20 talált cikk amire választ adtunk az elmúlt 30 napban

Részlet a válaszából: […] legalább 45 perc munkaközi szünetet kell kiadni [Mt. 114. § (5) bek. e) pont]. A kérdés szerinti esetben a munkavállaló nyolc órára van beosztva egy munkanapra, ennek során tehát 45 perc szünetre jogosult. Ellenkező rendelkezés hiányában a fiatal munkavállaló esetén is irányadó, hogy a munkáltató jogosult a munkaközi szünetet több részletben kiadni, azzal, hogy[…]

Részlet a válaszából: […] pihenőnapot biztosítson kompenzációként. Nincs akadálya tehát, hogy a munkáltató a heti pihenőnapi rendkívüli munkaidőre csak bérpótlékot fizessen a munkavállalónak [a rendes munkaidőre járó munkabéren felül, lásd Mt. 143. § (1) bek.]. Ez akkor is így van, ha a szóban forgó nap az egyetlen vasárnapra eső pihenőnap az adott hónapban. A munkaidőkeretnek a leírtak szempontjából nincs jelentősége, az egyenlőtlen munkaidő-beosztás csak annyiban érinti a kérdést, hogy ebben az esetben a heti két pihenőnap az egyes hetekre egyenlőtlenül is beosztható [Mt. 105. § (2)–(3) bek.]. Megjegyezzük ugyanakkor, hogy a törvény szerint a munkáltató a munkaidőt az egészséges és biztonságos munkavégzés követelményére, valamint a munka jellegére figyelemmel köteles beosztani [Mt. 97. § (1) bek.]. Ezért, bár általában nem tilos a heti pihenőnapra csak[…]

Részlet a válaszából: […] fakad, hogy nem valósulna meg a fizetett szabadság rendeltetése, ha ez olyan időszakra esne, amikor a munkavállaló beteg, és így egyébként sincs munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége. E megfontolásból eredően az Európai Unió Bírósága azt az értelmezést követi, hogy az uniós joggal ellentétesek az olyan nemzeti rendelkezések, amelyek nem biztosítják a jogot a munkavállalónak arra, hogy a fizetett éves szabadság alatt bekövetkező munkaképtelensége esetén az annak időszakával egybeeső említett éves szabadságban utólag részesüljön (C-78/11., Anged ügy). Ebből következően az sem lehetséges, hogy a keresőképtelenség[…]

Részlet a válaszából: […] [Mt. 93. § (1) bek.]. Ezt tehát a munkáltató egyoldalú döntése, azzal, hogy a munkaidőkeret tartama nem haladhatja meg a törvényben előírt legmagasabb mértéket [Mt. 94. §]. A munkáltató szabadon dönthet arról, hogy az aktuális munkaidőkeret lejárta után milyen időtartamú[…]

Részlet a válaszából: […] elszámolni, hogy a munkáltató ezzel a tényleges foglalkoztatással megszegte a napi munkaidő maximumára vonatkozó szabályt [Mt. 99. § (2) bek. a) pont]. Belső szabályként nincs akadálya annak, hogy a munkáltató a kérdés szerinti mértékeket előírja, azonban ez nem vonatkozhat a tényleges munkavégzés elszámolására, kizárólag arra, hogy naponta, hetente hány órányi rendkívüli munkaidő rendelhető el a munkavállalónak, és hány órányi munka után kell „hazaküldeni”. Érdemes figyelembe venni azt is, hogy a rendkívüli munkaidő éves mértéke – különmegállapodás alapján – 250 óráról legfeljebb 400 órára emelhető [Mt. 109. § (1)–(2) bek.], amit indokolt megtenni, ha a havi 32 órás határ engedélyezett lesz.A díjazás elszámolását a törvény szabályozza. A hétköznapra (munkanapra) eső rendkívüli munkaidőre a munkavállalónak (alapbérén felül) 50% bérpótlék jár. Az 50% pótlék helyett kollektív szerződés vagy a felek megállapodása alapján a rendkívüli munkaidővel azonos mértékű, alapbérrel díjazott szabadidő is kiadható [Mt. 143. § (2) bek. a) pont, (3) bek.]. A szombat és a vasárnap pihenőnap, így az erre a napra elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén 100% bérpótlék jár, vagy – a munkáltató egyoldalú döntése esetén – 50% bérpótlék és egy másik pihenőnap [Mt. 143. § (4) bek.]. A leírt szabályok a közalkalmazottakra[…]

Részlet a válaszából: […] jogosult személy [Mt. 20. § (2) bek.] a betegállomány alatt is eljárhat a munkáltató képviseletében. Felhívjuk ugyanakkor a figyelmet, hogy a társadalombiztosítási szabályok alapján csak akkor jár táppénz, ha a keresőképtelenség miatt a munkavállaló nem tudja a munkáját ellátni [Ebtv. 44. § a) pont]. Azaz, ha a munkáltatói jogkör gyakorlója a betegsége alatt is eljár a munkáltató[…]

Részlet a válaszából: […] bek.]. Ez a szabály egyaránt vonatkozik a határozatlan és a határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyra is. A kérdés szerinti esetben tehát a munkáltató – kérelmére – köteles felmenteni a „nők 40 nyugdíj” jogosultsági feltételeivel rendelkező közalkalmazottat. A Kjt. hatálya alatt nem alkalmazandó az Mt. azon előírása, miszerint a felmondási idő a határozott idejű munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetén legfeljebb a határozott idő lejártáig tart [Mt. 69. § (5) bek., Kjt. 38. § (1) bek.]. Álláspontunk szerint azonban ilyen kifejezett szabály hiányában is így kell eljárni, azaz a felmentés, mint egyoldalú jognyilatkozat miatt nem tolódhat ki a határozott idejű jogviszony megszűnési időpontja ahhoz képest, amit a felek közös megegyezéssel határoznak meg a kinevezésben.[…]

Részlet a válaszából: […] miszerint általános szabályként a munkaszerződés a munkaviszonyra vonatkozó szabálytól a munkavállaló javára eltérhet. Így a kinevezés, valamint a felek más megállapodása – törvényi felhatalmazás nélkül – nem térhet el a Kjt.-től a közalkalmazott javára. Ilyen felhatalmazást pedig a Kjt. végkielégítést szabályozó 37. §-a nem állapít meg, így a közös megegyezéssel történő közalkalmazotti jogviszony-megszüntetésről szóló megállapodásban végkielégítés nem köthető ki. A feleknek érdemes mielőbb tisztázni, hogy milyen feltételekkel kössenek közös megegyezést, illetve, hogy annak meghiúsulása esetén is le akar-e mondani a közalkalmazott. Érdemes figyelembe venni, hogy ha a közalkalmazott foglalkozás-egészségügyi orvosi vélemény alapján alkalmatlan a munkaköre betöltésére, akkor mentesül munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettsége alól, de erre az időre illetmény nem jár neki [Mt. 55. § (1) bek. a) pont]. Ha a munkáltató felmenti egészségügyi alkalmatlanság miatt, a közalkalmazottat[…]

Részlet a válaszából: […] végkielégítésnek az Mt. 77. §-ának (3) bekezdésében meghatározotta) legalább három év munkaviszony esetén egyhavi, legalább öt év munkaviszony esetén kéthavi mértéke további egyhavi,b) legalább tíz év munkaviszony esetén háromhavi, legalább tizenöt év munkaviszony esetén négyhavi mértéke további kéthavi,c) legalább húsz év munkaviszony esetén öthavi, legalább huszonöt év munkaviszony esetén hathavi mértéke további háromhavitávolléti díj összegével emelkedik, ha a munkaviszonya egyebek mellett a munkáltató általi felmondással a munkavállalóra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltését megelőző öt éven belül szűnik meg [Mt. 77. § (4) bek.].Az Mt. 210. §-a (1) bekezdésének b) pontja kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a vezető állású munkavállalóra munkáltatói felmondás esetén az Mt. 66. § (1)–(6) bekezdését nem kell alkalmazni. Ebből következően – hacsak a felek például munkaszerződésben az ellenkezőjében nem állapodtak meg – a vezető állású munkavállaló határozatlan idejű munkaviszonyának felmondását a munkáltatónak nem kell megindokolnia, hiszen az Mt. 66. §-ának (1) bekezdését nem kell ez esetben alkalmazni [Mt. 210. § (1) bek. b) pont]. Ha a vezető állású munkavállalónak határozott idejű lenne a munkaviszonya, akkor a munkáltatónak meg kellene indokolnia a felmondást az Mt. 66. §-ának (8) bekezdése szerint, ám ez esetben sem irányadóak az Mt. vonatkozó – 66. § (4) és (5) bekezdésében meghatározott –[…]

Részlet a válaszából: […] ekkor is növekszik-e a felmondási idő az Mt. 69. §-a alapján – így például a hatvan naphoz szükséges-e hozzáadni az Mt. 69. §-ának (2) bekezdésében rögzített növekményeket (öt, tizenöt, húsz, huszonöt, harminc és negyven napot) –, elsődlegesen a konkrét munkaszerződés értelmezésével lehetséges, melynek során a felek szerződéskötéskor fennálló feltehető akaratát és a szavak általánosan elfogadott jelentését kell figyelembe venni. Erre tekintettel – a konkrét munkaszerződés és a felek feltehető akaratának ismerete hiányában – teljesen bizonyos választ a kérdésre nem lehetséges adni. Véleményünk szerint viszont, ha a felek a munkaszerződésben harminc napnál hosszabb felmondási időben állapodtak meg (pl. hatvan napban), a felmondási idő a munkáltatónál munkaviszonyban töltött tizennyolc év után már nem lehet csupán hatvan nap, hanem legalább hetven nap kell, hogy legyen, illetve húsz év után legalább kilencven napnak kell lennie, mivel az Mt. 69. §-a (2) bekezdésének f) és g) pontja alapján a törvény szerinti harmincnapos felmondási idő [Mt. 69. (1) bek.] negyven nappal, illetve hatvan nappal kell,[…]