21. cikk / 410 Egyetemleges felelősség – nem zárható ki több munkáltató által létesített munkaviszonyban
A munkavállaló több munkáltató által létesített atipikus munkaviszonyban áll. A két munkáltató egyfelől a munkaszerződésben kifejezetten rögzítette, hogy csak az egyikük fizeti a munkabért, másfelől külön szerződésben kifejezetten megállapodtak abban, hogy a másik munkáltató semmilyen módon nem tehető felelőssé, ha a munkavállaló bármely oknál fogva nem vagy nem megfelelő összegű munkabért kap. Felülírhatják-e ezáltal a munkáltatók az Mt. 195. §-a (3) bekezdésének azon szabályát, miszerint a munkáltatók a munkavállaló munkajogi igényével kapcsolatban egyetemlegesen felelnek?
22. cikk / 410 Sztrájkban való részvétel mint védett tulajdonság
23. cikk / 410 Technikumi kollégiumi oktató végzettségi feltételei
Technikum kollégiumában dolgozom nevelőtanárként (új nevünk kollégiumi oktató). A nyíregyházi Tanárképző Főiskolán szereztem földrajz–orosz nyelv szakos tanári diplomát. Ezzel a végzettséggel 1991 óta, azaz 31 éve dolgozom a jelenlegi munkahelyemen. Betöltöttem az 54. életévemet. Munkáltatóm most, az új szakképzési jogszabályokra hivatkozva, arra kíván kötelezni, hogy egyetemi végzettséget szerezzek. Ezt rendkívül méltánytalannak érzem. A hatályos jogszabályok alapján tényleg kötelezhetnek rá?
24. cikk / 410 Fizetési kategória megállapítása egyházi iskolában
Egyházi iskolánál 2015. augusztus 16-tól alkalmazunk felső tagozaton 5–6. osztályban angoltanárként egy kollégát, aki 1993-ban szerzett tanítói diplomát, aztán 5 évig egyetemre járt művelődési és felnőttképzési menedzserszakon, később, 2015-ben szerezte meg a tanítói diplomára épülő angol műveltségterület kiegészítő szakot. Őt 2015-ben Pedagógus I. fokozat 2-es kategóriájába soroltuk, hiszen nem volt ugyan szakmai gyakorlata, de rendelkezett legalább 6 év munkaviszonnyal. A pedagógus most azt állítja, hogy a Kjt. 87/A. §-a alapján 2015-ben úgy kellett volna besorolni, mintha 1993 óta folyamatosan pedagógus-munkakörben tanított volna. Életútja során 1998–2004 között, majd 2005–2015 fennállt munkaviszonyaiban nem a köznevelés területére tartozó gazdasági társaságoknál dolgozott. Véleményem szerint a Kjt. 87/A. §-ának (3) bekezdése egyházi intézmény esetében nem irányadó. A 2005. évi költségvetési törvényig a mindenkori költségvetési törvény írta elő, hogy a Kjt. 55–80. §-a vonatkozik az egyházi fenntartókra, ugyanis ez volt a normatív állami juttatás és a közoktatási kiegészítő támogatás igénybevételének feltétele (munkaidő, pihenőidő, illetmény-előmeneteli rendszer), de a 87/A. § nem szerepelt a felsorolásban.
25. cikk / 410 Szabadság elszámolása négynapos munkahét esetén
A hivatalunkban bevezetésre kerül a négynapos munkarend (hétfőtől csütörtökig dolgozunk, napi 10 órában). A munkavállalóink a Kttv., a Kjt. és az Mt. hatálya alá tartoznak. Ebben az esetben a szabadságot hogyan számolom? Például, ha egy kolléga elmegy hétfőtől péntekig szabadságra, öt nap szabadságot írok ki, vagy csak négyet, mert a beosztás szerint péntek pihenőnap? A szabadságot napban vagy órában kell nyilvántartani?
26. cikk / 410 Gazdasági vezető besorolása a szociális ágazatban
Szociális intézményünkbe felvett gazdasági vezetőt milyen kategóriába kell besorolni, milyen jogviszonyok vehetők figyelembe? Szociális szakirányú végzettsége nincs. Gazdasági főiskolán közgazdászvégzettséget szerzett 2001. június 14-én. A munkakör betöltéséhez a szakirányú végzettsége tehát megvan. 1992. július 1. előtt nem állt még jogviszonyban. Közalkalmazotti jogviszonyban sem dolgozott még, csak munkaviszonyban állt ezt megelőzően. Mely jogviszonyait lehet figyelembe venni a közalkalmazotti besorolás megállapításához?
27. cikk / 410 Munkáltatói jogkört gyakorló munkavállalók és az üzemi tanács
Cégünknél májusban került sor üzemi tanács választására. Az üzemi tanács elnöke egy teljes állománygyűlést hívott össze, hogy a munkavállalókkal megvitassanak egy sor előre megküldött témát. Ugyanakkor a meghívóban szerepelt, hogy a gyűlésen nem vehetnek részt azok a kollégák, akik munkáltatói jogkört gyakorolnak. Jeleztük az üzemi tanács felé, hogy ezzel nem értünk egyet, végül mégis minden vezetőt eltanácsoltak a megbeszélésről, még a műszakvezetőket is. Szerintünk ez nem volt helyes, egyrészt mert a műszakvezető nem minősül a munkáltatói jogkör gyakorlójának, másrészt mert ez indokolatlan megkülönböztetés a munkavállalók között. Ebben kérjük állásfoglalásukat.