352 talált cikk az általános munkarend kifejezésre

Kérdés: Ha a munkaviszony közös megegyezéssel szűnik meg a munkaidőkeret lejárta előtt, akkor a munkavállalótól vissza lehet követelni azt a munkabért, amelyet a ténylegesen beosztott és teljesített munkaidején felül kapott?

Kérdés: Egészségügyi intézményünk fekvőbeteg-ellátási területét – 24 órás foglalkoztatás mellett – esetenként hétköznapi, illetve hétvégi készenlétben foglalkoztatott dolgozókkal is szükséges pótolni. A dolgozókat háromhavi munkaidőkeretben foglalkoztatjuk. A beosztás szerinti munkaidejükön felül, esetenként hétköznapi, illetve hétvégi készenlétet is elrendelünk, természetesen a maximum napi 12 órát betartva. A készenlét idején előfordul, hogy a dolgozóknak be kell menniük az intézménybe, ami maximum négyórás ügyeletet igényel. Megállapítható-e egy általános díj a készenlét idejére? Például 60 150 Ft/24 óra, ami tartalmazza a készenléti időre járó munkadíjat (a 20%-os bérpótlékot) és a bent töltött időre járó díjazást (50%-os vagy 100%-os túlóra) is.

Kérdés: Ha a munkaidőkeretben a beosztást egy napon belül kell módosítani, és egy dolgozónak törölni kell a másnapi beosztását, akkor ebben az esetben kell a munkáltatónak valamit fizetnie, illetve lehet-e csökkenteni a munkaidőkeret beosztott óráinak a számát? Amennyiben egy másik dolgozót csak egy nappal korábban tudjuk tájékoztatni a másnapi beosztásáról, amit a pihenőnapjára osztunk be, akkor ez elszámolható a munkaidőkeretben? Mikor kell elszámolni?

Kérdés: Dolgozónk heti 24 órában dolgozik, amit hétfőn, szerdán és szombaton teljesít napi 8 órában. Két hét egybefüggő szabadságon van. Mennyi nap szabadságot számoljak a két hétre, 6 vagy 10 napot? 10 nap esetében hány órára kell távolléti díjat fizetni? Hogyan alakul a részmunkaidősök esetében a pótlékalap számítása?

Kérdés: A munkáltató munkaidőkeretben több műszakos munkarendben foglalkoztatja a munkavállalókat, egyenlőtlen munkaidő-beosztást alkalmazva. A munkavállalók havibéres díjazásban részesülnek, nem magasan kvalifikált, alacsony beosztású munkakörben dolgoznak. A munkáltató a hat hónapos munkaidőkeretben a heti két pihenőnapon túl kiegyenlítő (szabad)napokat is beoszt. Figyelmetlenség vagy egyéb ok miatt a munkaidőkeret végén kiderült, hogy több munkavállaló kevesebb óraszámot dolgozott, mint a keret általános munkarend szerinti törvényi órái összesen voltak. Az így "kiesett" munkaórákra jutó összeget – az előlegnyújtásból eredő követelés alapján – az utolsó havi munkabérből levonták, több mint nyolcvanezer forintot. Amennyiben a rövidebb ledolgozott munkaidő nem a munkavállaló(k) oldalán felmerülő okból alakult (nem volt betegség vagy saját kérés alapján távol), csupán a munkaidő-beosztása volt hiányos, hibás, megállapítható-e, hogy a munkáltató méltányos mérlegelés hiányában, aránytalan sérelmet okozott? Csak munkaügyi perben vagy egyéb módon is visszakövetelhető-e a levont munkabér? Felmerülhet-e, hogy a munkáltató gyakorlata, több munkavállalót is érintve, a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményébe ütközik?

Kérdés: A túlórára járó arányos "munkabér"-részt csak az alapbérből (közalkalmazotti illetményből) vagy a havi rendszeres pótlékokkal együttes munkabér alapján kell kiszámítani? Vannak közalkalmazotti munkáltatók, amelyek a túlórára járó arányos "bért" az illetmény összegének alapulvételével, míg mások az illetmény és valamennyi havi rendszerességű illetménypótlékkal együttes összegének alapulvételével számítják. A túlórára járó munkabér arányos részének számításánál közalkalmazottak esetén csak az illetményt vagy a havi rendszerességű pótlékokkal együttes (illetmény és illetménypótlék) összeget kell alapul venni?

Kérdés: Egy munkáltató alkalmazásában álló munkavállalói csoport tagjai az általános munkarend szerint végzik munkájukat. A munkáltató a munkavállalók részére heti pihenőnapra rendelt el munkavégzési kötelezettséget. A dolgozók a munkakezdésre megjelentek, de a munkáltató csoportvezetője még a munkaidő kezdete előtt szóban közölte, hogy a munkavégzés mégis elmarad. Mivel ez nem beosztás szerinti (rendes) munkaidő volt, így tényleg nem érvényesül a minimális nyolcórás – esetleg négyórás – munkaidő-elszámolás [Mt. 99. § (1) bek.]? Rendkívüli munkaidőben tényleg nincs a munkáltatónak foglalkoztatási kötelezettsége [Mt. 146. § (1) bek.]? Nem jár munkabér ebben az esetben? A munkavállalók ezt a napot a törvény szerint tényleg pihenéssel töltötték el? A jogalkotó ezt így gondolta, vagy csak erre a konkrét tényállásra nem gondolt senki, és ezért nem logikusan lett a törvény szövege megfogalmazva? A jogi szakirodalom úgy fogalmaz, hogy az Mt. 99. §-a tulajdonképpen nem más, mint egy munkaidő-beosztásra vonatkozó törvényi korlát (4-12 óra), amely korlátba kizárólag ebben az esetben mind a rendes, mind a rendkívüli munkaidő tartama (óraszáma) is beleértendő. Így nem lenne törvényi akadálya annak, hogy a dolgozók munkavégzés nélkül is kapjanak pihenőnapi munkabért? Ha a tényállás úgy változna, hogy a pihenőnapon mégis történt volna munkavégzés, de csak négy órában, akkor az általános munkarendben munkát végzők hány óra munkabérre tarthatnának igényt? Csak egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén lehet az elszámolt munkaidő napi mértéke kevesebb, mint nyolc óra, tehát minimum négy óra?

Kérdés: Egy műszakos, középvezetői munkakörbe szeretnénk felvenni egy román-magyar kettős állampolgársággal rendelkező jelöltet, aki jelenleg Szatmárnémetiben él. Eddig még nem rendelkezett magyarországi munkaviszonnyal, s nekünk is ő lenne az első, aki nem "normál" magyar állampolgár. Mi szükséges ahhoz, hogy felvehessük őt (munkaviszonyt létesítsünk vele), miben más az alkalmazása egy Magyarországon élő, magyar állampolgárhoz képest (pl. melyek a munkaszerződéshez kapcsolódó elvárások, mi a követendő eljárás a NAV, illetve a társadalombiztosítás irányába)? Vannak-e olyan pluszfeladatok, melyekkel munkáltatóként számolnunk kell, illetve a leendő munkavállalóra milyen feladatok várnak a szerződéskötés előtt és a munkaviszony alatt?

Kérdés: Cégünk hathavi munkaidőkeretet tervez bevezetni. Mintegy 200 főt foglalkoztatunk az üzemünkben, és a tevékenységüket kb. 50 fős adminisztráció segíti. Az üzem három műszakos munkarendben termel, a szellemi kollégák az általános munkarendben, egy műszakban dolgoznak. Alkalmazhatjuk-e a hat hónapos munkaidőkeretet egységesen minden munkatársunkra, mivel a cég főtevékenysége több műszakosnak minősül? Vagy erre csak az üzemben dolgozók kapcsán van lehetőségünk?

Kérdés: A szabadságot ledolgoztathatja a munkáltató? Ha elmegyek két napra szabadságra, ledolgozhatom napi 12 órában négy napon keresztül? Ez így szabályos?