1475 talált állásfoglalás az időtartam kifejezésre

Kérdés: A végkielégítés szempontjából figyelembe vehető idő kiszámításával kapcsolatosan kérdezném: az Mt. 77. §-ának (2) bekezdésében szerepel, hogy a jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni az egybefüggően legalább 30 napot meghaladó időtartamot, amelyre a munkavállalót bér nem illette meg. Ez hosszabb betegállományra is vonatkozik, vagy csak fizetés nélküli szabadságra?

Kérdés: A munkavállalók megszakítás nélküli munkarendben dolgoznak, és a munkáltató tb-kifizetőhely lett. Probléma adódott azzal kapcsolatban, hogy ha táppénzes lesz a munkavállaló, akkor hogyan alakul a bérelszámolás. Minden napjuk munkanap, nem általános munkarendben dolgoznak. Például a dolgozónak a beosztása szerint a munkanapjai hétfő, kedd, szerda, vasárnap (négy nap, a többi pihenőnap). Ha már kimerítette a 15 nap betegszabadságot a munkavállaló, és a táppénzes papírja hétfőtől vasárnapig szól, akkor ő ebben az esetben hét nap táppénzre jogosult? Vagy csak a beosztás szerinti napokra kaphat a kifizetőtől táppénzt, azaz csak négy napra? Tehát a másik három napra nem jár díjazás, mert azt pihenőnapnak kell venni, mert úgy volt beosztva?

Kérdés: Egy munkavállalónk több mint 15 éve van a cégnél, amiből csak 4 évet dolgozott, mert négy gyermeket szült, a negyedik most töltötte be a harmadik életévét. A kolléganő főállású anya szeretne lenni gyermeke 8 éves koráig, 2019-ig. Ezért fizetés nélküli szabadságot kért. Mondhatja-e ilyen esetben a munkáltató, hogy nem engedélyezi a fizetés nélküli szabadságot? A problémánk alapvetően az, hogy ha akár most, akár 5 év múlva visszajönne dolgozni, már úgy kiesik a munkából, hogy valószínűleg nem tartana a vezetője rá igényt, és fel kellene neki mondanunk. Hosszú munkaviszonya miatt pedig 5 év múlva még több lenne a felmondási ideje, végkielégítése, ezért több millió Ft-ot kapna munkavégzés nélkül, lényegében azért, mert otthon nevelte a gyermekeit.

Kérdés: Kormánytisztviselőnknek 2013-ban születetett gyermeke, jelenleg fizetés nélküli szabadságon van. Nemrégiben jelezte, hogy vissza kíván térni dolgozni. Azóta a munkakörére egy másik kormánytisztviselő került kinevezésre, ezért ugyanabban a munkakörben nem tudjuk tovább őt a visszatérte után foglalkoztatni. Felmerült, hogy felajánlunk számára egy olyan másik munkakört, amely az iskolai végzettségének, szakképzettségének vagy szakképesítésének, szakmai tapasztalatának megfelel, ekkor ugyanis nem szükséges a beleegyezése a módosításhoz. Kérheti-e ebben az esetben a felmentését, figyelemmel arra, hogy a gyermeke hároméves koráig még felmentési védelem alatt áll?

Kérdés: A társaságunk szerződés alapján külső céget alkalmaz bérszámfejtésre. Gyakran előfordul, hogy a munkavállaló a próbaidő időtartama alatt (gyakorta néhány nap vagy hét után) egyoldalú nyilatkozattal megszünteti a munkaviszonyát az Mt. 79. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint. Társaságunk a munkában töltött időre járó munkabérét kifizeti minden esetben. Bérszámfejtőink azonban ebben az esetben harmincnapos felmondási időre vonatkozó távolléti díj kifizetését számfejtik, mivel szerintük ilyen esetben is jár ez az összeg még akkor is, ha a próbaidő alatt szűnik meg a munkaviszony, és a munkavállaló kezdeményezi, ráadásul még akkor is, ha a munkavállaló például mindössze négy nap elteltével szünteti meg egyoldalúan a munkaviszonyát. Kérdésünk, hogy helyesen jár-e el a bérszámfejtés az ilyen esetekben, vagy jogosulatlanul fizeti ki a távolléti díjat?

Kérdés: A 2035. és 2036. számon közölt kérdéshez kapcsolódva: a munkavállaló a vásár speciális jellege miatt érvényesítheti-e a két munkavégzés között részére járó 11 óra pihenőidejét (kötelező jellegű fogadás, kötelező jellegű üzleti vacsora stb.)? Hogyan kell fogadni azt a munkáltatói álláspontot, hogy akinek ez nem tetszik, az ne utazzon külföldre, és elképzelhető, hogy a jövőben a jogait érvényesítő munkavállaló a külföldi utazásokból "kimarad"? A viszonylag komplikált hazautazás, valamint a pihenőnapok igénybevétele miatt a munkavállaló az Mt. 6. §-ának (3) bekezdésére hivatkozva kezdeményezheti-e, hogy a munkáltató a munkavállaló érdekeit a méltányos mérlegelés alapján vegye figyelembe?

Kérdés: Egy úszómester teljesen rendszertelen beosztás szerint dolgozik, ahogy éppen sikerül a műszakrendet kikalkulálni. Például az egyik idei hónapban így alakult a beosztása: 7.00-15.30 2 nap, 15.00-22.30 6 nap, 8.00-20.30 10 nap, 6.00-15.30 3 nap. Egy váltótársa van, de a két munkavállaló munkaideje együtt nem mindig éri el a heti 80 órát. Erre a havi beosztásra akkor is műszakpótlékot kell fizetni, ha a két munkavállaló munkaideje együtt sem éri el a heti 80 órát. Jól gondolom?

Kérdés: Egyik közalkalmazottunknak a Magyar Honvédségnél 1992. július 1-jétől 2012. június 30-ig szerződéses szolgálati jogviszonya volt. Ezt követően kapott közalkalmazotti kinevezést a költségvetési szervünknél, és állítása szerint, tekintettel arra, hogy 5 év 148 nap egyszeresen számítandó szolgálati jogviszonyban és 14 év 221 nap 1,2-szeresen számítandó szolgálati jogviszonyban töltött ideje van, az idei évben jogosulttá válik a 25 éves jubileumi jutalomra. Álláspontunk szerint azonban a tényleges szolgálati jogviszonyban töltött ideje az állományba vétel napjától a szolgálati jogviszony megszűnésének napjáig tart, ezért a 25 éves jubileumi jutalomra az idei évben még nem lesz jogosult. A közalkalmazott ezzel nem értett egyet, és a fenntartóhoz fordult. Megalapozott lehet a közalkalmazott igénye a jubileumi jutalomra?

Kérdés: Az önkormányzat pályázatot írt ki óvodavezetői poszt betöltésére. A jelentkező (az egyik jelenleg is ott dolgozó óvónő) megfelelt a feltételeknek, azonban ő a családi betéti társaság beltagja, képviseleti joggal. A betéti társaságban férje autószerelőként dolgozik, fia pedig nemzeti dohányboltot vezet. Összeférhetetlen-e ez a vezetői kinevezéssel?

Kérdés: Az Mt. 69. §-ának (2) bekezdése szerint a felmondási időt a munkáltató felmondása esetén a munkáltatónál munkaviszonyban töltött idő alapján kell számítani. A 69. § (4) bekezdése kimondja, hogy a felmondási idő szempontjából a 77. § (2) bekezdésében meghatározott tartamot nem kell figyelembe venni, tehát a jogosultsági időből a végkielégítésre jogosító idő számításához hasonlóan itt is le kell vonni a kieső időket. Valamint figyelembe kell venni, hogy a felmondási idő is munkaviszonyban töltött időnek számít. Konkrét esetben a felmondási idő megállapítása hogyan történik? Egy példa szerint a munkavállaló belépésétől a felmondás közléséig 20 év 7 hónap 1 nap telt el. A 77. § (2) bekezdése szerinti kieső ideje összesen 8 hónap 21 napot tesz ki. Helyes-e a számításunk, ha a 20 év 7 hónap 1 napból kivonjuk a 8 hónap 21 napot, az így kapott 19 év 10 hónap 7 nap alapján járó 70 nap felmondási időt hozzáadjuk ezen időtartamhoz, hiszen ez is a munkaviszony része, és az így kapott 20 év 17 nap összes munkaviszonyban töltött idő alapján a felmondási időt 90 napban állapítjuk meg? Ezeket az időtartamokat milyen formában számoljuk: év/hónap/nap (pl. 20 év 7 hónap 1 nap), vagy év/nap (pl. 20 év 213 nap)?