Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2019. november 4-én (188. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3737

[…] munkaidőt a teljesítése után már nem lehet "kiegyenlíteni" azzal, hogy később a munkáltató arányosan kevesebb órát oszt be.A rendkívüli munkaidő másik típusa a munkaidőkereten felüli munkavégzés. A munkáltató ekkor a munkaidőkeret tartama alatt eleve több órát oszt be a munkavállalónak, mint amennyit a munkaszerződés alapján lehetne. A munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt a munkaidőkeret tartama, a napi munkaidő és az általános munkarend alapulvételével kell megállapítani, azzal, hogy ennek során az általános munkarend szerinti munkanapra eső munkaszüneti napot figyelmen kívül kell hagyni [Mt. 93. § (2) bek.]. Például, egy 1 hónapos munkaidőkeretben az általános munkarend szerint 21 munkanap (hétköznap) van, ebből a napi 8 órás teljes munkaidőt feltételezve a beosztható óraszám 168 óra. Az így megállapított óraszám feletti munkaidőt kell munkaidőkereten felüli túlóraként elszámolni, amit természetesen mindig csak az aktuális munkaidőkeret lejártakor lehet megtenni.A két különböző típusú rendkívüli munkaidőt azonban nem szabad összekeverni. Elképzelhető, hogy a munkavállaló egy adott hónapban a beosztásától eltérően is dolgozik, ám ez a beosztás a fenti képlet alapján meghatározott beosztható óraszámnál csak kevesebb munkaidőt tartalmazott. Az előző példánkban a munkavállaló az adott hónapban 168 órára lenne beosztható, de a munkáltató csak 165 órát oszt be neki. Ám az eredetileg 165 órára beosztott munkavállalónak – valamikor a hónap folyamán – további 3 órát kellett beosztásától eltérően dolgoznia. Ez a 3 óra beosztástól eltérő rendkívüli munkaidő, amelyet az adott hónapban el is kell számolni. Ez független attól, hogy az adott hónapra egyébként az összesen beosztható órát felhasználta-e a munkáltató. Ráadásul ebben az esetben a munkavállalónak állásideje is keletkezett [Mt. 146. […]