Pedagógus-béremelés – besorolás és összegek

Kérdés: A Púétv. alapján végrehajtandó béremeléssel kapcsolatosan, értelmezésem alapján a jogszabály bázisösszeget nem határoz meg, az alapot a 2023. évi pedagógus-átlagbérből kell meghatározni intézményenként. 2023. évben január, illetve november hónapban került sor pedagógus-béremelésre. Ez alapján intézményi szinten minden pedagógus besorolású dolgozót alapul véve határozható meg a 2023. évi átlagbér. A 2023. évi átlagbér meghatározását követően a 32,2%-os bérfejlesztés megvalósíthatóságának elve az értelmezésem alapján a következő: intézményenként a kiszámolt 2023. évi pedagógus-átlagbérre rá kell számolni a32,2%-os bérfejlesztést. Így megkapjuk az intézményenkénti 2024. évi pedagógus-bértömeget. A gyakornok besorolású dolgozók bértömegét ebből levonjuk, illetve a sávhatáron belüli alsó határon lévő összegeket a Pedagógus I., Pedagógus II. és Mesterpedagógusok tekintetében is, és a fennmaradt összeget elosztjuk az intézményben lévő Pedagógus I., Pedagógus II., Mesterpedagógus létszámmal. Az így kapott egységnyi összeget a Pedagógus I., Pedagógus II., Mesterpedagógus illetménysáv alsó összegéhez (538.000 Ft, 555.000 Ft, 630.000 Ft) hozzáadjuk dolgozónként. Ennek következményeként az intézményekben az azonos besorolású dolgozók bére azonos lenne, de intézmény és intézmény között azonos besorolásoknál eltérő összegeket eredményezne. A fent leírtak helyesek-e, és valóban így kell meghatározni 2024. évben a pedagógusok bérét?
Részlet a válaszából: […] munkáltató kétféleképpen (vagy a két módszer vegyítésével) gazdálkodhatott:1. Az alsó határnál magasabb összegű illetményt állapíthatott meg munkáltatói mérlegelés alapján. Az ehhez figyelembe veendő szempontokat a Púétv. 98. §-ának (2) bekezdése tartalmazta (hiszen a teljesítményértékelési rendszer 2024-ben még nem alkalmazható). Ezek a következők: a szakmai gyakorlati idő mértéke; a munkakör ellátásához a besorolás alapjául szolgáló iskolai végzettség, szakképesítés, szakképzettség melletti, a kinevezésében feltüntetett további, munkakörében hasznosítható szakképesítés, szakképzettség idegennyelv-ismeret megléte; a munkaköri feladatokon túl önkéntesen vállalt többletfeladatok, ideértve, ha a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állót több köznevelési intézményben vagy több feladatellátási helyen foglalkoztatják; a munkakörben végzett tevékenységéhez kapcsolódó, a fenntartó vagy a köznevelésért felelős miniszter által adott elismerés megléte; a pedagógus által tanított tantárgyak száma (ha ez értelmezhető); a pedagógus-munkakör munkaerőpiaci szempontból történő betölthetőségének lehetősége. 2. A béren kívüli egyéb személyi juttatásra fordíthatta az összeget. Személyi juttatásnak minősülnek a 4/2013. Korm. rendelet 15. mellékletének I. pontja (Egységes rovatrend a költségvetési és finanszírozási bevételekhez, kiadásokhoz) K11. pontjában a foglalkoztatottak tekintetében felsoroltak. Ezek a törvény szerinti illetményeken, munkabéreken kívül a következők: normatív jutalmak; céljuttatás, projektprémium; készenléti, ügyeleti, helyettesítési díj, túlóra, túl- szolgálat díja; végkielégítés; jubileumi (köznevelési foglalkoztatotti) jutalom; béren kívüli juttatások; közlekedési költségtérítés; egyéb költségtérítések; lakhatási támogatások; szociális támogatások; foglalkoztatottak egyéb személyi juttatásai. Tehát például a mostanában sokat firtatott iskolakezdési támogatás is ebből a forrásból finanszírozható, ha a munkáltató ilyen támogatás nyújtásáról döntött. A többletforrás felhasználásáról szóló koncepcióját[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. november 5.
Kapcsolódó címkék:      

Helyettesítési díj – négyen egy helyett

Kérdés: A gazdálkodási osztályon dolgozó pénzügyes munkakört ellátó köztisztviselő kollégánk szülési szabadságát tölti 2024. szeptember 9-től. E naptól a Kttv. 52. §-ának (1) bekezdése alapján négy kollégának lett elrendelve az átirányítás (helyettesítés) a visszavonásig, ugyanis ezt a munkakört négyfelé kellett szétosztani, hogy maradéktalanul el legyen látva. Egy másik főállású kolléganő pedig 2025. márciusban jön vissza fizetés nélküli szabadságról, aki majd megkapja a munkakört. A Kttv. 25–50%-ig teszi lehetővé a helyettesítési díj megállapítását, a kommentárja nem tér ki arra, hogy csak egy főnek lehetne megállapítani a helyettesítési díjat. Jelen esetben a tartósan távol lévő kolléganő helyett mind a négy főállású köztisztviselő részére 25% helyettesítési díj lett megállapítva. (Tört hónap esetén a helyettesített köztisztviselő illetménye 25%-ának arányos része illeti meg a helyettesítő köztisztviselőt.) Helyesen jártunk-e el azzal, ha a tartósan távol lévő kolléga személyi illetménye 476.100 Ft, és a négy köztisztviselő részére 4×25%, azaz fejenként 119.025 Ft helyettesítési díj került megállapításra havonta a visszavonásig?
Részlet a válaszából: […] köztisztviselő a munkáltató intézkedése alapján munkakörébe nem tartozó munkát végez, s az eredeti munkakörét is ellátja, illetményén felül külön díjazás (helyettesítési díj) is megilleti. A helyettesítési díj mértéke időarányosan a helyettesített kormánytisztviselő illetményének 25–50%-áig terjedhet. A helyettesítési díj mértékét a hivatali szervezet vezetője állapítja meg. A helyettesítési díj a helyettesítés első napjától jár [Kttv. 52. § (1)–(3) bek.]. Mivel a helyettesítési díj mértékét a hivatali szervezet vezetője a helyettesített köztisztviselő illetményének akár 25%-ában is megállapíthatja, és a Kttv. nem zárja ki, hogy a helyettesített feladatait több köztisztviselő[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. november 5.
Kapcsolódó címkék:  

Szabadság felmentési időre

Kérdés: Az egyik alkalmazottunk, aki közalkalmazotti jogviszonyban van, 2025. 03. 31-ig lenne nálunk állományban, mivel utána a nők 40 éves kedvezményes nyugdíjával menne nyugdíjba. A felmentési ideje 60 nap + 6 hónap. A ledolgozandó felmentési ideje 2024. 08. 02. – 2024. 11. 30-ig tart, 2024. 12. 01. – 2025. 03. 31-ig pedig otthon tölti a felmentési idejét. A felmentési időre jár-e neki szabadság? Hogyan kell arányosítani az éves szabadságát? Hogyan kell eljárni a szabadság kiadásában? Ilyen esetben végkielégítés megilleti a dolgozót?
Részlet a válaszából: […] munkavégzési kötelezettsége alól [Mt. 115. § (2) bek. a) pont, 70. § (1) bek.]. A szabadság arányosítására vonatkozóan is az Mt. szabályait kell alkalmazni. A közalkalmazott részére, ha a közalkalmazotti jogviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg – az apasági szabadságot és a szülői szabadságot kivéve –, a szabadság arányos része jár, azzal, hogy a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít [Mt. 121. §]. Ha tehát a közalkalmazott jogviszonya 2025. március 31-én szűnik meg, a 2025-re járó szabadságának 90/365-öd része illeti meg időarányosan; a 2024-es szabadságát a jogviszony megszűnése és a felmentési idő nem befolyásolja.A szabadság kiadására az általános szabályok [Mt. 122. §] érvényesek ilyenkor is, azzal, hogy a felmentési időből a munkavégzési kötelezettség alóli mentesítés tartamára nem lehet szabadságot kiadni, azaz a két távollét egy napon nem állhat fenn. Nem jogosult végkielégítésre – egyebek[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. november 5.
Kapcsolódó címkék:    

Több munkakör betöltése egy munkaviszonyban

Kérdés: Mire kell figyelni, ha egy munkavállaló ugyanannál a munkáltatónál több munkakört tölt be, különösen a munkaszerződés és munkaköri leírás tartalmának meghatározása során? Mennyiben bonyolítja a konstrukciót, hogy elvileg az egyik pozíció betöltése esetén vezető állású a munkavállaló, míg a másikban nem feltétlenül, illetve hogy eltérő közvetlen felettesek alá tartoznak a pozíciók?
Részlet a válaszából: […] tekintetében be kell tartani, hiszen a két munkakör kapcsán ez eltérő előírásokat jelenthet (pl. mások lehetnek a munkavédelmi követelmények, az irányadó munkaidő-beosztás vagy a pótszabadság mértéke). A munkaköri leírásban mindkét munkakörbe tartozó feladatokat meg kell határozni. A munkaviszony megszüntetése kapcsán lényeges, hogy a megszüntetés indokának mindkét munkakör vonatkozásában fenn kell állnia, hiszen a munkaviszony részlegesen nem szüntethető meg. Például, a bírói gyakorlat szerint a munkakör megszűnésével indokolt felmondás akkor okszerű, ha az mindkét munkakör esetén megállapítható, tehát nem elegendő, ha csak az egyik munkakörben szűnnek meg a feladatok (BH2009. 306.). Annak sincs akadálya, hogy az egyik munkakör alapján a munkavállaló vezető állásúnak minősüljön [Mt. 208. §],[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. november 5.
Kapcsolódó címkék:  

Munkaszüneti nap díjazása készenléti jellegű munkakörben

Kérdés: A cégünk készenléti jellegű munkakört alkalmaz (biztonsági őrök). Órabéresek, munkaszerződésük szerint az alapbérük a törvény által megengedett bérpótlékokat tartalmazza. Ha a munkavállaló nem dolgozik fizetett ünnepen, megkapja a fizetett ünnepre járó 12 órás távolléti díjat. Ha dolgozik a munkavállaló fizetett ünnepen, jár-e neki pluszban a munkaszüneti napra járó távolléti díj a ledolgozott órabérén felül, vagy ilyen esetben csak az órabért kell kifizetni részére? A munkáltató szerint nem járna pluszban annak, aki dolgozik fizetett ünnepen, mert a munkaszerződés alapján az órabérük magasabb, ami magában foglalja a pótlékokat. De ha így számoljuk, az a dolgozó, aki nem dolgozott fizetett ünnepen, jobban jár, mert ő megkapja 12 órára a távolléti díjat. Aki pedig dolgozott, az csak a ledolgozott napra kap bért, és nem kapná meg pluszban a fizetett ünnep után a távolléti díjat.
Részlet a válaszából: […] független attól, hogy a munkavállaló általános munkarendben vagy egyenlőtlen munkaidő-beosztásban van foglalkoztatva. Órabéres munkavállalónak az így kiesett időre távolléti díjat kell fizetni [Mt. 146. § (3) bek. d) pont] – ez a „fizetett ünnep”.A kérdés szerinti esetben tehát, ha a munkavállalónak napi 12 (heti 60) órás hosszabb teljes munkaideje van kikötve a munkaszerződésében, 12 órára illeti meg távolléti díj minden hétköznapra eső munkaszüneti nap alapján, „fizetett ünnep” címén. Ez teljesen független attól, hogy a munkavállalónak erre a napra egyébként osztott-e be rendes (vagy épp rendkívüli) munkaidőt a munkáltatója. A munkaszüneti napon végzett munkáért ettől függetlenül jár a munkaszüneti[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. november 5.
Kapcsolódó címkék:  

„GYES-ről” visszatérő köztisztviselő felmentése

Kérdés:

A közös hivatalunknál dolgozik egy köztisztviselő, aki jelenleg GYES-en van. 2018. október 29. napjától lett kinevezve határozatlan időre a közös hivatalnál köztisztviselői státuszba, 2022. február 4. és 2022. július 21. napjáig szülési szabadságát töltötte, 2022. július 22. és 2025. március 5. napjáig pedig a gyermekgondozás céljából igénybe vett fizetési nélküli szabadságát tölti. A köztisztviselő tervezetten a gyermeke hároméves korának betöltésekor szeretne visszajönni dolgozni. Időközben a köztisztviselő által végzett fő munkaköre megszűnt, a települési adót ugyanis 2023. évben eltörölték. A megmaradt munkaköri feladatait átcsoportosítanánk, más köztisztviselők között kerülne szétosztásra. A hivatal egyre nehezedő költségvetési helyzetében költségtakarékossági megfontolások okán nem szeretnénk a köztisztviselőt tovább foglalkoztatni. A munkáltatói részről milyen lépéseket, milyen határidővel szükséges megtenni a közszolgálati jogviszony jogszerű megszüntetésével kapcsolatban?

Részlet a válaszából: […] a felmentésnek, ha az valóban a munkáltatónál teljes egészében megszűnik, a maradék feladatok pedig ténylegesen szétosztásra kerülnek más köztisztviselők között. Nem lehet ugyanakkor megítélésünk szerint erre a felmentési okra hivatkozni, ha a munkáltatónál marad olyan köztisztviselő, akinek elnevezése szerint vagy lényegét tekintve azonos a munkaköre a kérdésben szereplő köztisztviselőével, hiszen ebben az esetben nem a munkakör szűnt meg. Ha a köztisztviselő munkaköre valójában nem szűnik meg (mert pl. más ugyanilyen munkakörben dolgozó kolléga jogviszonya a továbbiakban is fennmarad), a Kttv. 63. §-a (1) bekezdésének c) pontjára nem lehet jogszerűen hivatkozni. Ez esetben meg lehet fontolni, hogy létszámcsökkentés elrendelésére kerüljön sor, ha ennek eredményeként a foglalkoztatott köztisztviselők száma ténylegesen csökken. Ennek hátterében állhat az, hogy az elvégzendő feladatok is csökkennek, a meglévőket pedig más köztisztviselők feladatkörébe építik be. A felmentés jogszerű oka lehet ebben az esetben, ha a közigazgatási szerv vezetőjének döntése alapján a közigazgatási szerv hivatali szervezetében létszámcsökkentést kell végrehajtani, és emiatt a köztisztviselő munkaköre megszűnik, és ezért kell a közszolgálati jogviszonyt felmentéssel megszüntetni [Kttv. 63. § (1) bek. a) pont]. A létszámcsökkentésről szóló döntést is a felmentés közlését megelőzően szükséges a közigazgatási szerv vezetőjének meghozni a fentebb, az átszervezés kapcsán kifejtetteknek megfelelően. Ugyancsak felmerülhet még, hogy esetleg teljesen megszűnik a közigazgatási szervnek az a tevékenysége, amelynek körében a köztisztviselőt foglalkoztatták [Kttv. 63. § (1) bek. b) pont], noha erre nem tudunk kétséget kizáróan állást foglalni, hiszen a kérdésből ez egyértelműen nem állapítható meg, mivel sem a pontos tevékenységet (vélhetően adóigazgatási tevékenység), sem a munkakör részleteit nem ismerjük. Mivel a munkáltató a felmentést ezekben az esetekben köteles megindokolni, és az indokolásból a felmentés okának világosan ki kell tűnnie, a munkáltatónak kell bizonyítania, hogy a felmentés indoka valós és okszerű [Kttv. 63. § (3) bek.], ezért a felmentésben konkrétan le kell írni, melyek azok a tények és körülmények, amelyek a felmentést megalapozzák. Általánosságban szükséges felhívni a figyelmet arra, hogy a köztisztviselőnek szükséges felmentési időt biztosítani, mely két hónap [Kttv. 68. § (1) bek.], és a felmentés időtartamának legalább a felére a köztisztviselőt munkavégzési kötelezettsége alól a kívánságának megfelelően – legfeljebb két részletben – mentesíteni kell, erre az időtartamra illetményre jogosult [Kttv. 68. §[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. november 5.
Kapcsolódó címkék:    

Alpolgármester tiszteletdíja – társadalmi megbízatás esetén

Kérdés: A társadalmi megbízatású alpolgármester tiszteletdíját miként kell megállapítani, ha a polgármestert főállásúként választották meg? A Mötv. 80. §-ának (2) bekezdése alapján a társadalmi megbízatású alpolgármester tiszteletdíját a képviselőtestület állapítja meg úgy, hogy az nem haladhatja meg a társadalmi megbízatású polgármester tiszteletdíjának 90%-át. Ebben az esetben a Mötv. 71. §ának (5) bekezdése alapján meg kell határozni, hogy a polgármester mekkora tiszteletdíjra lenne jogosult, ha nem főállású, hanem társadalmi megbízatású lenne, és ennek az elméleti összegnek a 90%-át nem haladhatja meg a társadalmi megbízatású alpolgármester tiszteletdíja?
Részlet a válaszából: […] (2) bek.]. A Mötv. 71. §-ának (5) bekezdése előírja, hogy a társadalmi megbízatású polgármester havonta a polgármester illetményének 50%-ával megegyező mértékű tiszteletdíjra jogosult, melynek egészéről vagy meghatározott részéről a képviselő-testülethez intézett írásbeli nyilatkozatával lemondhat.A Mötv. 71. §-ának (4) bekezdése szerint a polgármester illetménye a Mötv. 71. §-ának (2) bekezdésében meghatározott összeg, azaz 1 300 000 forinta) 40%-a az 500 fő és az az alatti lakosságszámú település polgármestere esetében; b) 50%-a az 501–1500 fő lakosságszámú település polgármestere esetében; c) 55%-a az 1501–2000 fő lakosságszámú település polgármestere esetében; d) 60%-a a 2001–5000 fő lakosságszámú település polgármestere esetében; e) 65%-a az 5001–10 000 fő lakosságszámú település polgármestere esetében; f) 75%-a a 10 001–30 000 fő lakosságszámú település polgármestere esetében; g) 85%-a a 30 000 fő lakosságszám feletti település polgármestere esetében. Mindezek alapján a társadalmi megbízatású alpolgármester tiszteletdíjának kiszámításához álláspontunk szerint valóban szükséges elsőként meghatározni, hogy a társadalmi megbízatású polgármesternek mekkora összegű lenne a havi tiszteletdíja.[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. november 5.
Kapcsolódó címkék:    

Kötelező béremelés fizetés nélküli szabadságot követően

Kérdés: Több ügyfelünk fordult hozzánk azzal a kérdéssel, hogy sok esetben a munkába fizetés nélküli szabadság után visszatérő kismama ugyan jelzi visszatérési szándékát, de egyben be is adja a felmondását úgy, hogy már többet nem áll munkába a munkáltatónál. Az ügyfelek ilyen esetekben azt a gyakorlatot követnék, hogy a visszatérő munkavállaló munkaszerződésének módosítását – habár az Mt. ezt kötelezővé teszi – nem tennék meg, így a megváltandó szabadságok, valamint az esetleges végkielégítés összegét a korábbi (a szülési szabadság kezdetén hatályban lévő) munkaszerződésben meglévő munkabér alapján számítanák. Melyik időponttól/eseménytől terheli a munkáltatót a munkaszerződés módosításának kötelezettsége? Lehet-e az a gyakorlat, hogy az így felmondó munkavállalónak legalább egy napra, a fizetés nélküli szabadság megszűnését követően munkába kell állnia, akár csak „papíron” is annak érdekében, hogy a bérét lehessen korrigálni, egy munkaszerződésmódosításban? Az Mt. kommentár ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy a kötelező módosítás szabályozási hátterében az a gondolat áll, hogy a felsorolt személyek munkától való távolléte közérdek, vagy legalábbis privilegizált magánérdek, ezért a munkavállalót ebből származóan ne érje hátrány.
Részlet a válaszából: […] időpontban, de legkorábban a szabadság megszüntetésére irányuló jognyilatkozat közlésétől számított harmincadik napon szűnnek meg.A munkáltató e fizetés nélküli szabadságok megszűnését követően – azaz a fizetés nélküli megszűnés napját követő napi hatállyal – ajánlatot tesz a munkavállaló számára a munkabér módosítására. Ennek során a munkavállalóval azonos munkakörű munkavállalók részére a munkáltatónál időközben megvalósított átlagos éves béremelés mértékét kell alapul venni. Ilyen munkavállalók hiányában a munkáltatónál ténylegesen megvalósult átlagos éves béremelés mértéke az irányadó [Mt. 59. §].Nincs olyan szabály, amely[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. november 5.
Kapcsolódó címkék:    

Iskolakezdési támogatás – pedagógus szülőnek

Kérdés: A 401/2023. Korm. rendelet szerinti iskolakezdési támogatással [106. §] kapcsolatosan kérdezném, hogy ez mérlegelés alapján jár-e a munkavállalónak, vagy a kérésére kötelező-e megadni? A 106. § (1) bekezdése – különös tekintettel a 105. § (2) bekezdés rendelkezéseivel összevetve, ahol a mérlegelést a jogalkotó külön is kiemeli – mindazonáltal ettől eltérő megoldást sugall.
Részlet a válaszából: […] általános szabályait, azokat tehát, amelyek minden, egyébként külön és részletesen is szabályozott juttatásra vonatkoznak. A 96. § (1) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban álló részére az e fejezetben szabályozott pénzbeli és természetbeni juttatásokat – a (2) bekezdésben foglalt kivétellel – a munkáltató mérlegelési jogkörében nyújthatja. A (2) bekezdés értelmében a köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban állót a) a pedagógusigazolvány a Púétv. 109. §-a szerint, b) a munkába járás költségtérítése a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. Korm. rendelet alapján, c) a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezmény a közforgalmú személyszállítási utazási kedvezményekről szóló 85/2007. Korm. rendelet szerint illeti meg. Vagyis e három juttatás kötelezően, a rájuk vonatkozó rendelet alapján jár, minden egyéb, a 401/2023. Korm. rendeletben szabályozott juttatásról szóló döntés pedig a munkáltató mérlegelési jogkörébe tartozik. A 96. §-t tehát együtt kell alkalmazni az egyes juttatásokra vonatkozó különös szabályokkal, ami az iskolakezdési támogatás[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. november 5.
Kapcsolódó címkék:  

Vasárnapi pótlékra való jogosultság

Kérdés: Terembérbeadással foglalkozó kft. a hét minden napján 8–22-ig tartó időpontokban ad ki termeket külső vállalkozóknak az általuk szervezett eseményekre, illetve részben saját szervezésű programjaik (workshopok) is vannak. A teremberendezőknek, recepciósoknak és a takarítóknak jár-e vasárnapi pótlék?
Részlet a válaszából: […] kerül foglalkoztatásra, vagy b) rendkívüli munkaidőben történő munkavégzésre, ha a munkavállalónak a rendes munkaidőben történő munkavégzésre is jár vasárnapi pótlék, vagy ha a munkavállaló vasárnap rendes munkaidőben történő munkavégzésre nem kötelezhető [Mt. 140. § (1) bek.]. A munkáltató tevékenysége több műszakos, ha tartama hetente eléri a nyolcvan órát [Mt. 90. § b) pont]. A tevékenységet munkakörökre kell „vetíteni”, azaz csak az olyan munkakörben dolgozó munkavállaló lesz több műszakos tevékenység keretében foglalkoztatott, aki közvetlenül az adott tevékenység ellátásában vesz részt (pl. a könyvelő nem lesz az, ha a recepciós esetleg annak minősül). A kérdésben megadott mindegyik munkakörben dolgozó munkavállaló minősülhet a 8–22 órás működés okán több műszakos tevékenységben foglalkoztatottnak.A kérdésben írtak alapján nem egyértelmű, hogy az érintett munkakörök dolgozói több műszakos tevékenységben dolgoznak-e – bár feltehetően[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2024. november 5.
Kapcsolódó címkék:  
1
2
3
…
7