979 talált cikk a munkaidő-beosztás kifejezésre

Kérdés: Több műszakos tevékenységű munkáltató munkaidőkeretben, egyenlőtlen munkaidő-beosztásban foglalkoztatja egyes munkavállalóit. Vasárnapi rendes munkaidőben történő munkavégzés a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozás (kereskedelmet kiszolgáló nagykereskedelem) alapján elrendelhető. Eltérő munkanap került meghatározásra, mivel a munkaidő kezdete és befejezése nem azonos napra esik. A munkaidőkeret kezdő és befejező időpontjának közlésekor – az eltérő munkanap-meghatározás miatt – a dátum mellett az óra-percet is fel kell tüntetni? Azonos munkaidőkereten belül lehet-e váltogatva kiadni a heti pihenőnapot és a heti pihenőidőt? Heti pihenő- vagy munkaszüneti napon 21 órától kezdődhet-e a műszak? Ha igen, akkor a 21 és 22 óra közötti 1 óra milyen időnek minősül, és milyen pótlékkal kell elszámolni? Heti pihenőidő alkalmazása esetén a hét és huszonkét óra közötti tartamot miként kell kezelni?

Kérdés: Mennyi túlóra rendelhető el a havibéres munkavállaló számára, ha az általános munkarendben, heti 40 órában dolgozik, olyan munkahéten, amikor négy munkanap és egy munkaszüneti nap van? Elrendelhető-e 16 óra rendkívüli munkaidő?

Kérdés: Az Mt. 2019. január 1-jei hatálybalépésével módosult a heti pihenőnapok kiadásának rendje és az egyenlőtlen munkaidő-beosztás fogalma. Ezek alapján akkor, ha a munkavállaló heti két pihenőnapja a vasárnap és a hétfő, akkor általános munkarendben dolgozik, vagy ez továbbra is egyenlőtlen munkaidő-beosztásnak minősül, és munkaidőkeretet kell elrendelni?

Kérdés: Az Mt. 2019. január 1-jei hatálybalépésével módosult a munkaszüneti napokon történő munkavégzés feltétele. Jól értjük, hogy ettől az évtől nem kell munkaidőkeretet elrendelni akkor, ha a munkavállalót be szeretnénk osztani munkaszüneti napra dolgozni? Mi lesz ilyen esetben a fizetett ünneppel?

Kérdés: Nem gazdálkodó szervezet választott tisztségviselő vezetője az Mt. alapján kötött munkaszerződést vezető állású munkavállalóként. A vezető a szabadságait vagy "kiírja", vagy nem, de az Mt. alapján neki járó szabadságnál ténylegesen jóval kevesebb munkanap szabadságot használ fel évről évre, így jelentős, több hónapot kitevő "elmaradt" szabadságot tartunk nyilván. A tisztség megszűnésekor jogosan tarthat-e igényt a vezető a több éve felhalmozott, ki nem vett/adott szabadságának megváltására?

Kérdés: A Munkaügyi Levelek 176. számában a 3505. számon megjelent cikk témakörével kapcsolatosan a következőket kérdezném. Ha a 36 havi munkaidőkeretben a munkavállaló önként vállalt túlmunka alapján a keret első 24 hónapja után plusz 800 órával rendelkezne, akkor a keret utolsó 12 hónapjában ez a 800 óra plusz "lenullázható-e" úgy, hogy a munkáltató a beoszthatónál 800 órával kevesebb órát oszt be a munkavállalónak, és ezzel a technikával a keret zárásakor mentesülne a rendkívüli munkavégzés teljes megfizetése alól? Másképpen fogalmazva, a munkavállaló által "önként vállalt túlmunka", vagyis a 150 (100) óra lehet-e (elnevezésétől eltérően) a munkaidőkeret része akkor is, ha ez a 800 óra plusz a 24. hónap után az előzetes munkaidő-beosztási szabályokra előírt határidő (96 óra) maradéktalan betartásával keletkezett? Álláspontom szerint a munkavállaló azért vállalná el "önként" a 250 (300) óra feletti munkavégzést, hogy azért megkaphassa a keret zárásakor a már kifizetett 36 havi alapbérén felül a túlmunkáért járó 100% alapbért és az 50% pótlékot, mint kereten felüli bért, és nem azért, hogy a munkáltató a 36 hónap alatt még jobban tudjon "játszadozni" a munkavállaló munkaidő-beosztásával, és a keret zárásakor esetleg nulla forint pluszbért kapjon. Álláspontom szerint a 12., illetve a 24. hónap végén a 250 (300) óra felett "önként teljesített" többletóra már semmiképpen sem lehet a munkaidőkeret része. Ezért a munkavállaló jogosultságot szerez arra, hogy a 250 (300) óra feletti túlmunka ellenértéke ne a 36. hónap végén, hanem már a 12., illetve a 24. hónap végén "túlóraként" kifizetésre kerüljön számára. A munkáltató csak az évi 250 (300) órával tudna a munkaidőkeretben szabadon "játszani".

Kérdés: Egy adott munkáltatónál lehet-e egyetlen személyt munkaidőkeretben foglalkoztatni? Változtat-e a helyzeten, ha a munkavállaló nyugdíjasnak minősül, vagy ha behívásos munkaviszonyban áll?

Kérdés: Egy kisgyermekes édesanyát szeretnénk foglalkoztatni, aki nem egyedülálló, gyermekeinek kora két és négy év. Munkarendje általános munkarend, hétfőtől péntekig napi 8 óra. Munkaköre laboratóriumi tevékenységhez kötött, és minden harmadik hét szombatján és vasárnapján túlmunkát kellene végeznie. Beoszthatjuk-e munkavégzésre, amennyiben ő nyilatkozik, hogy vállalja a hétvégi rendkívüli munkát?

Kérdés: Az Mt. szerinti nyugdíjasokra vonatkozó kedvező szabályt szeretnénk kihasználni, ezért kérdésként merült fel, hogy az oktató alkalmazható-e behívásos jogviszonyban, napi hat órát meg nem haladóan? Mi a helyzet, ha többet vagy kevesebbet teljesít havi szinten (túlóra-állásidő), illetve ha egy hónapban nincs is órája?

Kérdés: Cégünk dolgozói rugalmas munkarend szerint dolgoznak. A munkaszerződés mellékletében szerepel a törzsidő. Hétfőtől péntekig a teljes munkaidőt háromhavi munkaidőkeretben kell teljesíteni, a napi munkaidő hossza minimum 5 óra, maximum 12 óra lehet. A periódus kezdete mindenkor a tárgyév január 1-je. Elrendelhető-e a dolgozóknak a heti nyolc óra túlóra visszavonásig, ha a túlóra nem a hirtelen megnövekedett megrendelés miatt kötelező, hanem jelentős mértékű létszámleépítésből adódik? A túlórákra vonatkozó egyéb megállapodás nincs a két fél között.