Keresőképtelenség a szabadságra való jogosultság megállapításakor


A szabadság alapja a munkában töltött idő az Mt. 115. §-ának (1) bekezdése alapján. Az Mt. 115. §-a (2) bekezdésének e) pontja alapján nem minősül munkában töltött időnek a harminc napot meghaladó keresőképtelenség. Ez azt jelenti, hogy a keresőképtelenségek összeadódnak az év során, illetve ebbe a 30 napba beleszámít a munkaszüneti és pihenőnap is, ha ekkor keresőképtelen állományban volt? Hiszen az orvos tól-ig adja meg a keresőképtelen állományról szóló papírt, vagyis a dolgozó pihenőnapon is keresőképtelen. Jól értelmezem?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2013. október 28-án (92. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 1777

[…] elérni a 30 napot; a 31. naptól viszont a keresőképtelenség tartama egyáltalán nem jogszerző a szabadságra való jogosultság tekintetében. Az Mt. ugyanis nem úgy fogalmaz, hogy a keresőképtelenség első 30 napját tekinti jogszerző időnek.A szabadságra való jogosultság tekintetében megítélésünk szerint annak van jelentősége, hogy mely jogcímen mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettsége alól, és ennek folytán idejét sem tölti munkában. Elöljáróban: a pihenő- és a munkaszüneti nap – mint munkában nem töltött idő – jogszerzőnek minősül a szabadságra való jogosultság vonatkozásában. A pihenőnapon eleve nem lehet a munkavállalónak beosztott munkaideje, így ha e napon keresőképtelen, […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.