Keresés eredménye

Kérdés: Egy egészségügyi szakdolgozó a Kjt. hatálya alá tartozó kórházban, a nők 40 éves nyugdíja mellett dolgozik, határozatlan idejű kinevezéssel. A 2003. évi LXXXIV. törvény alapján jövedelemkiegészítésben részesül (nyugdíja szünetel). Az idei évben betölti az öregségi nyugdíjkorhatárt, ettől az időponttól, kizárólag kormányengedély alapján dolgozhat tovább. Amennyiben a munkáltató nem kéri meg a kormányengedélyt a nyugdíjas közalkalmazott továbbfoglalkoztatásához, milyen lehetőség van arra, hogy a nők negyvenéves nyugdíja mellett határozatlan időre szóló kinevezéssel dolgozó egészségügyi szakdolgozó közalkalmazotti jogviszonyát megszüntessük? Jogviszonya a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének d) pontja alapján megszüntethető-e? Ilyen esetben, mivel a felmentési idő alatt nem lenne már kormányengedélye, indulhat-e a felmentés a nyugdíjkorhatár betöltése előtt, hiszen ő már akkor is nyugdíjas?

Kérdés: Milyen bérezés jár azoknak a 65 év feletti kórházi dolgozóknak, akiknek a veszélyhelyzet idején, az emberi erőforrások minisztere által kiadott utasítás alapján, nem tudják biztosítani átszervezéssel, hogy ne találkozzanak betegekkel, és ezért hazaküldik őket?

Kérdés: Az Eütev.tv. 14/D. §-ának (1) bekezdése értelmében a Kjt. hatálya alá tartozó egészségügyi szolgáltatónál történő foglalkoztatás esetén a Kjt. 41. §-a (2) bekezdésének a) pontja nem alkalmazható. Az Eütev.tv. 1. §-a szabályozza a törvény célját (itt egészségügyi dolgozókat említ), a 2. §-a a törvény hatályát. Az Eütev.tv. 2. §-ának (3) bekezdése értelmében a törvény rendelkezéseit a 4. § b) pontjában meghatározott, az egészségügyi ellátásában közre nem működő dolgozók tekintetében csak a törvényben külön nevesített esetekben kell alkalmazni. Az Eütev.tv. 4. §-ának b) pontja határozza meg az egészségügyben dolgozó fogalmát, míg a 4. § a) pontja az egészségügyi dolgozó fogalmát. Mindezek alapján az Eütev.tv 14/D. §-ának (1) bekezdése alapján az egészségügyi szolgáltatónál történő foglalkoztatás körébe [akik esetében a Kjt. 41. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerinti összeférhetetlenségi esetet nem kell alkalmazni] csak az egészségügyi dolgozókat, vagy az egészségügyi és az egészségügyben dolgozókat egyaránt kell-e érteni, figyelemmel arra, hogy az Eütev.tv. 14/D. §-ának (1) bekezdése egyébként nem nevesíti külön az egészségügyben dolgozókat?

Kérdés: Szakorvosjelölt vagyok, gyermekem kétéves. Napi 8 órában visszatérek az osztályomra orvosként dolgozni. Kismamaként kötelezhető vagyok-e hétvégén ügyelni szombaton vagy vasárnap 12 órában, 8-20-ig? Az Mt. az ügyeletet rendkívüli munkavégzésnek minősíti, azonban az egészségügyi jogszabályok nem. Beoszthatnak bármelyik hétvégén ügyelni? Védik a kismamákat, akiknek a gyereke három évnél fiatalabb. Ha igen, orvosként nincs jogom erre hivatkozni?

Kérdés: 65 év feletti házi gyermekorvosnak hol kell részt vennie a jelenleg hatályos jogszabályok szerint üzemorvosi vizsgálaton, és milyen leleteket kell vinnie magával? Elegendő-e az elsőfokú területileg illetékes szakellátó véleménye, vagy egyből a másodfokú foglalkozás-egészségügyi szakellátóhoz kell fordulnia? Amennyiben így van, oda milyen vizsgálati leleteket köteles vinni?

Kérdés: Ha van két munkahelyem az egészségügyben, dolgozhatok heti 60 óránál többet?

Kérdés: A 27/2016. EMMI rendelet 1. §-ának (7) bekezdése alapján a rendelet 7. számú melléklete tartalmazza a felsorolt rendeletekben szereplő szakképesítésekre - külön jogszabályok alapján - megszerzett jogosultságok megfeleltetését. Szükséges-e a rendelet alapján mindazon közalkalmazottak átsorolása a D fizetési osztályból az E fizetési osztályba, akik az új megfeleltetés miatt 52-es OKJ-s szakképzettséggel rendelkezve 54-es szakképzettségi jogosultságnak minősülnek? A bértábla összecsúszása következtében az alapilletményen ez nem változtatna egyes ágazatokban, azonban az egészségügyi bértábla alapján ez alapilletmény-növekedést jelentene az egészségügyi szakdolgozók vonatkozásában, és az alapszabadságot 20-ról 21 munkanapra módosítaná.

Kérdés: Amennyiben az egészségügyben, illetve a szociális szférában dolgozom 12 órás munkarendben, abban az esetben ledolgoztatható-e a napi 20-20, azaz összesen 40 perces munkaközi szünet, valamint az éjszakás műszakban járó 40 perc szünet? Az éjszakai műszak leteltével mennyi idő után osztható be a munkavállaló nappali műszakra? Például két éjszakás (12 órás, illetve 12 óra 40 perces) műszak után mennyi a pihenőidő? Ha két éjszakai műszak után (ami 17.45-06.30-ig tart egy éjszaka) reggel 6.30-kor távozom, akkor beosztható vagyok-e a következő nap nappalos műszakjára, ami 5.30-18.15-ig tart?

Kérdés: Három egészségügyi dolgozónk van, akik alapellátás keretében végzik tevékenységüket: egy fogorvos, egy fogászati asszisztens és egy intézménytakarító. A Kjt. szerint vannak besorolva. Az egészségügyi dolgozókat megillető bérkiegészítés tekintetében a 256/2013. (VII. 5.) Korm. rendelet értelmében bizonytalanok vagyunk, hogy erre az alapellátásban dolgozó fogorvosunk és asszisztense vajon jogosult-e. Jelen álláspontunk szerint nem jogosultak, mert nem ugyanezen kormányrendelet 2. §-ában foglalt egészségügyi ágazati elő­meneteli szabályok hatálya alá tartozó ellátások, szolgáltatások keretében végzik tevékenységüket. Az intézménytakarító bérkiegészítésre való jogosultságát szintén kizártuk. Kérjük állásfoglalásukat mind a bérkiegészítésre való jogosultságuk fennállását, mind besorolásukat érintően!

Kérdés: A Kjt. 57. §-ának (5) bekezdése szerint: "a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között a munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül az (5) bekezdésben meghatározott pótszabadság megilleti azt a közalkalmazottat is, akit rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve hogy az egyik kockázat nem ionizáló sugárzással függ össze". Az egészségügyben a munkakörök legalább 90%-a ilyen, kiemelve a biológiai és pszichés kockázatokat (pl. időkényszerben végzett nagy felelősségű döntések sorozata létszámhiány mellett, lehangoló munkaanyag, pl. prosectura, több műszakos munkarend, ügyelet, készenlét), és a kémiai és fizikai kockázatokat. Azonban a munkavédelmi törvény kimondja, hogy a "munkavállaló egészsége sem pénzben, sem más módon nem váltható meg", ezért a kockázatértékelés alapján olyan munkakörülményeket kell biztosítani, ahol a munkavédelmi intézkedésekkel a munkavállaló egészségét veszélyeztető kockázatok kiküszöbölhetők (nyilván csak elméletileg, mert munkabaleset azért előfordulhat, vagy mert a pszicho-szociális kockázatra nincs hatékony megoldás, gondoljunk csak a beteg életéért való aggódás pszichés terhére). Az Mt. is pontosan meghatározza, milyen esetben jár pótszabadság, s már nem tér ki a Kjt. 57. §-ának (5) bekezdésére. Ebből indulnak ki a kórházakban a munkaügyi osztályok, és a legtöbb helyen nem adnak pótszabadságot egyetlen munkakörben sem, csak ott, ahol ezt az Mt. 59. §-a lehetővé teszi. Kérem szíves szakmai véleményüket, hogyan értelmezzük tehát a pótszabadság lehetőségét, a fentiek szerint.