbj-tv. 6. §-a (1) bekezdésének f) pontja szerint biztosított a kiegészítő tevékenységet folytató személynek nem minősülő, díjazás ellenében munkavégzésre irányuló egyéb jogviszony keretében (megbízási szerződés alapján, egyéni vállalkozónak nem minősülő vállalkozási jogviszonyban) személyesen munkát végző személy – a törvényben meghatározott közérdekű önkéntes tevékenységet végző személy kivételével –, ha az[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. december 17.
Kapcsolódó címke:

Személyi illetmény – a megállapítás korlátjai

Kérdés: Közös önkormányzati hivatal egy megüresedő munkakörbe keres köztisztviselőt. Amennyiben olyan személy kerül kinevezésre, aki versenyszférából jön át (az Mt. hatálya alá tartozik), van-e lehetőség személyi illetményt vagy illetményeltérítést adni a számára, ha a korábbi munkáltatója állít ki értékelést [Mt. 81. § (1) bek.]?
Részlet a válaszából: […] végleges áthelyezésére kerül sor – a tárgyévre vonatkozóan a kormánytisztviselő besorolása szerinti fizetési fokozathoz tartozó alapilletményét – a hivatali szervezet vezetője esetében a kinevezésre jogosult – december 31-éig terjedő időszakra legfeljebb 50%-kal megemelheti, vagy legfeljebb 20%-kal csökkentett mértékben állapíthatja meg. Az eltérítésről a hivatali szervezet vezetője minden év február 28-áig dönt.A köztisztviselő munkateljesítményét a munkáltatói jogkör gyakorlója mérlegelési jogkörében eljárva írásban értékeli (teljesítményértékelés). Legalább két teljesítményértékelés eredménye együttesen adja a köztisztviselő minősítését. Minősíteni az első teljesítményértékeléstől számított egy évet követően kell [Kttv. 130. § (1) és (3) bek.]. Az Mt. 81. §-ának (1) bekezdése értelmében a munkáltató a munkavállaló kérelmére, ha a munkaviszony legalább egy évig fennállt, a munkaviszony megszüntetésekor (megszűnésekor) vagy legfeljebb az ezt követő egy éven belül a munkavállaló munkájáról írásban értékelést ad. A személyi illetmény megállapítását csak minősítéssel, ennek hiányában teljesítményértékeléssel lehetséges alátámasztani, és csak olyan köztisztviselőnek lehet megállapítani, aki kivételes teljesítményt nyújt. Az illetményeltérítés csak a tárgyévet megelőző év minősítése, ennek hiányában teljesítményértékelése alapján állapítható meg.A minősítés, illetve a teljesítményértékelés, valamint a munkáltató általi írásbeli értékelés jogintézményei nem feleltethetők meg egymásnak. Az Mt. 81. §-ának (1) bekezdése szerinti, a munkavállaló munkájáról készített írásbeli értékelés valójában sem célját, sem elkészítésének módszerét, körülményeit illetően nem feleltethető meg a minősítésnek, illetve a teljesítményértékelésnek. A Kttv. nem tartalmaz olyan szabályt sem, ami lehetővé tenné az Mt. szerinti munkáltató általi értékelés figyelembevételét. Ennek azért van jelentősége, mert a Kttv. 9. §-ának (4) bekezdése szerint a Kttv. rendelkezéseitől csak abban az esetben lehet eltérni, ha azt a Kttv. kifejezetten megengedi. A Kttv. 133. §-a (1) bekezdésének a) pontja kimondja, hogy az alapilletmény megemelésére a tárgyévet megelőző év minősítése, teljesítményértékelése[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. december 17.
1
2
3
6