Egészségügyi alkalmatlanság – mint felmondási ok
Kérdés
19 éve nálunk dolgozó munkavállalónk egy éve táppénzen van, de lejárt a táppénzre való jogosultsága. Az üzemorvos azonban munkára alkalmatlannak találta. Mi a teendő ebben az esetben? El kell küldenünk, mert nem foglalkoztathatjuk? Ez esetben jár neki a négyhavi végkielégítés, a 30+40 nap felmondási idő? Ha nem foglalkoztathatjuk, mentesíteni kell hetven napra a munkavégzés alól, nem csak a felére; vagy esetleg ettől el lehet tekinteni, és azonnali hatállyal meg lehet szüntetni a munkaviszonyt?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2014. szeptember 1-jén (105. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2056
[…] képességével összefüggő ok lehet [Mt. 66. § (2) bek.]. Ennek tekintendő a munkavállaló egészségügyi alkalmatlansága is. Az Mt. erre az esetre nem írja elő a munkáltató felmondási kötelezettségét, ugyanakkor miután nem teljesül a munkaszerződéssel kapcsolatos egyik törvényi követelmény, miszerint a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni [Mt. 42. § (2) bek.], megítélésünk szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás elve megkívánja a munkaadó felmondását. A munkaviszony ugyanis elveszítette rendeltetését.Munkáltatói felmondás esetén a felmondási idő harminc nap [Mt. 69. § (1) bek.], mely a munkaviszonyban töltött időnek megfelelően, a törvényben meghatározottak szerint növekszik, tehát tizenkilenc év munkaviszonyt követően negyven nappal meghosszabbodik [Mt. 69. § (2) bek. f) pont]. Így helytálló a számításuk, hogy esetünkben a felmondási idő tartama hetvennapos lesz. A felmondási időre munkavállalójuknak díjazás nem jár. Egyrészt mert nem végezhet munkát, másrészt az Mt. 70. §-ának (1) bekezdése alapján ugyan a munkáltató köteles lenne a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni, viszont erre a tartamra részére távolléti díj nem jár, miután munkabérre egyébként sem jogosult.Figyelemmel arra, hogy alkalmazottjuk munkaviszonya a felmondás közlésének időpontjában már tizenkilenc éve fennáll, a munkavállalót négyhavi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítés illeti meg [Mt. 77. § (3) bek. d) pont]. Bár az Mt. rögzíti, hogy nem jár végkielégítés […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2014. szeptember 1-jén (105. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 2056
[…] képességével összefüggő ok lehet [Mt. 66. § (2) bek.]. Ennek tekintendő a munkavállaló egészségügyi alkalmatlansága is. Az Mt. erre az esetre nem írja elő a munkáltató felmondási kötelezettségét, ugyanakkor miután nem teljesül a munkaszerződéssel kapcsolatos egyik törvényi követelmény, miszerint a munkáltató köteles a munkavállalót foglalkoztatni [Mt. 42. § (2) bek.], megítélésünk szerint a rendeltetésszerű joggyakorlás elve megkívánja a munkaadó felmondását. A munkaviszony ugyanis elveszítette rendeltetését.Munkáltatói felmondás esetén a felmondási idő harminc nap [Mt. 69. § (1) bek.], mely a munkaviszonyban töltött időnek megfelelően, a törvényben meghatározottak szerint növekszik, tehát tizenkilenc év munkaviszonyt követően negyven nappal meghosszabbodik [Mt. 69. § (2) bek. f) pont]. Így helytálló a számításuk, hogy esetünkben a felmondási idő tartama hetvennapos lesz. A felmondási időre munkavállalójuknak díjazás nem jár. Egyrészt mert nem végezhet munkát, másrészt az Mt. 70. §-ának (1) bekezdése alapján ugyan a munkáltató köteles lenne a munkavállalót – legalább a felmondási idő felére – a munkavégzés alól felmenteni, viszont erre a tartamra részére távolléti díj nem jár, miután munkabérre egyébként sem jogosult.Figyelemmel arra, hogy alkalmazottjuk munkaviszonya a felmondás közlésének időpontjában már tizenkilenc éve fennáll, a munkavállalót négyhavi távolléti díjnak megfelelő összegű végkielégítés illeti meg [Mt. 77. § (3) bek. d) pont]. Bár az Mt. rögzíti, hogy nem jár végkielégítés […]
Vissza a találatokhoz
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
