75 talált állásfoglalás a veszélyhelyzet kifejezésre

Kérdés: A polgármesteri hivatalnál a Kttv. 235. § (1) bekezdése szerinti személyi illetmény 2026. május 14-ét követő alkalmazásával kapcsolatban kérjük szakmai állásfoglalásukat. A 9/2026. Korm. rendelet alapján a személyi illetmény március 1-jétől eltérő kezdő időponttal is megállapítható vagy emelhető volt, és ebben az esetben a teljesítményértékelés mellőzhető volt. A veszélyhelyzeti szabályozás megszűnését követően a 2026. évi XIV. törvény a Kttv. 235. §-ának (1) bekezdéséből elhagyta a személyi illetménynek a tárgyév március 1-jétől a következő február végéig terjedő időszakra történő megállapítására vonatkozó kötöttségét, ugyanakkor a teljesítményértékelés mellőzésére vonatkozó rendelkezés nem került be a Kttv.-be. Jól értelmezzük, hogy 2026. május 14-étől személyi illetmény ugyan az év bármely időpontjában megállapítható, azonban ahhoz ismét szükséges a minősítés, ennek hiányában a teljesítményértékelés? 2026. szeptember 1-jével új köztisztviselőt kívánunk kinevezni, aki nem rendelkezik a személyi illetmény megállapítását megalapozó minősítéssel vagy teljesítményértékeléssel. Ilyen esetben a kinevezéskor megállapítható-e személyi illetmény? Ha nem, alkalmazható-e helyette alapilletmény-eltérítés, illetve – ha egyik lehetőség sem áll fenn – milyen jogcímen és mikortól állapítható meg számára legkorábban a besorolása szerint számítottnál magasabb összegű illetmény? Ehhez elegendő-e a belépést követően év közben elkészített teljesítményértékelés, vagy csak későbbi értékelési időszak alapján nyílik erre lehetőség? A hivatalban ugyanakkor vannak olyan köztisztviselők, akik részére 2026. május 14. előtt, az akkor hatályos szabályok alapján – egyes esetekben a teljesítményértékelés 9/2026. Korm. rendelet szerinti mellőzésével – személyi illetményt állapítottunk meg. Helyesen járunk-e el, ha ezeket a korábban jogszerűen megállapított személyi illetményeket továbbra is folyósítjuk az eredetileg irányadó időtartamuk végéig, vagy a jogszabályváltozás miatt szükséges azok felülvizsgálata? Amennyiben továbbra is járnak, jogszerűen fennállhat-e emiatt jelentősebb illetménykülönbség a régi és az újonnan belépő köztisztviselők között? A korábbi személyi illetményt megállapító munkáltatói intézkedéseinkben külön lejárati időpontot nem tüntettünk fel, mert azok meghozatalakor a Kttv. 235. §-ának (1) bekezdése maga tartalmazta a személyi illetmény időbeli keretét, az intézkedéseink pedig erre a jogszabályhelyre hivatkoztak. E korábbi intézkedések időbeli hatályát továbbra is a meghozatalukkor hatályos Kttv. alapján kell megítélni, függetlenül attól, hogy az időbeli korlátozás 2026. május 14-én később kikerült a törvényből? Ha a korábbi intézkedés külön rövidebb időtartamot nem határozott meg, meddig áll fenn az annak alapján megállapított személyi illetmény? A konkrét határidőt nem tartalmazó korábbi intézkedésekkel szükséges-e jelenleg bármit tenni? Ha igen, megfelelő és jogszerű megoldás-e olyan pontosító munkáltatói intézkedés kiadása, amely nem utólag állapít meg új végdátumot, hanem kizárólag rögzíti a korábbi intézkedés meghozatalakor hatályos jogszabályból következő időbeli hatályt, és szükséges-e ehhez ismételten a polgármester jóváhagyása? Összefoglalva: annak tisztázását kérjük, hogy a 2026. május 14-i jogszabályváltozást követően hogyan kell jogszerűen kezelni egyrészt az újonnan belépő, korábbi értékeléssel nem rendelkező köztisztviselő illetményét, másrészt a változást megelőzően már megállapított személyi illetményeket és azok időbeli hatályát.

Kérdés: A 2026. évi köztisztviselői illetményemelés elszámolásával kapcsolatban szeretnék kérdezni. A 2025. évben is állományban lévő kollégák esetében, úgy gondolom, egyszerű a felhasznált támogatás mértékének kiszámítása, a régi és a 2026. januári emelt bérük különbségéből kijön az egy hónapra felhasznált bértámogatás összege (+ szocho). 2026-ban viszont több új jogviszony jött létre a hivatalunknál, van, amelyik megszűnt köztisztviselő álláshelyét tölti be, vannak viszont olyanok is, akik régóta (évek óta) betöltetlen álláshelyre lettek felvéve. Az ő esetükben elszámolható-e a bérük egy része, vagy esetleg a teljes illetmény a bértámogatás részévé válhat?

Kérdés: A köztisztviselők 2025. július hónapban illetményemelésben részesültek a 1232/2025. Korm. határozat alapján. Ennek 2. pontjának b) bekezdése alapján az illetmény növelésére 2026-ban is sor kerül. A Kttv. 2025-ben módosított rendelkezései, a 254/A. és 254/B. § megteremtik-e a jogalapját a 2026. január 1. napjától történő illetményemeléseknek? Természetesen a 2026. február hónapban elfogadott önkormányzati költségvetés felhatalmazásával történne visszamenőleges hatállyal az illetmények növelése. A kérdés azért fontos, mert a személyi illetmény megállapításának szabályait megváltoztatva a 254/B. §-a akként rendelkezett, hogy a 235. § (1) bekezdésétől eltérően a személyi illetmény 2025. március 1-jétől eltérő kezdő időponttal is megállapítható vagy összege emelhető. Ekkor a teljesítményértékelés mellőzhető. Ugyanakkor Kttv. 254/B. §-a alapján ez a szabály a központi költségvetés többlettámogatása felhasználása érdekében alkalmazható, viszont a 254/A. § (1) bekezdése szerint az érintett települési önkormányzat kizárólag az önkormányzati hivatalban foglalkoztatottak illetményének 2025. július 1-jétől történő emelésére fordíthatja. A dilemmánk: a Kttv. általános szabályaitól eltérő személyi illetmény megállapítása történhet-e 2026-ban, vagy ez a lehetőség csak a konkrét, 2025. július 1-jétől és a 2025. évre megállapítható személyi illetményekre vonatkozott? Ha csak 2025. évre vonatkozott az év közbeni személyiilletmény-megállapítás lehetősége, az előírt illetménynövelést a Kttv. általános rendelkezései alapján 2026. március 1-jétől lehetne megállapítani. De ha úgy értelmezhető a törvény, hogy e szabályt a 2025. július 1-jétől elindított kétlépcsős emelésre lehet alkalmazni, akár 2026. január 1-jétől kaphatnak személyi illetményt a köztisztviselők.

Kérdés: Egyik irodai alkalmazottunk munkavédelmi cipő árának a kifizetését kéri a munkáltatótól. Megtagadhatjuk? Semmi veszélynek nincs kitéve a telephelyen, informatikai munkakörben dolgozik. Egyik informatikusnak sincs munkavédelmi cipője, és nem is érzik veszélyben magukat.

Kérdés: A munkaidőkeret lejárta előtt felmondott a munkáltató a munkavállalónak az Mt. 66. §-ának (2) bekezdése alapján. Az Mt. 95. §-a (4) bekezdésének d) pontja alapján levonásra került 72 óra, olyan időszakra (2020. júniusban 9 nap), amikor a munkáltató a bérjegyzék szerint állásidőt fizetett ki a munkavállalónak. A veszélyhelyzet végén a fizetés nélküli szabadságából tért vissza a munkavállaló, így nem tudta, hogy mi a rá irányadó munkaidő-beosztás. Az állásidős napok 3. napján közölte a munkáltató a munkaidő-beosztást (utólag), amely szerint ezeket pihenőnapnak tekinti. A levonás így a munkáltató szerint jogszabályszerű. Amennyiben nem a bérjegyzéket fogadjuk el a valós elszámolásnak, hanem az e-mailes munkaidő-beosztást, akkor a visszafizetési kötelezettség terheli-e a munkavállalót, ha több pihenőnapot kapott, mint amennyi járt volna neki? Egyebekben a bérjegyzék az "erősebb", vagy az e-mailes munkaidő-beosztás?

Kérdés: Munkába járás költségtérítése körében cégünk jelenleg egységesen 18 Ft/km támogatást fizet minden érintett munkavállalójának. Differenciálható-e szabályosan a támogatás mértéke a munkavállalók között úgy, hogy például a távolabbról – X km felett – bejáró dolgozóknak nagyobb összegű térítést fizet? Esetleg kapcsolhat-e ehhez munkakört is, tekintve, hogy egy operátornak anyagilag nagyobb megterhelést jelent az üzemanyag önerőrészének kifizetése, mint egy magasabb beosztású, és ezáltal jobban is kereső munkatársnak? Belső szabályzat készítése szükséges?

Kérdés: Állandó jellegű munkavállalók esetében kötelező fizetni a munkavállaló napi munkába járásának legalább 86%-át tömegközlekedéssel, vagy meghatározott összeggel támogatni az autóval munkába járást. Alkalmi munkavállalók esetében is ez kötelezettsége vagy lehetősége a munkavállalónak?

Kérdés: Az egyik telephelyünktől a helyi közösségi közlekedés megállóhelyi távolsága 850 méter, azonban ennek a távolságnak több mint felén nincs közforgalmú járda kiépítve, az átmenő forgalmat lebonyolító úttesten lehet gyalog közlekedni, így a gyalogosforgalom biztonságosan nem bonyolítható le. A munkáltató érdeke az is, hogy a munkavállaló biztonságosan juthasson el munkavégzési helyére, amely – véleményünk szerint – ebben az esetben nem áll fenn. A nem biztonságos munkahelyre való eljutás miatt helyes-e az a gyakorlat, ha a 39/2010. Korm. rendelet 4. §-ának a) pontja alapján járunk el, hivatkozva arra, hogy a munkavállaló lakóhelye vagy tartózkodási helye, valamint a munkavégzés helye között nincsen közösségi közlekedés?

Kérdés: Rugalmas munkaidő-beosztás szerint dolgozó munkavállalóink esetén a munkaidő-beosztás jogát részben engedjük át. Munkáltatónként fenntartjuk azt a lehetőséget, hogy a munkavállalót korábban munkavégzésre berendelje, illetve a törzsidő végével is munkavégzésre utasítsa. A munkaidő-beosztás részben történő átengedésével vannak napok, amikor a munkaidő hosszát előre nem lehet megtervezni. Helyes-e az a gyakorlatunk, hogy a munkaidő-beosztás sajátossága miatt a 39/2010. Korm. rendelet 4. §-ának b) pontja alapján járunk el, hivatkozva arra, hogy a munkavállaló munkarendje miatt nem, vagy csak hosszú várakozással tudja igénybe venni a közösségi közlekedést?

Kérdés: Munkavállalóink egy része – pl. informatikus, irányítástechnikai mérnök, művezető, üzemvezető – munkavégzési helye változó, ami azzal jár, hogy nem fix helyen kezdhetik a napi munkájukat, hanem más településen lévő telephelyen. Ezen telephelyek egy része települések külterületén, közösségi közlekedéssel nem ellátott területen található. Helyesen járunk el akkor, ha ebben az esetben a 39/2010. Korm. rendelet 4. §-ának a) pontja alapján fizetünk költségtérítést munkavállalóinknak?