Keresőképtelenség ideje a végkielégítésre való jogosultságnál

Kérdés: A végkielégítés szempontjából figyelembe vehető idő kiszámításával kapcsolatosan kérdezném: az Mt. 77. §-ának (2) bekezdésében szerepel, hogy a jogosultság szempontjából nem kell figyelembe venni az egybefüggően legalább 30 napot meghaladó időtartamot, amelyre a munkavállalót bér nem illette meg. Ez hosszabb betegállományra is vonatkozik, vagy csak fizetés nélküli szabadságra?
Részlet a válaszából: […] A kérdésben említett törvényhely alapján a munkaviszony megszűnésekor a munkavállalónak fizetendő végkielégítésre jogosító, a munkáltatónál munkaviszonyban töltött időbe nem számít be az az egybefüggően legalább 30 napot meghaladó tartam, amelyre a munkavállalót...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. szeptember 1.

Szabadságra való jogosultság - harminc napot meghaladó keresőképtelenség esetén

Kérdés: Kérem, hogy a 98. szám 1908-as kérdésére adott választ szíveskedjék megerősíteni, amely szerint 55 napos keresőképtelenség esetén a teljes időtartamra "nem jár szabadság", nem csak a 30 napot meghaladó időtartamra. Ugyanis az eddig megjelent valamennyi szakvélemény szerint - akár a keresőképtelenség napjait egybeszámítva - jár a 30 napra a szabadság, és csak az azt meghaladó időre nem.
Részlet a válaszából: […] Amint azt a Munkaügyi Levelek 98. számában megjelent 1908-as kérdés kapcsán kifejtettük, az Mt. szerint a szabadságra való jogosultság tekintetében munkában töltött időnek tekintendő a törvényben meghatározott egyéb esetek mellett a naptári évenként harminc napot meg nem...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. április 28.

Harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség

Kérdés: A szabadság nyilvántartásánál mit jelent a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség fogalma, ami munkában nem töltött időnek minősül a 2013. január 1-jétől hatályos rendelkezések szerint? Ebbe a harminc napba beleszámít a betegszabadság ideje is, illetve a harminc napot naptári napként kell érteni? Ha például valaki januárban beteg lesz, és január 1-jétől január 21-ig betegszabadságon van, utána január 22-től 30-ig táppénzen, ez már 30 nap kieső nap; áprilisban pedig 1-jétől 19-ig ismét táppénzen lesz. Jól értelmezzük, hogy az éves pl. (20 + 10) 30 napos szabadságát a 19 napra esővel (30/365 x 19) kell csökkenteni, tehát marad 30-2 = 28 napja az év hátralévő részeire?
Részlet a válaszából: […] A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján minden naptári évben szabadság jár, amely alap- és pótszabadságból áll [Mt. 115. § (1) bek.]. Munkában töltött időnek minősül többek között a naptári évenként harminc napot meg nem haladó keresőképtelenség tartama...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. március 18.