"Visszavont szabadság" tartamára elrendelt munkavégzés elszámolása

Kérdés: Az adott hónapban a munkanapok száma 20, a teljesítendő munkaidő 160 óra. A munkavállaló – aki hétfőtől péntekig 8 és 16.20 között végez munkát – a hónap 3. hetének hétfőjétől a 4. hét péntekéig szabadságon lett volna, de a munkavállalónak a 2. hét pénteken reggel 8 órakor szóltak, hogy súlyos eset következett be, és a szabadságnapokat a munkavállalónak munkával kell eltöltenie. Melyik megoldás a helyes ebben az esetben?
1. Rendes munkaidő: az első két hét (80 óra) és a 3. hét keddtől a 4. hét péntekig (72 óra); beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő: a 3. hét hétfő (8 óra); állásidő: 160-(80+72) = 8 óra?
2. A szabadság teljes időtartama szükségszerűen rendkívüli munkavégzés lesz, és nem érvényesül a 96 órás beosztásmódosítási határidő, ezáltal a rendes munkaidő, a rendkívüli munkaidő és az állásidő is 80-80-80 óra lesz, valamint a munkavállaló 240 óra alapbérre és 80 óra bérpótlékra jogosult? A bérpótlék mértéke mindkét esetben 50% vagy 100% lesz?
Részlet a válaszából: […] Az első megoldás a helyes. A törvény szerint a szabadság már közölt időpontját a munkáltató csak kivételesen fontos gazdasági érdek, vagy a működését közvetlenül és súlyosan érintő ok esetén módosíthatja. A munkavállalónak a kiadás időpontjának...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. május 27.

Munkavégzés a napi pihenőidő alatt

Kérdés: A több műszakos munkarendben dolgozó munkavállaló eredeti beosztása szerint az adott napon 5 és 17 óra között végzett volna munkát, de az előző napon a munkavégzés elhúzódott, és 19 óra helyett 23 órakor ért véget. A napi pihenőidő (8 óra) miatt a munkavállaló legkorábban csak másnap 7 órakor állítható munkába, az első két óra így alapbérrel fizetett állásidő lesz. A munkavállaló az adott napon dolgozhat-e 17 óra helyett 19 óráig? Vagy a 12 órás napi korlát miatt 17 órakor mindenképpen be kell fejezni a munkavégzést, függetlenül attól, hogy az aznapi munkaidő első két órájában ténylegesen nem történt munkavégzés? Mi a helyzet akkor, ha a munkavállaló úgy végez (nyilvánvalóan jogellenesen) munkát, hogy nincs meg a minimális napi pihenőidő (adott esetben 8, egymást követő napok esetében a 22 óra)? Mi történik akkor, ha az állását féltő munkavállaló a munkáltató utasítására mégis megkezdi másnap a munkát a napi pihenőideje letelte előtt? Ismeri-e a munkajog a napi pihenőidőben végzett munka fogalmát? Az ilyen módon ledolgozott munkaórákat lehet-e rendes munkaidőnek tekinteni, vagy ezt a pihenőnapon végzett munkavégzéshez hasonlóan rendkívüli munkaidőnek kell minősíteni? Ha a munkavállaló tényleges munkaideje a 12 órát túllépi, a 12 óra feletti rész rendkívüli munkaidő lesz?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. szerint a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb tizenkét óra lehet, amelybe a munkaidő-beosztástól eltérő rendkívüli munkaidőt is bele kell számolni [Mt. 99. § (1) bek. a) pont és (5) bek. a) pont]. Ha a jelen példában a munkavállaló 5 és 17 óra...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. május 27.

Munkaidőkeret elszámolása a kikölcsönzés megszűnésekor

Kérdés: Az Mt. XVI. fejezete szerinti kölcsönbe adó olyan kölcsönvevőkkel áll kapcsolatban, akiknél munkaidőkeret van érvényben. Értelmezésünk szerint ilyen esetben a kölcsönzött munkavállalóra is irányadó a kölcsönvevőnél alkalmazott munkaidőkeret. Mi a helyes eljárás abban az esetben, ha a munkaidőkeret lejárta előtt átmegy a kölcsönzött munkavállaló egy olyan munkáltatóhoz, amelyiknél szintén munkaidőkeret van érvényben? Hogyan kell elszámolni/lezárni a munkaidőkeretet? Van-e törvényi kizáró ok a fentiekre?
Részlet a válaszából: […] A munkaidőre és a pihenőidőre, illetve ezek nyilvántartására vonatkozó szabályok tekintetében a kikölcsönzés alatt a kölcsönvevő minősül munkáltatónak [Mt. 218. § (4) bek. c) pont]. A kölcsönzött munkavállalóra a kikölcsönzés alatt valóban a kölcsönvevő...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. május 27.

Rendkívüli munka egyszerűsített foglalkoztatás keretében

Kérdés: Ha munkavállalókat egyszerűsített foglalkoztatás keretében napi bejelentéssel foglalkoztatunk, akkor a 8 óra feletti munkavégzést ki kell fizetni túlóraként?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. 203. §-ának (1) bekezdése sorolja fel, hogy az egyszerűsített munkaviszonyra az Mt. mely szabályai nem alkalmazhatók. Ezek között nem szerepel sem a rendkívüli munkavégzésről szóló 107-109. §, sem a rendkívüli munkavégzés pótlékáról szóló 139., 143. §....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. május 27.

Önként vállalt túlmunka munkaszüneti napon

Kérdés: A munkáltató tevékenysége alapján az Mt. szerint nem oszthatna be munkaidőt munkaszüneti napra. Lenne-e ennek ellenére lehetőség arra, hogy a munkavállaló önként vállalt túlmunka keretében, teljesen önkéntesen (jelentkezve a meghirdetett munkalehetőségre) munkát végezzen munkaszüneti napon? Természetesen a munkaszüneti napra járó járandóságok megfizetésre kerülnének.
Részlet a válaszából: […] Erre nincs lehetőség, az önként vállalt túlmunka nem ad felmentést a munkaszüneti napi munkavégzés szabályai alól (Mt. 102. §, 108. §), azaz csak a törvényben felsorolt esetekben lehet elrendelni az önként vállalt túlmunkát munkaszüneti napra. Eszerint, munkaszüneti...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. május 27.

Havibéres munkavállaló bérkifizetése munkaidőkeretben

Kérdés: A munkavállalónk havibéres, és munkaidőkeretben foglalkoztatjuk. Februárban az általános munkarend óráihoz képest 20 órával többet dolgozott, az előzetesen közölt beosztásnak megfelelően. Ilyen esetben hogyan kell kifizetni részére a bért? A 20 órára ki kell fizetni az alapbérét (a havibéren felül), vagy elég csak a havibérét számfejteni?
Részlet a válaszából: […] Egyenlőtlen munkaidő-beosztás és havibéres díjazás esetén – a beosztás szerinti munkaidő mértékétől függetlenül – a munkavállalónak a havi alapbére jár. A munkaidőkeret lejártakor a munkavállaló munkabérét az általános munkarend és a napi munkaidő, valamint a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. május 6.
Kapcsolódó címkék:      

Munkahelyen töltendő idő – a munkaidő után

Kérdés: Meghatározhatja-e a munkáltató (szóban, nem írásban!), hogy a munkaidő vége után mi az a legkorábbi időpont, amikor a dolgozó a kapun kiléphet (a telepet elhagyhatja)? Ha a munkaidőnek 16 órakor van vége, akkor köteles-e a dolgozó 16:20-ig a területen tartózkodni? (A pluszidő nincs fizetve!).
Részlet a válaszából: […] A munkavállaló két fő kötelezettsége a munkavégzés és a munkáltató részére történő rendelkezésére állás. Előbbi kötelezettségét rendes vagy rendkívüli munkaidőben, utóbbit ezen túlmenően ügyelet vagy készenlét elrendelése esetén is teljesítheti [Mt. 52. §...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. május 6.

Heti munkaidő átlagos figyelembevétele órabér alkalmazásakor

Kérdés: December 31-én folyamatban volt az éves munkaidőkeretünk, ami szeptember 30-ig tart. Órabéres munkavállalóink vannak, akikkel megállapodtunk, hogy havi átalány helyett a ténylegesen teljesített munkaórák alapján kapják minden hónapban a fizetésüket. Ez a megállapodás érvényben maradt a januári változásokkal, vagy már átalányként kellene fizetnünk a bérüket minden hónapban?
Részlet a válaszából: […] Egyenlőtlen munkaidő-beosztás és órabéres díjazás esetén – eltérő megállapodás hiányában – a munkáltató a munkavállaló munkabérét az adott hónapban irányadó általános munkarend szerinti munkanapok számának és a napi munkaidőnek az alapulvételével számolja el és...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. május 6.
Kapcsolódó címkék:    

Rendkívüli munkavégzés vezető és magasabb vezető közalkalmazottak esetében

Kérdés: A Kjt. 2012. július 1-jéig hatályban volt 76. §-a szerint nem járt díjazás rendkívüli munkaidőben végzett munkáért a magasabb vezető és vezető beosztású közalkalmazottaknak. Jelenleg – ismereteim szerint – sem az Mt., sem a Kjt. nem tartalmaz a vezetők túlóradíjazására vonatkozó tiltó rendelkezést, így esetükben is a díjazásra vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. Kérem ezzel kapcsolatos szakvéleményüket!
Részlet a válaszából: […] A közalkalmazotti jogviszonyra az Mt. szabályait a Kjt.-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. A rendkívüli munkavégzés ellenértékére vonatkozó szabályok alkalmazását a Kjt. 80. §-a nem zárja ki, így azok általában irányadók a közalkalmazotti jogviszonyban is. A...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. május 6.

Készenléti jellegű munkakör és a munkaszüneti nap

Kérdés: Cégünknél két olyan munkavállalói csoport is van, akik készenléti jellegű munkakörben, 24/48 órás munkarendben dolgoznak (mindenki más napi nyolc órában). Az egyik csoport fegyveres őr, akik az év 365 napján őrzik a telephelyet. A másik csoport villanyszerelő, akik a transzformátorállomást szintén 365 napon át felügyelik. Háromhavi munkaidőkeret van nekik elrendelve. Az Mt. szerint nem dolgozhatnának ünnepnapon, de az őrzést és a felügyeletet akkor is el kell látni. Mi a törvénynek megfelelő megoldás? Dolgoztathatjuk-e a készenléti jellegű munkavállalóinkat ünnepnap is 24 órában?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. meghatározza, hogy a munkáltató munkaszüneti napra mely esetekben rendelhet el rendes munkaidőt [Mt. 102. § (2) bek.]. E szerint a készenléti jellegű munkakör önmagában valóban nem jogosít arra, hogy a munkáltató e napra ossza be a munkavállalót. Ugyanakkor beosztható...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2019. május 6.
1
19
20
21
48