Találati lista:
1. cikk / 1243 Egészségügyi szolgálati jogviszony megszüntetése a „nők 40” nyugdíjra tekintettel
Kérdés: Egészségügyi szolgálati jogviszonyban lévő iskolaorvosunk 2026. december 26-án eléri a nők kedvezményes öregségi nyugdíjára jogosító időt, melyet határozattal igazolt. 2027. január 15-én munkáltatói felmondással szeretné kérelmezni a jogviszony megszüntetését, hogy nyugdíjba mehessen. Iskolaorvosunk 1962-es születésű, és 2012. augusztus 20. óta az intézményünkben dolgozik. Szolgálati idő elismeréséhez 1990. július 23. óta van beszámított munkaviszonya. Munkavállalói kérésre, munkáltatói felmondással jogszerű-e a jogviszony megszüntetése? Milyen kötelezettségünk van munkáltatói felmondás esetén? Amennyiben jogszerű a munkáltatói felmondás, jogosult-e végkielégítésre és a további négyhavi végkielégítésre a 528/2020. Korm. rendelet 29. §-ának (2) bekezdése alapján? A törvény szerint hány nap felmondási idő jár a dolgozónak? A felmondási idő feléről mentesíteni kell a munkavégzés alól? Ha öt éven belül eléri az öregségi nyugdíjkorhatárt, és csak 36 év szolgálati idővel rendelkezik, ki kell-e fizetni a megszűnés évében az utolsó munkanapján a 40 év jogviszony után járó szolgálatiidő-elismerést?
2. cikk / 1243 Munkáltatói döntés az üzemi tanács véleményezési joga „fényében”
Kérdés: A munkáltató a meglévő szervezeti struktúra kisebb átalakításával egy új szervezeti egységet kíván létrehozni. Egy osztályt és egy csoportot von össze, ennek az irányítására kinevez egy új munkavállalót, de az osztály/csoport feladatai nem változnak meg. A munkáltató kikérte erről a szervezeti átalakításról az üzemi tanács véleményét, amire az üzemi tanács még aznap válaszolt, és válaszában támogatta ezt a változtatást. Lehetséges-e közös akarattal eltérni a 264. § (1) bekezdésében szereplő 15 napos határidőtől, és a szervezeti átalakítást hamarabb – akár a véleménykikérést követő munkanaptól – elindítani, végrehajtani?
3. cikk / 1243 Unoka után nem jár pótszabadság
Kérdés: Polgármesteri hivatalban dolgozó köztisztviselőnek jár-e az 5 munkanap nagyszülői szabadság unoka születésekor?
4. cikk / 1243 Munkaviszonyban az alapítványi bölcsődében – ami a Kjt.-ből alkalmazandó
Kérdés: Alapítványi fenntartású (nem önkormányzati, nem egyházi és nem állami) bölcsődében munkaviszonyban, nem pedagógus-munkakörökben foglalkoztatott munkavállalókra alkalmazni kell-e a Gyvt. 143. §-a (3) bekezdésének a) pontját? Elsősorban a szabadság megállapítása és a jubileumi jutalom jogosultsága érdekelne a hivatkozott Kjt. 55–80. §-okból.
5. cikk / 1243 Munkaszüneti nap és a ledolgozandó munkaidő számítása
Kérdés: Ha heti két napon tömbösítve (16 óra/hét) dolgozó munkavállalónak az ünnepnapot is magában foglaló hét során az ünnepnapok számával kevesebbet kell dolgoznia, akkor hatnapos munkahét esetén (áthelyezett munkanap miatt) pedig ugyanúgy több időre kell beosztani munkavégzésre? Ünnepnap esetén a havi beosztható óraszámot csökkentjük a hétköznapi munkaszüneti napra eső napi munkaidővel. Ha hatnapos a hét, akkor egy nappal növelni kell?
6. cikk / 1243 Munkaidő elszámolása egyenlőtlen munkaidő-beosztásban
Kérdés: Bentlakásos szociális intézményben, idősek otthonában közalkalmazott ápolók, gondozók 12 órás, folytonos munkarendben dolgoznak, nem munkaidőkeretben. Adott hónapban általános munkarend szerint például 152 óra a ledolgozandó, a közalkalmazott beosztás szerint 12 napot dolgozott (12×12 óra = 144 óra), és szabadságon volt 3 napot (8 órával számolva 3×8 = 24 óra), így összesen 168 óra a ledolgozott idő. Ebben az esetben a 168 óra és a 152 óra különbözetét hogyan kell kezelni? Rendkívüli munkavégzésként (túlóra) ki kell esetleg fizetni, vagy mivel ténylegesen nem történt túlmunka, így nem kell? Illetve fordított esetben, hogyan kell kezelni, ha például 176 óra a ledolgozandó, de beosztása alapján 11 napot dolgozott (132 órát), és 4 nap szabadságon volt (32 óra), így összesen 164 óra a ledolgozott idő?
7. cikk / 1243 Szabadságkiadás és illetményelszámolás fizetés nélküli szabadság után
Kérdés: A Kit. hatálya alá tartozó központi kormányzati igazgatási szerv gyakorlata szerint a gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságról visszatérő kismama munkaideje – amennyiben 40 órás munkaidőben végzett munkát a szülési szabadsága előtt – kérelmére 40 órás marad (az állományba helyezésétől számítva) addig, amíg a felgyülemlett szabadságát kiveszi, tekintettel arra, hogy e szabadsága 40 órás munkaidő alatt keletkezett. A szabadság lejártát követően, a tényleges munkába állása napjától kerül – a korábban említett kérelmében foglaltak szerint – részmunkaidős foglalkoztatásra (pl. heti 20 óra). Azon kismama esetében azonban, aki a szülési szabadság előtt részmunkaidőben (pl. heti 20 órában) volt foglalkoztatva, a központi kormányzati igazgatási szerv álláspontja szerint nem indokolt az állományba helyezést követően kérelmére a felgyülemlett szabadság kivételének időszakára felemelni a munkaidőt 40 órára, majd a szabadság kiadása után – a korábban említett kérelmére – újra 20 órás részmunkaidőben foglalkoztatni, hiszen a szabadság nem 40 órás jogviszonyban keletkezett. Köteles-e a központi kormányzati igazgatási szerv eleget tenni a kormánytisztviselő azon kérelmének, hogy az állományba helyezése napjától a szabadság kiadásnak utolsó napjáig 40 órában kerüljön megállapításra a munkaideje, majd a tényleges munkába állástól részmunkaidőben (heti 20 óra) kerüljön foglalkoztatásra, ha a szülési szabadság igénybevétele előtt nem heti 40 órás teljes, hanem heti 20 órás részmunkaidőben alkalmazták?
8. cikk / 1243 Rendkívüli munkaidő ellentételezése személyi illetményre való jogosultság esetén
Kérdés: Polgármesteri hivatalunknál köztisztviselőként dolgoznak a közterület-felügyelőink, korábban munkaidőkeretben, majd általános hivatali munkarendben. A munkaidőkeret szerinti beosztás alapján áprilisban húsvétvasárnap és húsvéthétfőn is dolgoztak, és véleményük szerint ezekre a napokra munkaszüneti napi pótlék illeti meg őket. A közterület-felügyelőink személyi illetményben részesülnek, azaz a Kttv. 235. §-ának (3) bekezdése szerint személyi illetmény mellett pótlék nem fizethető részükre. A hivatali munkarend szerint május 1-jén, munkaszüneti napon nem kellett volna dolgozniuk, azonban rendkívüli munkavégzést rendelt el számukra a jegyző, mellyel kapcsolatban ellenértékként nem esett szó díjazásról, csak szabadnapról. Ennek ellenére ezzel kapcsolatban is úgy gondolják a közterület-felügyelőink, hogy pótlék illeti meg őket. A Kttv. 98. §-ának (1) pontja értelmében rendkívüli munkaidő teljesítése esetén annak időtartamával azonos mértékű szabadidő jár, továbbá a munkaszüneti napon teljesített rendkívüli munkaidő ellenértékeként a munkaidő időtartama háromszorosának megfelelő mértékű szabadidő jár. A fenti két esetben a személyi illetményre vonatkozó szabályokat kell alkalmazni, azaz nem fizethető pótlék? Vagy belépnek-e az Mt. erre vonatkozó szabályai?
9. cikk / 1243 Egészségi alkalmatlanság megállapíthatósága – az orvosi vizsgálat és a lehetséges következmények
Kérdés: Szociális gondozó (önkormányzati intézmény) közalkalmazottja másfél év közalkalmazotti jogviszony után nem a soron következő alkalmassági vizsgálaton, hanem informálisan jelezte a felettesének, hogy külső szakorvos véleménye alapján nem emelhet 2 kg-nál többet, illetve nem sétálhat. Jogosult-e ez alapján a munkáltató munkaalkalmassági vizsgálatra küldeni? Mit tehet, ha nem együttműködő, és nem ismeri el az informális közlést a közalkalmazott? A felmentésében mire kell hivatkozni, ha mégis elmegy a munkaalkalmassági vizsgálatra, de „nem alkalmas” minősítést kap? Mennyi felmentési idő jár a részére?
10. cikk / 1243 Cafeteriatúlfizetés – levonhatóság a munkabérből
Kérdés: A munkáltató a cafeteria teljes, éves összegét kifizeti a munkavállalónak a tárgyév legelején. A felek közös megegyezéssel – a cafeteria teljes összegének kifizetését követően – megszüntetik a munkaviszonyukat. A közös megegyezésben a felek megállapodhatnak úgy, hogy a munkavállalónak a cafeteria időarányos összegét meghaladó mértékét „vissza kell fizetnie” a munkáltatónak? Ha igen, akkor ez jogintézményt tekintve levonásnak, illetve polgári jogi beszámításnak minősül, és alkalmazni kell a beszámításra vonatkozó polgári jogi szabályokat, annak ellenére, hogy ebben az esetben nem egyoldalú jognyilatkozat az alapja a levonásnak/beszámításnak, hanem a felek megállapodása?
