Találati lista:
1. cikk / 49 Munkáltatói jogutódlás és a kollektív szerződés szerinti SZÉP-kártya-juttatás
Kérdés: Vidéki, kereskedelmi kft. munkáltató az Mt. 36. §-ának (1) bekezdése szerinti folyamatban az átadó szerepét viszi. A cégnél kollektív szerződés van hatályban, az átvevő munkaadónál viszont nincs. Az átszállás időpontja 2025. november 1. Az egyik ügyvezető betegállományban van, és marad is, az átvevő cég ügyvezetője már az átadóban is tevékenykedik ügyvezetőként. Ennek során vitatja a kollektív szerződés egyéb juttatásra (SZÉP-kártyára) vonatkozó előírását, amely szerint az egyéb juttatás a teljes munkaidős dolgozót „a kifizetést megelőző hónap fizetett munkanapjai és a ledolgozható munkanapjai arányában” illeti meg. Értelmezése szerint a szabadság nem minősül fizetett munkanapnak e tekintetben, így a szabadságnapok nem jogosítanak SZÉP-kártya-juttatásra a következő hónapban. Az utóbbi hónapban már az átadó munkáltató is így számfejtett. Az átvevő munkáltató is megtagadhatja az eddig a szabadságnapokra is számfejtett juttatás kifizetését?
2. cikk / 49 Felmondási idő és végkielégítés közvállalatnál – a korábbi munkaviszony lehetséges szerepe
Kérdés: A 100%-os önkormányzati tulajdonú gazdasági társaságnál a munkavállaló jelenleg öt év, míg előtte köztulajdonban álló munkáltatónál töltött jogviszonya alapján tizenhét év munkaviszonnyal, azaz a végkielégítés szempontjából mindösszesen huszonkét év munkaviszonnyal rendelkezik, részére munkáltatói felmondás esetén öthavi végkielégítés jár. A felmondási idő tekintetében 2024-ben a munkáltató és a munkavállaló – az Mt. 69. §-ának (3) bekezdésére hivatkozással – akként módosították a munkaszerződést, hogy a munkáltatói felmondás esetén a munkavállaló felmondási ideje hat hónap. Tekintettel az Mt. 205. §-a (2) bekezdésének a) pontjában foglaltakra, melynek értelmében a köztulajdonban álló munkáltatóval fennálló munkaviszonyban az Mt. 69. §-ának (3) bekezdése nem alkalmazható, jogszerű lehet-e a módosítás szerinti hathavi felmondási idő? Vagy az Mt. 69. §-ának (2) bekezdése szerinti (30 + 60 napos) felmondási idő jár a munkavállalónak.
3. cikk / 49 Közvállalatok „összeolvadása” – a visszahívott ügyvezető felmondási ideje és végkielégítése
Kérdés: Az önkormányzat képviselő-testülete három, az önkormányzat 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaság beolvadással történő egyesüléséről döntött 2026. január 1-jétől úgy, hogy két gazdasági társaság egy harmadikba olvad be. A tovább működő, átvevő gazdasági társaság (jogi személy) ügyvezetőjét a képviselő-testület 2025. december 31. napjával ügyvezetői tisztségéből visszahívta, és 2026. január 1. napjától új ügyvezetőt választott. Az ügyvezető a gazdasági társaságnál tizenhárom év munkaviszonnyal rendelkezik (ügyvezetőként), azt megelőzően tíz év közszolgálati jogviszonnyal rendelkezett az önkormányzat képviselő-testületének polgármesteri hivatalában. A végkielégítés, valamint a felmondási idő számításánál mennyi időt kell figyelembe vennünk? A polgármesteri hivatalban eltöltött közszolgálati jogviszony is beleszámít a végkielégítés, valamint a felmondási idő alapjául szolgáló jogviszonyba, tehát huszonhárom évet kell számításba vennünk, vagy csak a gazdasági társaságnál eltöltött tizenhárom évet?
4. cikk / 49 Ügyvezető – új munkakörben a jogutód munkáltatónál
Kérdés: Az önkormányzat képviselő-testülete három, az önkormányzat 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaság beolvadással történő egyesüléséről döntött 2026. január 1-jétől úgy, hogy két gazdasági társaság a harmadik gazdasági társaságba olvad. A tovább működő, átvevő gazdasági társaság ügyvezetőjét a képviselő-testület 2025. december 31. napjával ügyvezetői tisztségéből visszahívta, de részére a polgármester felajánlott egy új, nem ügyvezetői állást ugyanennél a cégnél. Ebben az esetben, mikor az ügyvezető 2026. január 1-jétől a számára felajánlott munkakört elfogadta, kell-e részére végkielégítést fizetni, kell-e intézkedni a felmondási időről, majd kötni vele egy új munkaszerződést, vagy az a megoldás, hogy a munkaszerződése módosításra kerül, a munkaviszonya folyamatos, és így a végkielégítésről, felmondási időről nem kell intézkedni?
5. cikk / 49 Jogutódlás helyett a munkáltató jogállásának változása
Kérdés: Az önkormányzat jelenleg feladatellátási szerződéssel is lát el bölcsődeműködtetési feladatokat, amely mellett működik jelenleg is önkormányzati fenntartású költségvetési szerv, amely ezen feladatokat látja el. A szerződést egy magánvállalkozással kötötték, az ingatlan, amelyben a bölcsőde működik, önkormányzati tulajdonban van, a vállalkozó bérli azt. Az önkormányzat új bölcsődei egység építésébe kezdett, amelynek megvalósulása esetén a feladatellátási szerződést megszüntetné a vállalkozóval, és az új bölcsőde egy jelenleg is működő, több bölcsődét működtető intézmény egyik telephelyeként látná el a feladatot, ahol a foglalkoztatottak közalkalmazotti státuszban dolgoznak. Amennyiben a vállalkozó és az önkormányzat között megszüntetésre kerül a feladatellátási szerződés, és az önkormányzat szeretné az új intézményegységben továbbfoglalkoztatni a kft.-ben dolgozó munkavállalókat, esetükben megvalósulhat-e az Mt. 36–40. §-a szerinti munkáltatói jogutódlás, át tudnak-e kerülni munkaviszonyból közalkalmazotti jogviszonyba? A bölcsődében ellátott gyermekeket az önkormányzati intézmény szintén szeretné fogadni. A kft. által működtetett bölcsődéből az új intézményegységhez ingóságot nem kíván átvenni az önkormányzat, a gyermekek ellátása az újonnan épülő ingatlanban valósulna meg.
6. cikk / 49 Jogfolytonosság „kontra” jogutód nélküli megszűnés
Kérdés: Egy cég jogutód nélküli megszűnése esetén a munkavállalókat átveszi egy másik munkáltató, aki elismeri a jogfolytonosságot. Ebben az esetben tarthat-e igényt végkielégítésre a munkavállaló, ha aláír az új munkáltatónál? Beszélhetünk-e ilyen esetben egyáltalán jogutód nélküli megszűnésről? Az új munkáltató köteles-e ugyanazokkal a feltételekkel átvenni az alkalmazottat? Ilyenkor mi történik a felhalmozott szabadsággal? A helyzetet árnyalja, hogy először a munkavállaló (egyébként GYED-en/GYES-en lévő anyuka) az Mt., majd a Kjt., azután egy újabb jogviszonyváltáskor ismét az Mt. hatálya alá került. Nem kellett volna a Kjt. hatálya alá kerüléskor a szabadságot pénzben megváltani?
7. cikk / 49 Praxisjog átruházása – a munkáltató személyében bekövetkező változás
Kérdés: Praxisjog átruházása során a felek mint természetes személyek adásvételi szerződést kötöttek. A praxisjog az adott orvos személyéhez kötődő jogosultság, így ott a felek természetes személyek, azonban az egészségügyi asszisztenst az orvos által működtetett vállalkozás foglalkoztatja. A praxisjog átruházásával a vevőre átszállt minden kötelezettség. Az egészségügyi asszisztens vonatkozásában a praxisjog átruházása az Mt. 36. §-a szerinti munkáltató személyében bekövetkező változásnak tekinthető-e így, hogy a munkáltatók nem az orvosok (akik között az adásvételi történt), hanem az általuk működtetett vállalkozások? Amennyiben az Mt. 36. §-a szerinti munkáltatói jogutódlásnak számít, akkor alkalmazandó-e, hogy az eladónál töltött munkaviszony (30 év) elismerésre kerül egy esetleges vevő munkáltatói munkaviszony megszüntetésénél, a végkielégítés és felmondási idő számításánál? Amennyiben nem az Mt. 36. §-a szerinti jogutódlás, akkor az eladó vállalkozása megszünteti a jogviszonyt, és a vevő vállalkozása pedig új jogviszonyt létesít az asszisztenssel. Törvény szerint melyik megoldás a jogszerű?
8. cikk / 49 Tanulmányi szerződés megszegéséből eredő igény
Kérdés: Intézményünk három dolgozójával tanulmányi szerződést kötöttünk. A szükséges végzettséget a tanulmányi szerződésben kitűzött határidőn belül nem szerezték meg, ezért szerződésszegés okán felszólította őket a munkáltató a visszatérítésre. Az intézmény székhelye 2021-ben átadásra került az egyháznak, az egyik dolgozó – aki a tanulmányi szerződéssel érintett – munkáltatója így megváltozott. A másik két dolgozó a régi intézménynél maradt, tehát esetünkben a munkáltató személye nem változott meg. Az egyik dolgozó megkezdte a visszafizetést (ő az egyike azon dolgozóknak, aki a régi intézménynél maradt), a másik kettő nem teljesített. Az a két dolgozó, akinek esetében a munkáltató személye nem változott, mindketten munkában maradtak, állandó létszámhiány miatt a munkáltató nem akart megválni tőlük. 2022-ben ők ketten megszerezték a szükséges végzettséget. Követelheti-e a munkáltató továbbra is a tanulmányi szerződés megszegése miatt a visszatérítést azoktól a dolgozóktól, akik nála maradtak, de az idei évben – késve – megszerezték a végzettséget? Illetve megteheti-e azt, hogy a visszatérítéstől eltekint (amennyiben igen, szükséges-e ehhez egy különmegállapodás stb.)? Azon dolgozó esetében, aki a másik munkáltatóhoz került időközben, ki követelheti a visszatérítést, a régi vagy az új munkáltató (az átadásról szóló megállapodásban a tanulmányi szerződés nem lett külön nevesítve)? Átszállt-e a visszakövetelés joga az új munkáltatóra?
9. cikk / 49 Változás a munkáltató személyében – a túlóra éves maximuma
Kérdés: Az Mt. 36. §-a alapján 2022. február 1-jétől átvettük egy munkáltató egyik részét további működtetés céljából. Az átadó munkáltatóra a kollektív szerződés hatálya nem terjedt ki, és a munkavállalói sem rendelkeztek "önként vállalt túlmunkára" irányuló megállapodással, így a rendkívüli munkaidő naptári évenkénti korlátjára az Mt. 109. §-ának (1) bekezdése, azaz kétszázötven óra volt az irányadó. A munkáltató személyében bekövetkező változással a munkavállalók a társaságunkra kiterjedő kollektív szerződés hatálya alá kerültek, amely egy naptári évre legfeljebb háromszáz óra rendkívüli munkaidő elrendelését teszi lehetővé. Önként vállalt túlmunkára irányuló megállapodást egyelőre egyetlen munkavállalóval sem kötöttünk. Hogyan alakul a rendkívüli munkaidő éves korlátja a munkáltató személyében bekövetkező változás következtében 2022. február 1-jétől általunk foglalkoztatott munkavállalók esetén? Álláspontunk szerint a 2022. február 1-jétől 2022. december 31-éig tartó időszakot figyelembe véve a kollektív szerződés által meghatározott háromszáz óra 11/12-ed részét, azaz 275 óra rendkívüli munkaidőt lehet a munkavállaló részére elrendelni azzal, hogy a 2022. január 1. és 2022. január 31. közötti időszakban teljesített rendkívüli munkaidőt is figyelembe kell venni. Az Mt. 109. §-a az arányosítást három pontosan meghatározott esetben írja elő, ezek között azonban az Mt. 36. §-a szerinti munkáltató személyében bekövetkező változás nem szerepel. Az esetleges "önként vállalt túlmunka" maximuma pedig, abból kiindulva, hogy bármilyen variációval legfeljebb évi négyszáz óra "túlmunka" lehetséges, a 275 órához viszonyítva legfeljebb 125 óra lehet.
10. cikk / 49 Változás az óvoda mint munkáltató személyében
Kérdés: Önkormányzataink jelenleg az óvodai nevelést önkormányzati társuláson keresztül látják el, amelyben a településen lévő óvoda tagóvodaként szerepel, a társulás székhelye más településen van. Ez év szeptember 1. napjától az önkormányzatok ki fognak lépni a jelenlegi társulásból, új önálló társulást létrehozva, a fenntartói jogok átvételével, önálló óvodával. A jelenleg a tagóvodában alkalmazásban lévő közalkalmazott óvodapedagógusokat köteles-e az újonnan létrejött társulás foglalkoztatni, akkor is, ha az új fenntartó ezt nem szeretné? Amennyiben igen, áthelyezéssel kell-e a jogviszonyukat rendezni? Hogyan kell eljárni akkor, ha a közalkalmazott nem kíván az új fenntartónál dolgozni, és a régi fenntartó pedig nem tart a munkájára igényt? Ki szünteti meg a jogviszonyát, ki fizeti az esetlegesen felmerülő személyi kiadásokat? Hogyan kell eljárni akkor, ha a régi munkáltatónál jelzi a közalkalmazott, hogy nyugdíjba megy, mielőtt a fenntartóváltozás bekövetkezik? Kit terhelnek a felmentési idő alatt az illetmény és járulékai?
