Szombatra elrendelt munkaidő – kompenzálás szabadidővel

Kérdés:

A közalkalmazottak négyhavi munkaidőkeretben dolgoznak 5/2-es, 8 órás munkarendben, hétfőtől péntekig. Városunkban havi egy szombaton rendezvényt tartanak, és ezt az intézmény szervezi. Akiknek nincsen szombatonként beosztás szerinti munkanapjuk, azok közül is dolgozik néhány ember, mert elő kell készülni, és maga a rendezvény is megkívánja. Az intézmény fizetni a túlmunkáért jelen állás szerint sajnos nem tud. A beosztás a havi egy első heti szombat alkalmával már előre tudható, így már egy hónappal előbb el lehet készíteni a beosztást arra a szombati pihenőnapjukra, amikor egyébként nem dolgoznának. De a rendezvény miatt a négyhavi munkaidőkeretben dolgozni fognak egy bizonyos szombaton havonta. Így lesz egy beosztás szerinti munkanapjuk szombaton (8 óra), és helyette hétfőn a beosztás szerinti munkanapjukon pihenőnaposok lesznek. A négyhavi munkaidőkeretbe bele tudja tenni a munkáltató, ha megbizonyosodik afelől, hogy így a ledolgozott 8 óra helyett kizárólag 8 órát kell kiadni, és semmivel nem többet. Fizetni nem tud, és a közalkalmazottaknak megfelel a szabadidő, ebben meg is állapodnak. A munkáltató szeretné szabályosan csinálni, kérdés, hogy a rendszeres időközönként elrendelt szombati 8 óra helyett csak 8 óra jár-e? És a kiadott 8 óra szabadidő mellett biztosan nincs-e pótlékfizetési kötelezettsége?

Részlet a válaszából: […] munkáltató havonta egy szombatra munkanapot osszon be, feltéve, hogy cserébe egy hétköznap viszont pihenőnapot kap. Így ugyanis heti átlagban megvalósul a heti két pihenőnap. Ebben az esetben semmilyen pótlék nem jár a közalkalmazottnak a szombati munkavégzésért, hiszen az beosztás szerinti munkanapja lesz, a szükséges pihenőnapjait pedig megkapja. Fontos, hogy a heti pihenőnap egy teljes naptári nap – illetve, ha a műszak eleje és vége nem azonos naptári napra esik, akkor egybefüggő 24 óra [Mt. 87. § (2) bek.] – legyen, nem csak nyolc óra. Arra tehát nincs lehetőség, hogy a heti pihenőnapon 8–16 óra között pihenjen a közalkalmazott, majd utána 16–24 óráig beosztás szerint dolgozzon. Egy másik, költségesebb megoldás, hogy a szóban forgó szombatra a munkáltató pihenőnapot oszt be, de rendkívüli munkavégzést rendel el erre a napra. Ilyen esetben viszont[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. szeptember 5.

Másik pihenőnap biztosítása általános munkarendben

Kérdés:

Jogszerűen megteheti-e a munkáltató, hogy az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók esetében ne 100%-os bérpótlékot fizessen, hanem 50%-osat egy másik heti pihenőnap biztosításával? Ha az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók esetében nem lehet jogszerűen az 50%-os bérpótlékot és másik heti pihenőnapot biztosítani, akkor arra milyen esetben kerülhet jogszerűen sor?

Részlet a válaszából: […] (heti pihenőidőt) legkésőbb az elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzést követő hónapban, egyenlőtlen munkaidő-beosztás alkalmazása esetén legkésőbb a munkaidőkeret vagy az elszámolási időszak végéig kell kiadni [Mt. 143. § (4)–(5) bek.]. Általános munkarendben a munkanapok hétfőtől péntekig tartanak, a heti két pihenőnap a szombat és a vasárnap [Mt. 97. § (2) bek.]. Ebből következően, ha munkáltató bármelyik hétköznapra pihenőnapot rendel el az előző szabály alapján, akkor az erre a napra eső (rendes) munkaidőt nem tudja más napokra beosztani. Mivel pedig a munkavállaló számára valamennyi rendes munkaóráját el kell számolni, és arra egyéb kizáró szabály hiányában bért kell fizetni, így ezek az órák állásidőként [Mt. 147. §] fognak "jelentkezni". Vagy­is, nem éri meg a munkáltatónak a heti pihenőnapi rendkívüli munkavégzés helyett az 50% bérpótlékot[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. szeptember 5.

Szabadság pénzbeli megváltásának elévülése

Kérdés: A közszolgálati jogviszony, illetve közalkalmazotti jogviszony megszűnése esetén hány évre visszamenőleg tarthat igényt a köztisztviselő/közalkalmazott a ki nem vett szabadságának pénzbeli megváltására?
Részlet a válaszából: […] Kttv. szerint a szabadság kiadására vonatkozó igény a közszolgálati jogviszony fennállása alatt nem évül el [Kttv. 104. § (6) bek. b) pont]. Köztisztviselők esetében tehát a jogviszony végén minden természetben igénybe nem vett szabadságot meg kell váltani, függetlenül attól, hogy az igény mikor vált esedékessé (melyik évre járó szabadságról van szó). A közalkalmazottakra irányadó Mt. azonban ilyen speciális szabályt nem tartalmaz. Ezért közalkalmazottak esetén a szabadság kiadása iránti igény az általános szabályok szerint, azaz három év alatt elévül [Mt. 286. § (1) bek.]. Az elévülés akkor kezdődik, amikor a követelés[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. szeptember 5.

Munkaidő-nyilvántartás – rugalmas munkarendben

Kérdés: Általános munkarendben, rugalmas munkaidő-beosztásban (törzsidő-peremidő) foglalkoztatottak munkaidő-nyilvántartásában szerepeltetni kell a munkaidő kezdetét és végét, vagy elegendő feltüntetni, hogy a munkavállaló a napi 8 órát ledolgozta?
Részlet a válaszából: […] ugyanakkor, hogy ez a munkarend az Mt. alkalmazásában nem felel meg a kötetlen munkarend fogalmának. E meghatározás szerint ugyanis a munkáltató a munkaidő beosztásának jogát – a munkavégzés önálló megszervezésére tekintettel – a munkavállaló számára írásban átengedi. A munkarend kötetlen jellegét nem érinti, ha a munkavállaló a munkaköri feladatok egy részét sajátos jellegüknél fogva meghatározott időpontban vagy időszakban teljesítheti [Mt. 96. § (2) bek.].A kötetlen munkarendben tehát az az általános szabály, hogy a munkavállaló önállóan szervezi meg a munkavégzést, ehhez osztja be a munkaidejét, és ez alól csak az egyes feladatok sajátos jellege okán lehet kivétel, amikor a munkavállaló köteles egy számára előírt időben, időszakban rendelkezésre állni, illetve munkát végezni. Például, kötetlen munkarendben dolgozik az az újság­író, aki a heti 40 órás munkaidejét teljes egészében a saját beosztása szerint dolgozhatja le, de minden hétfőn 10 órakor köteles részt venni egy szerkesztőségi értekezleten vagy a munkáltató által előírt eseti továbbképzéseken. A kötetlen munkarendben nem kell alkalmazni a munkaidő-beosztásra vonatkozó szabályokat, és nem kell munkaidő-nyilvántartást sem vezetni, csak a szabadságot szükséges nyilvántartani [Mt. 96. § (3) bek.].A leírtakból látható, hogy a rugalmas munkarend nem felel meg a kötetlen munkarend fogalmának, hiszen ebben az esetben a törzsidőben[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. szeptember 5.

Napi pihenőidő rendes és rendkívüli munkaidő között

Kérdés: Mi a helyes értelmezése a napi pihenőidő kiadásának? Ha például hétfőn 16 órakor véget ér a munkavállaló rendes munkaideje, akkor kedden már hajnali 3 órától kezdődően rendkívüli munkavégzésre kötelezhető (mivel az egybefüggő 11 óra megvalósul)? Ebben az esetben a hajnali 3 órától kezdődő rendkívüli munkavégzés és az aznapi, 8 órai rendes munkavégzés kezdete között azért nem kell kiadni a napi pihenőidőt, mert azok ugyanarra a napra esnek, és a napi pihenőidő kizárólag kétnapi munkavégzés között vizsgálandó?
Részlet a válaszából: […] közömbös, hogy a napi pihenőidőt megelőző, illetve követő munkaidő rendes vagy rendkívüli-e, a törvényben előírt, egybefüggő minimális pihenőidőt mindenképpen biztosítani kell. Helyes ezért az a következtetés, hogy ha a munkavállaló hétfőn 16.00-kor fejezi be a munkavégzést, leghamarabb kedden hajnali 3 órától kötelezhető rendkívüli munkavégzésre. Ellenkező esetben mindaddig nem állítható munkába, amíg az egybefüggő 11 órás napi pihenőidő meg nem valósult. A törvény[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. szeptember 5.

Napi pihenőidő beosztása rendkívüli munkaidő esetén

Kérdés: A munkavállalók általános munkarendben kerülnek foglalkoztatásra heti 40 órában. Ha szombatra és vasárnapra is 4-4 óra rendkívüli munkavégzést kívánunk elrendelni, akkor napi pihenőidőt kell kiadni a pénteki (rendes) munkavégzés befejezése és a szombati (rendkívüli) munkakezdés között, valamint a szombati (rendkívüli) munkavégzés befejezése és a vasárnapi (rendkívüli) munkakezdés között, továbbá a vasárnapi (rendkívüli) munkavégzés befejezése és a hétfői (rendes) munkakezdés között? Ezen legutóbbi esetben, ha a vasárnapi rendkívüli munkavégzés vége 23.00 óra, akkor hétfőn legközelebb 10 órakor végezhet majd munkát a munkavállaló?
Részlet a válaszából: […] illetve követő munkaidő rendes vagy rendkívüli-e, a törvényben előírt, egybefüggő minimális pihenőidőt mindenképpen biztosítani kell. A kérdés szerinti esetben ez tehát valóban azzal jár, hogy a pénteki beosztás szerinti munkaidő és a szombati rendkívüli munkaidő, továbbá a szombati és a vasárnapi rendkívüli munkaidő, végül a vasárnapi rendkívüli munkaidő és a hétfői beosztás szerinti munkaidő között is biztosítani kell a napi pihenőidőt. A bírói gyakorlat alapján állásidőt eredményez, ha a munkavállaló a következő munkanapon azért nem tudja elkezdeni[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. szeptember 5.

Rendkívüli munkavégzés vasárnap éjszaka

Kérdés:

Az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalók vonatkozásában lehetséges-e, hogy a munkáltató rendkívüli munkavégzést rendel el vasárnap 23 órától hétfő 4 óráig? A felvázolt esetben ki kell-e adni a 11 órás napi pihenőidőt vasárnap éjféltől kezdődően, és ennek következtében hétfőn 11 óra előtt sem rendkívüli munkavégzésre, sem rendes munkavégzésre nem lenne kötelezhető a munkavállaló?

Részlet a válaszából: […] tekinteni [Mt. 87. § (1)–(2) bek.]. Ha a munkáltató a munkarendre figyelemmel eltérően nem rendelkezett, munkajogi szempontból a vasárnapi pihenőnap vasárnap 0 órától vasárnap 24 óráig tart. A munkavállalót a napi munka befejezése és a következő munkanapi munkakezdés között legalább 11 (kivételesen 8) óra egybefüggő pihenőidő illeti meg [Mt. 104. § (1)–(2) bek.]. Ez azt jelenti, hogy mivel a napi munkának fogalmilag a nap végén legkésőbb be kell fejeződnie, a vasárnap 23 órától elrendelt rendkívüli munkavégzés legfeljebb vasárnap 24 óráig tarthatna, és utána, mivel új (a hétfői) nap kezdődik, ezért ki kellene adni a napi pihenőidőt – vagyis a munkavégzés csak hétfőn 11 (kivételesen 8) órakor folytatódhatna. Álláspontunk szerint ugyanakkor a szabálynak nem ez a célja. A rendes munkaidő beosztása esetén a munkáltatónak a munkanapok 24 órás egységének meghatározása során figyelembe kell vennie azt, hogy a rendes munkaidőt a munkanapon belülre kell beosztani. Ez azonban rendkívüli munkavégzés esetén, ahol annak tartamát nem minden esetben lehet előre látni, nem feltétlenül elvárható a[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. szeptember 5.

Munkaviszony-megszűnés időpontja – ha másik napra "nyúlik át" a munkanap

Kérdés:

Egy internetes szakmai fórumon vita bontakozott ki a tagok között azzal kapcsolatban, hogy ha az adott munkavállaló éjszakás műszakban dolgozik utoljára szombat 22 órától vasárnap reggel 6 óráig, akkor melyik nappal szűnik meg a munkaviszonya: szombaton vagy vasárnap? A munkanap szombat 6 órától vasárnap 6 óráig tart, tehát az átnyúló 6 óra időtartam a szombati munkanaphoz tartozik. A munkaviszony-megszüntetés módja a kérdéses esetben egyébként felmondás harmincnapos felmondási idővel. De van-e különbség a felmondáshoz képest, ha a felek közös megegyezéssel történő munkaviszony-megszüntetésben állapodnak meg, és ugyanúgy a szombat az utolsó teljesítendő munkanap? Az egyik tábor az Mt. 87. §-ának (1) bekezdésére hivatkozva – a naptári naptól eltérő munkanap-meghatározás miatt – a szombattal történő munkaviszony-megszüntetést és jogviszony-kijelentést tartja helyesnek, mivel a teljes munkavégzés a szombati munkanaphoz tartozik, és úgy is kerül elszámolásra attól függetlenül, hogy fizikailag vasárnap reggel 6-kor ér véget a munkavállaló munkaideje. A másik tábor véleménye szerint vasárnappal kell megszüntetni a munkaviszonyt, mivel éjfél után is van még munkavégzés, és ez esetben biztosítotti bejelentés nélkül dolgozna a munkavállaló. Érv erre az egyszerűsített foglalkoztatás, mivel azt is két napra kell jelenteni ilyen esetben, illetve, hogy a biztosítási jogviszony naptári napra szól. Bár a Tbj-tv. 8. §-ának (1) bekezdése úgy fogalmaz, hogy "a biztosítás – ha e törvény eltérően nem rendelkezik – az ennek alapját képező jogviszony kezdetétől annak megszűnéséig áll fenn". Tehát ez a törvényi szabály nem említ naptári napot. Amennyiben Önök szerint az Mt. 87. §-ának (1) bekezdése ellenére továbbra is a vasárnapi munkaviszony-megszüntetési időpont a helyes válasz (amint az a Munkaügyi Levelek 175. számában a 3475. számú kérdésre adott válasz szerint is megfogalmazásra került), a vasárnaphoz milyen jelenléti adat rendelhető a kiléptetéshez egy bérprogramban? A 8 óra munkavégzés a szombati munkanaphoz elszámolásra kerül, a vasárnap így "üres". Felmerült igazolt nem fizetett távollét, valamint pihenőnap beállítása, de valójában egyik sem tűnik teljesen helyes megoldásnak.

Részlet a válaszából: […] nem rendelkezik eltérően erről a kérdésről. A kérdésben vázolt tényállás szerint a munkavállaló felmondási ideje harmincnapos. Azt, hogy a felmondási idő pontosan mikor kezdődik és mikor jár le, egyértelműen meg lehet határozni. A lényegi kérdés éppen ezért, hogy vajon mikor jár le a munkavállalóra irányadó felmondási idő. Ha ugyanis a harmincnapos felmondási idő szombaton lejár (azaz a szombat a harmincadik nap), akkor a munkaviszony ezen a napon – azaz szombaton – szűnik meg. Ebben az esetben vasárnapra a munkavállalótól már nem is követelhető meg jogszerűen a munkavégzés (ekkor ugyanis a munkaviszony megszűnését követően, gyakorlatilag munkaszerződés hiányában végezne munkát). Ha azonban a felmondási idő csak vasárnap jár le (azaz a harmincadik napja ez a nap), akkor a vasárnap reggel 6-ig tartó munkavégzés miatt a munkaviszony megszűnésének napja is vasárnap lesz. Mindez – megítélésünk szerint – összhangban áll a Munkaügyi Levelek 175. számában a 3475. számú kérdésre adott válasszal, a különbség csak annyi, hogy abban a kérdésben nem volt egyértelmű, mi a munkaviszony-megszüntetés jogcíme, valamint – amint arra a válasz is utal – a kérdés megválaszolása során abból indultunk ki, hogy a munkavállaló utolsó munkanapjának lejártával szűnik meg maga a munkaviszony is. Megítélésünk szerint ebben a körben nem lehet az egyszerűsített foglalkoztatás bejelentésére vonatkozó analógiát alkalmazni, és a Tbj-tv. biztosítási jogviszonnyal kapcsolatos utalása [Tbj-tv. 8. §] sem releváns. Ha a munkaviszony közös megegyezéssel szűnne meg, szintén a fentiek irányadóak, ugyanis a közös megegyezésből a munkaviszony megszűnése időpontjának egyértelműen ki kell tűnnie. Ha a közös megegyezésből az következne, hogy a munkaviszony szombaton szűnik meg, akkor – függetlenül a munkáltató munkanapra vonatkozó belső szabályozásától – a munkaviszony egyértelműen ezen a napon érne véget. Ez esetben sem lehetne vasárnap már munkavégzésre kötelezni a munkavállalót. Ha a közös megegyezés szerint a munkaviszony utolsó napja vasárnap, úgy értelemszerűen ez lenne a munkaviszony megszűnésének napja. Abban a kérdésben, hogy a vasárnaphoz milyen jelenléti adat rendelhető egy bérprogramban, alapvetően szintén a fentiekben írottak alapján határozható meg. Eszerint sem a "fizetett távollét", sem a "pihenőnap" nem tűnik megfelelőnek, hiszen úgy tűnik, egyfelől[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. szeptember 5.

Pedagógusi új életpályatörvény – a 2023-as munkáltatói feladatok

Kérdés:

2023. 07. 15-én hatályba lépett a pedagógusok új életpályájáról szóló Púétv. A 157. § (11) bekezdése azt írja elő, hogy a (10) bekezdést, mely az illetményeket tartalmazza, 2023. 11. 01-jétől kell alkalmazni azzal, hogy a kinevezési okmány vagy munkaszerződés módosítását 2023. 09. 15-ig közölni kell azzal, hogy a (10) bekezdés szerinti illetmények 2023. 07. 01-jéig visszamenőleg járnak az érintetteknek. 2023. 09. 15-ig tájékoztatót kell átadni az érintetteknek, melynek a 157. § (3) bekezdésében foglaltakat kell tartalmaznia, és egyúttal 2023. 09. 15-ig kell átadni a kinevezés módosítását is?

Részlet a válaszából: […] lehetőségére és időpontjára); – arra, hogy az érintett jogviszonya munkakörétől függően 2024. január 1-jén köznevelési foglalkoztatotti jogviszonnyá vagy munkaviszonnyá alakul át, illetve – nem állami vagy önkormányzati intézményekben foglalkoztatott nevelést-oktatást közvetlenül segítő (NOKS) vagy funkcionális munkakörben dolgozók esetén – az eddigi munkaviszonya marad fenn ezen időpontot követően is; – a 2024. január 1-jétől történő foglalkoztatás várható konkrét feltételeire (a 2024. január 1-jétől várható munkakörre, munkaidőre, ha esetében lesz ilyen: a besorolására, az illetményre vagy munkabérre, határozott időre fennálló jogviszony esetén a várható megszűnési időpontra, feltételekre). Megjegyzendő, hogy tájékoztatásnak a 2024. január 1-jétől hatályos szabályok alapján kell az illetmény, munkabér összegére vonatkozó kérdést tartalmaznia; – a Púétv. 158. §-ának (8) bekezdése alapján arra a figyelemfelhívásra, hogy az érintett a jogviszonyváltás előtt elért fokozatnál nem kerülhet alacsonyabb besorolásba, és a munkáltató 2024. január 1-jétől nem állapíthat meg számára a 2023. július 1. – de­cember 31. közötti átmeneti időszakra szóló megemelt illetménynél alacsonyabb összegű illetményt. Aki 2023. szeptember 15–29. között a jogviszonyváltás el nem fogadásáról nyilatkozik, annak a közalkalmazotti jogviszonya vagy munkaviszonya a Púétv. 158. §-ának (6)–(7) bekezdései alapján 2023. november 30-án a törvény erejénél fogva megszűnik azzal, hogy őt november 1-jétől a munkavégzés alól fel kell menteni. Emellett a 158. § (8)–(9) bekezdései alapján illeti meg végkielégítés. Másfelől az átmeneti időszakban kell végrehajtani a még fennálló közalkalmazotti vagy munkaviszonyban a 2023. július 1. – december 31. közötti átmeneti időszakra vonatkozó illetmény- vagy munkabéremelést. Az emelés mértékét a havi illetmény, munkabér tekintetében a 157. § (10) bekezdése, az újonnan megállapítandó esélyteremtési illetményrészre vonatkozóan pedig a 157. § (13) bekezdése szerint kell megállapítani, amely szabályok 2023. november 1-jétől alkalmazandók azokra, akiknek ekkor fennáll a közalkalmazotti vagy munkaviszonyuk (tehát azokra is, akiknek majd 2023. november 30-án szűnik meg a törvény erejénél fogva a jogviszonya). Ugyanakkor a Púétv. 157. §-ának (11) és (14) bekezdésében írtak szerint az átmeneti időszakra vonatkozó illetményemelést tartalmazó, a Kjt. vagy az Mt. szabályai szerinti kinevezés- vagy munkaszerződés módosítást már 2023. szeptember 15-ig közölni kell az érintettekkel. E módosításban[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. szeptember 5.

Közös megegyezés és utólagos igényérvényesítés

Kérdés:

A munkáltató és a munkavállaló közös megegyezéssel megszüntette a munkaviszonyt. A megállapodás tartalmazza, hogy nincs a továbbiakban követelésük egymással szemben. A munkaviszony megszüntetése után pár nappal a volt munkavállaló visszamenőlegesen több hónapra érvényes, a munkáltató nevére szóló számlát és jegyet adott le a munkába járás költségének elszámolása céljából. Köteles-e a munkáltató ebben a helyzetben megtéríteni a munkába járás költségét?

Részlet a válaszából: […] számlákkal, je­gyekkel már a megállapodás megkötésekor is, másfelől, ha ezek nem is voltak a birtokában, tudhatta, hogy e költségek felmerültek. Így a munkavállaló minden bizonnyal e követelések, költségek felmerültének tudatában írta alá a közös megegyezést. A munkavállaló ugyanakkor akár meg is támadhatja a közös megegyezésben foglalt megállapodást, ám azt alappal csak akkor teheti meg, ha annak megkötésekor valamely lényeges körülmény tekintetében tévedésben volt, feltéve, hogy e tévedését a másik fél okozta vagy felismerhette. A közös megegyezést akkor is megtámadhatja, ha ő és a munkáltató a közös megegyezés megkötésekor lényeges körülményben ugyanabban a téves feltevésben voltak. Lényeges körülményre akkor vonatkozik a tévedés, ha annak ismeretében a fél nem vagy más tartalommal kötötte volna meg a közös megegyezést. Önmagában azonban, hogy nem volt körültekintő, mivel nem gondolt arra, hogy a munkáltatóval szemben a költségtérítéssel kapcsolatosan még követelései lennének, nem ad kellő alapot a megtámadásra. Nem támadhatja meg ugyanis a közös megegyezést az, aki a tévedését felismerhette, vagy a tévedés kockázatát vállalta. A munkavállaló megtámadhatná a közös megegyezést ezen túlmenően akkor is, ha azt megtévesztés hatására kötötte, feltéve, hogy erre azért került sor, mert a munkáltató szándékos magatartásával tévedésbe ejtette vagy tévedésben tartotta, vagy akkor is, ha jogellenes fenyegetéssel vette rá a megkötésére [Mt. 28. § (1)–(4) bek.]. Mind a tévedést, mind a közös téves feltevést, a megtévesztést vagy a jogellenes fenyegetést a munkavállalónak kell bizonyítania. A megtámadás határideje[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2023. szeptember 5.
1
2