Találati lista:
291. cikk / 764 Keresőképtelenség munkaszüneti napon
Kérdés: Havibéres munkavállaló esetében a fizetett ünnepre jár-e betegszabadság? 2019-ben a betegszabadságának napjai április 17-től kezdődtek, és április 30-ig volt beteg. Erről orvosi igazolást is hozott. Április 19. nagypéntek, április 22. húsvéthétfő volt. A megjelölt időszakban 8 vagy 10 nap betegszabadságot kell figyelembe venni? Nagypéntek és húsvéthétfő napjára betegszabadságot kell számfejteni, vagy nem?
292. cikk / 764 Be nem osztott munkaidő elszámolása a munkaidőkeret lejártakor
Kérdés: Ha a hathavi munkaidőkeretben foglalkoztatott munkavállalónak a munkaidőkeret végére nem az összes rendes munkaideje lett beosztva, a munkaidőkeret zárásakor a különbözetet hogyan kell elszámolni és kifizetni? A havibéres például a teljes havibérét megkapja június hónapra is, feltüntetve, hogy 50 órára állásidőre járó alapbér kerül elszámolásra? Tehát aki a teljes munkaidőkeretet ledolgozta (984 órát), az is a havibérét kapja júniusra ledolgozott időre járó munkabérként, és aki például 50 órával kevesebbet, az is csak 50 óra állásidőre járó alapbért kap?
293. cikk / 764 Havibér arányosítása munkaszüneti nap okán
Kérdés: Havibéres munkavállalók tört hónapra járó munkabérének számításában szeretnék segítséget kérni abban az esetben, ha az adott hónapban munkaszüneti nap van. Ebben az esetben a munkaszüneti nappal is osztani kell a teljes havi munkabért, és aztán a szorzásnál is figyelembe kell venni, vagy ellenkezőleg, sem osztásnál, sem szorzásnál nem kell figyelembe venni a munkaszüneti napot? Például 2019. március 6-án belépő munkavállaló esetén, ha a havi munkabére 200 000 Ft, hogyan számoljuk ki a március hónapra járó munkabérét?
294. cikk / 764 Munkavégzés a napi pihenőidő alatt
Kérdés: A több műszakos munkarendben dolgozó munkavállaló eredeti beosztása szerint az adott napon 5 és 17 óra között végzett volna munkát, de az előző napon a munkavégzés elhúzódott, és 19 óra helyett 23 órakor ért véget. A napi pihenőidő (8 óra) miatt a munkavállaló legkorábban csak másnap 7 órakor állítható munkába, az első két óra így alapbérrel fizetett állásidő lesz. A munkavállaló az adott napon dolgozhat-e 17 óra helyett 19 óráig? Vagy a 12 órás napi korlát miatt 17 órakor mindenképpen be kell fejezni a munkavégzést, függetlenül attól, hogy az aznapi munkaidő első két órájában ténylegesen nem történt munkavégzés? Mi a helyzet akkor, ha a munkavállaló úgy végez (nyilvánvalóan jogellenesen) munkát, hogy nincs meg a minimális napi pihenőidő (adott esetben 8, egymást követő napok esetében a 22 óra)? Mi történik akkor, ha az állását féltő munkavállaló a munkáltató utasítására mégis megkezdi másnap a munkát a napi pihenőideje letelte előtt? Ismeri-e a munkajog a napi pihenőidőben végzett munka fogalmát? Az ilyen módon ledolgozott munkaórákat lehet-e rendes munkaidőnek tekinteni, vagy ezt a pihenőnapon végzett munkavégzéshez hasonlóan rendkívüli munkaidőnek kell minősíteni? Ha a munkavállaló tényleges munkaideje a 12 órát túllépi, a 12 óra feletti rész rendkívüli munkaidő lesz?
295. cikk / 764 Havibéres munkavállaló bérkifizetése munkaidőkeretben
Kérdés: A munkavállalónk havibéres, és munkaidőkeretben foglalkoztatjuk. Februárban az általános munkarend óráihoz képest 20 órával többet dolgozott, az előzetesen közölt beosztásnak megfelelően. Ilyen esetben hogyan kell kifizetni részére a bért? A 20 órára ki kell fizetni az alapbérét (a havibéren felül), vagy elég csak a havibérét számfejteni?
296. cikk / 764 Heti munkaidő átlagos figyelembevétele órabér alkalmazásakor
Kérdés: December 31-én folyamatban volt az éves munkaidőkeretünk, ami szeptember 30-ig tart. Órabéres munkavállalóink vannak, akikkel megállapodtunk, hogy havi átalány helyett a ténylegesen teljesített munkaórák alapján kapják minden hónapban a fizetésüket. Ez a megállapodás érvényben maradt a januári változásokkal, vagy már átalányként kellene fizetnünk a bérüket minden hónapban?
297. cikk / 764 Szabadság kiadása rugalmas munkaidő-beosztás esetén
Kérdés: Rugalmas munkarendben, törzsidővel és peremidővel alkalmazott munkavállalóinkat féléves munkaidőkeret alapján foglalkoztatjuk. Jogszerűen járunk-e el, hogy amennyiben a munkaidőkeret végén megállapítjuk, hogy a munkavállaló nem dolgozta le a munkaidőkeretre eső óraszámot, a negatívum terhére szabadságot írnak ki a bent töltött munkaidő mellé? Azaz: csak a törzsidőt dolgozzák le, a peremidőre szabadságot kapnak? Mindezt véleményünk szerint lehetővé teszi, hogy a szabadságukat órákban állapítjuk meg és számoljuk el.
298. cikk / 764 Rendkívüli munkavégzés vezető és magasabb vezető közalkalmazottak esetében
Kérdés: A Kjt. 2012. július 1-jéig hatályban volt 76. §-a szerint nem járt díjazás rendkívüli munkaidőben végzett munkáért a magasabb vezető és vezető beosztású közalkalmazottaknak. Jelenleg – ismereteim szerint – sem az Mt., sem a Kjt. nem tartalmaz a vezetők túlóradíjazására vonatkozó tiltó rendelkezést, így esetükben is a díjazásra vonatkozó általános szabályokat kell alkalmazni. Kérem ezzel kapcsolatos szakvéleményüket!
299. cikk / 764 Készenléti jellegű munkakör és a munkaszüneti nap
Kérdés: Cégünknél két olyan munkavállalói csoport is van, akik készenléti jellegű munkakörben, 24/48 órás munkarendben dolgoznak (mindenki más napi nyolc órában). Az egyik csoport fegyveres őr, akik az év 365 napján őrzik a telephelyet. A másik csoport villanyszerelő, akik a transzformátorállomást szintén 365 napon át felügyelik. Háromhavi munkaidőkeret van nekik elrendelve. Az Mt. szerint nem dolgozhatnának ünnepnapon, de az őrzést és a felügyeletet akkor is el kell látni. Mi a törvénynek megfelelő megoldás? Dolgoztathatjuk-e a készenléti jellegű munkavállalóinkat ünnepnap is 24 órában?
300. cikk / 764 Hosszabb munkaközi szünet alkalmazása
Kérdés: Munkavállalóink közül a fizikai állományban lévők 6:00-14:20 óráig dolgoznak, napi 8 órában, 20 perc munkaközi szünettel. Munkavállalóink közül néhányan 7:30-16:00 óráig dolgoznak, napi 8 órában, 30 perc munkaközi szünettel, míg a vezető beosztásúak 7:30-16:30 óráig dolgoznak, napi 8 órában, 60 perc munkaközi szünettel. Helyes-e az a gyakorlat, hogy a munkaközi szünetre vonatkozóan utóbbi két esetben kötöttünk megállapodást a munkavállalókkal, és az első esetben, a fizikaiakkal nem, mivel ott nem haladja meg az Mt. 103. §-ának (1) bekezdésében előírt mértéket? Helyes-e a gyakorlat, hogy az Mt. hatálybalépése előtt egyik esetben sem köttetett megállapodás a munkaközi szünetet illetően, ugyanilyen munkaidő-beosztásokban?
