"Túlvett" szabadság – a távolléti díj visszakövetelhetőségének korlátai
Kérdés
A régi Mt. 136. §-ának (2) bekezdése egyértelműen rendelkezett a munkaviszony-megszűnés esetén a túlvett szabadság munkavállaló általi visszafizetéséről. Az új Mt. erre vonatkozóan nem rendelkezik, csupán a ki nem vett időarányos szabadság pénzbeli megváltásáról. Jogszerűen jár-e el a munkáltató, ha a régi gyakorlatot alkalmazva, levonja a munkavállaló járandóságából a túlvett szabadság ellenértékét?
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2012. augusztus 27-én (73. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1407
[…] munkáltató az időarányosnál nagyobb mértékben igénybe vett rendes szabadságra járó munkabért visszakövetelje. Álláspontunk szerint azonban ez - bizonyos korlátokkal – levezethető a törvény egyéb rendelkezéseiből. A mértéken felül igénybe vett rendes szabadságra járó díjazás ugyanis jogalap nélkül kifizetett munkabérnek minősíthető, amelyet a munkáltató 60 napon belül visszakövetelhet. Ha a szabadságra járó díjazás kifizetésére ennél korábban került sor, az viszont már nem érvényesíthető. Erre ugyanis csak akkor lenne lehetőség, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő [új Mt. 164. §]. A szabadság kiadásakor azonban egyik körülmény sem állt fenn, hiszen a kifizetés csak utóbb, a munkaviszony év közbeni megszüntetésével válik alaptalanná. A jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelésének szabályaitól kollektív szerződés vagy a felek megállapodása csak a munkavállaló javára térhet el [új Mt. 165. § (2) bek. c) pont]. Megjegyezzük, hogy e szabály alapján nincs helye a "túlvett" szabadságra járó bér munkabérből való levonásának. Erre csak akkor van lehetőség, ha a levonáshoz a munkavállaló hozzájárult [új Mt. 161. § (1) bek.]. A visszakövetelés alapozható arra a szabályra is, amely szerint a munkavállalót a tárgyhónapot követő huszadik napig tájékoztatni kell, ha a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok az elszámolás módosítását teszi szükségessé. […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2012. augusztus 27-én (73. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1407
[…] munkáltató az időarányosnál nagyobb mértékben igénybe vett rendes szabadságra járó munkabért visszakövetelje. Álláspontunk szerint azonban ez - bizonyos korlátokkal – levezethető a törvény egyéb rendelkezéseiből. A mértéken felül igénybe vett rendes szabadságra járó díjazás ugyanis jogalap nélkül kifizetett munkabérnek minősíthető, amelyet a munkáltató 60 napon belül visszakövetelhet. Ha a szabadságra járó díjazás kifizetésére ennél korábban került sor, az viszont már nem érvényesíthető. Erre ugyanis csak akkor lenne lehetőség, ha a munkavállalónak a kifizetés alaptalanságát fel kellett ismernie, vagy azt maga idézte elő [új Mt. 164. §]. A szabadság kiadásakor azonban egyik körülmény sem állt fenn, hiszen a kifizetés csak utóbb, a munkaviszony év közbeni megszüntetésével válik alaptalanná. A jogalap nélkül kifizetett munkabér visszakövetelésének szabályaitól kollektív szerződés vagy a felek megállapodása csak a munkavállaló javára térhet el [új Mt. 165. § (2) bek. c) pont]. Megjegyezzük, hogy e szabály alapján nincs helye a "túlvett" szabadságra járó bér munkabérből való levonásának. Erre csak akkor van lehetőség, ha a levonáshoz a munkavállaló hozzájárult [új Mt. 161. § (1) bek.]. A visszakövetelés alapozható arra a szabályra is, amely szerint a munkavállalót a tárgyhónapot követő huszadik napig tájékoztatni kell, ha a munkabér tárgyhónapra vonatkozó elszámolását követően bekövetkező ok az elszámolás módosítását teszi szükségessé. […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
