141 talált cikk a vezető állású munkavállaló kifejezésre

Kérdés: Cégcsoportunknál két cégnek ugyanaz az ügyvezetője, s mindkét cégnél munkaviszonyban látja el a tisztségét. Az ügyvezető 2010 novemberében betegszabadságra ment, majd táppénzes állományba került, így mindkét cég esetén ennek megfelelően számfejtettük az őt megillető munkabért. Az ügyvezető azonban igényt jelentett be, miszerint az egyik cég esetében valóban keresőképtelen volt, de a másik cég esetében – mivel nem jelentette be, hogy betegszabadságra ment volna, vagy táppénzes állományba került – megilleti őt a munkabére. Valóban helytelenül jártunk el, amikor annak ellenére, hogy az ügyvezető az egyik munkaviszonyában keresőképtelen állományban volt, a másik munkaviszonyában is keresőképtelennek tekintettük?

Kérdés: Az éves szabadságolási ütemtervben szerepelnie kell-e a vezérigazgató és a vezérigazgató-helyettesek szabadsága igénybevétele időpontjának?

Kérdés: Figyelemmel arra, hogy az Mt. 188. § (1) bekezdésének hatálya alá tartozó vezető maga állapítja meg a pihenőidejének és szabadságának igénybevételét, vonatkozik-e rá az Mt. 134. § (3) bekezdése, amely szerint a szabadságot esedékességének évében kell kiadni? Ha megszűnik a jogviszonya, meg kell-e váltani az igénybe nem vett szabadságait?

Kérdés: A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló új szabályok szerint cégünk egyik vezető állású munkavállalója négy év múlva, 62. életéve betöltését követő 183. napon válik öregségi nyugdíjra jogosulttá. Vajon a szóban forgó vezető védett korban van-e, vagy pedig továbbra is, indokolási kötelezettség nélkül megszüntethetjük a munkaviszonyát rendes felmondással?

Kérdés: Cégünk tulajdonosa nehezményezte, hogy meghatározott pozíciókban a munkavállalók felelőssége korlátozott. Ezt megváltoztatandó, ezeket a munkaköröket vezetőinek minősítette. Ilyen esetben hogyan tájékoztassuk a munkavállalókat, illetve mikortól lehet az új felelősségi rendszert velük szemben alkalmazni?

Kérdés: Társaságunknál több olyan jelentős pozícióban lévő munkavállaló dolgozik, akik ugyan nem a cég élén állnak, de szeretnénk rájuk is alkalmazni a szigorúbb, az Mt. 188/A. §-a alapján vezető állású munkavállalókra vonatkozó szabályokat. Kérdésünk: elegendő ehhez az ügyvezető döntése?

Kérdés: Ügyvezetőként dolgoztam az egyik cégnél, és a munkaviszonyomat közös megegyezéssel megszüntettem. Kértem a munkáltatómat, hogy a munkaviszonyom fennállása alatt ki nem adott szabadságot fizesse ki, hiszen azt azért nem tudtam kivenni, mert a cég közgyűlése nem rendelkezett a szabadságom kiadásáról. A munkáltatóm azt mondja, nem fizeti ki a ki nem vett szabadságomat, mert nekem kellett volna gondoskodnom a taggyűlés összehívásáról a szabadságom kiadása érdekében, és ha ezt nem tettem meg, akkor ez az én hibám, erről ő nem tehet. Még arra is hivatkozott, hogy a munkaszerződésemben a szabadság kivételéről nem állapodtunk meg, ami igaz is, csak nem tudom, hogy ez miért fontos. Egyébként a cég nem vezet munkaidő-nyilvántartást. Szerinte kivehettem volna bármikor a szabadságomat, persze azt nem mondta, hogy mégis mikor, hiszen mindig sok munka volt. Kérdésem: jár-e részemre a ki nem adott szabadságom pénzbeli megváltása?

Kérdés: Cégünknél több munkavállaló az Mt. 188/A. § alapján minősül vezető állású munkavállalónak. Kérdésünk: az Mt. 192. § (1) bekezdése alapján van-e lehetőség arra, hogy a munkavállaló akár 13 órát is dolgozhasson naponta? Hogyan kell nyilvántartanunk az ilyen munkavállalók munkaidejét és szabadságát?

Kérdés: Rendkívüli felmondással élhetünk-e, ha alkalmazottunk egy másik, hasonló tevékenységet folytató gazdasági társaságban üzletrésszel rendelkezik, bár ott nem dolgozik, nincs munkavégzésre irányuló jogviszonya? Kérdésünk: mindez önmagában összeférhetetlen helyzetet eredményez-e nálunk fennálló munkaviszonyával kapcsolatban? Kerülő úton tudtuk meg alkalmazottunk társasági tagságát, ezt a tényt elfelejtette közölni. Munkáltatóként megszüntethetjük-e munkaviszonyát?

Kérdés: A munkavállalónak hamarosan lejár az egy év folyamatos táppénzes állománya, és azt állítja, hogy a leszázalékolását kérte. A munkáltató nem kívánja tovább foglalkoztatni. Újrakezdhető-e az egyéves "betegállomány", és ha igen, mennyi idővel kerülhet erre sor az első lejártát követően? Jogszerű-e a munkáltató rendes felmondása, ha az a felmondási tilalom lejártát követő naptól szól, de ennél korábban kerül kézbesítésre? Mi történik akkor, ha a munkavállaló azt nem veszi át, vagy az átvételt megtagadja? Megfelelő indok-e a munkáltatói rendes felmondásra az, hogy a munkavállaló álllását – tekintettel arra, hogy rá tartósan nem lehetett számítani – időközben mással töltötték be, és a munkáltató két munkavállaló számára már nem tud elegendő munkát adni? Ha a munkára való alkalmatlanságra hivatkozik a munkáltató, kell-e ezt bizonyítania, vagy elég a táppénzes lapon levő betegségre hivatkoznia (végtagremegéssel járó betegség, mellyel precíz forrasztások, pontos kézi munkát igénylő, műszerész által végzett munkák nem végezhetők)? Mire kell odafigyelni a felmondás indokolásakor, hogy ne lehessen azt megtámadni? A felmondási idő teljes ideje alatt kiadható-e az előző évi és tárgyévi szabadság?