76 talált cikk a fizetett szabadság kifejezésre

Kérdés: Az Mt. 105. §-ának (2) bekezdése kimondja, hogy egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén hat egybefüggő munkanapot követően legalább egy heti pihenőnapot be kell osztani. A pihenőnap kiadása szempontjából folyamatos munkarend és egyhavi munkaidőkeret alkalmazása esetén egybefüggő munkanapoknak kell-e tekinteni a fizetett szabadság előtti, illetve utáni munkanapokat, vagy ebben az esetben a fizetett szabadság megfelel a pihenőnapjellegnek, amennyiben a munkaidőkereten belül egyébként érvényesülnek a pihenőnapok kiadására vonatkozó szabályok? Például 2020. július hónapban: 22 nap munkanap, 1 nap fizetett szabadság és 8 pihenőnap lett kiadva a beosztás szerint a közalkalmazottnak, viszont ebből egy részidőszak az alábbi módon került beosztásra: 3 munkanap után 1 nap fizetett szabadság, majd 3 munkanap, ezután 2 szabadnap. Jogszerűen járt-e el a munkáltató a beosztás elkészítésekor a fenti 9 napos intervallumban?

Kérdés: Vendéglátóhelyet működtetünk, a járványveszély miatt várhatóan pár hónapig egyáltalán nem tudunk működni. Lehetséges-e, hogy emiatt előrehozzuk a szabadságok kiadását? A mi ágazatunkban amúgy is megszokott, hogy még a családos munkavállalók sem nyáron kapják meg a fizetett szabadságot. Ha a nyitvatartás korlátozása elhúzódna, és elfogyna az éves szabadság, áttérhetünk fizetés nélküli szabadságra is?

Kérdés: A január 31-ig tartó négy hónapos határozott idejű munkaviszony esetén a munkavállalót megillető két munkanap (20/365×31 = 1,69 = 2) időarányos alapszabadságát a munkáltató nem a munkaidő-beosztás szerinti munkaidő terhére osztja be [Mt. 124. § (1) bek.], hanem a munkaviszony automatikus megszűnése után azt pénzben megváltja (Mt. 125. §). Ha ez szabálytalan, munkaerő-kölcsönzés esetén kit terhel a felelősség? Aki a munkaidő-beosztást elkészítette (kölcsönvevő), vagy aki a munkabért ily módon elszámolta (kölcsönbe adó)? Jogos-e két nap fizetetlen (igazolatlan) távollét alkalmazása, ha a munkavállaló az utolsó két munkanapon a munkaidő-beosztása ellenére nem megy be dolgozni, hanem helyette önhatalmúlag kiveszi a munkáltató által beosztani elmulasztott, de őt jogosan megillető két munkanap fizetett szabadságot?

Kérdés: Egyik munkavállalónk 2010 óta áll munkaviszonyban társaságunknál. Öt gyermeke született (2000., 2003., 2005., 2007. és 2012. években). Jelenleg GYET-en van, nem dolgozik. Közös megegyezéssel megszüntetjük a munkaviszonyát 2020 áprilisában. A munkaviszony megszűnésével egyidejűleg pénzben váltjuk meg a felgyülemlett szabadságát. Ebben az esetben a szabadságot a mostani szabályok szerint számoljuk? Mindegyik gyermekével volt szülési szabadságon és GYED-en, GYES-en. Tehát a 2000. évben (és a többi gyermek után is) született gyermek után is a szülési szabadság idejére és a fizetés nélküli szabadság első hat hónapjára jár a fizetett szabadság?

Kérdés: Egyik kolléganőnk kétéves gyermekével otthon van fizetés nélküli szabadságon. Jelezte felénk, hogy újra terhes lett, és a második gyermeke megszületése előtt rövid időre visszajönne dolgozni, noha kétségeit fejezte ki, hogy egészségileg bírni fogja-e. Mindenesetre kérte, hogy január közepétől adjuk ki a fizetett szabadságait. Van-e ennek akadálya, tekintettel arra, hogy esetleg egyáltalán nem fog ténylegesen dolgozni az újabb szülési szabadsága előtt?

Kérdés: Egyik kolléganőnk jelezte, hogy gyermekgondozási szabadságáról szeptemberben kíván visszatérni. A harmadik gyermekével van távol, hét év után tér majd vissza. Ilyen esetben mikor kell elvégezni a kötelező béremelést? Először kiadjuk az időközben felhalmozódott szabadságokat, amelyekre még a távolléte előtti bérrel számoljuk a szabadságot, és csak a tényleges munkába állás előtt korrigáljuk a bérét? Mi a helyzet akkor, ha mégsem tudjuk tovább foglalkoztatni, és meg kell szüntetnünk a munkaviszonyát? Ekkor is kötelező a béremelés?

Kérdés: A szabadságot ledolgoztathatja a munkáltató? Ha elmegyek két napra szabadságra, ledolgozhatom napi 12 órában négy napon keresztül? Ez így szabályos?

Kérdés: Egyik munkatársunk felmondással megszüntette a munkaviszonyát, mivel másutt kíván elhelyezkedni. Kérte, hogy a felmondási ideje (40 nap) második felére mentesítsük a munkavégzés alól. Ezt a területi igazgatója jóvá is hagyta, amit ráírt a munkavállaló felmondására, egyben szóban jelezte, hogy e második 20 nap egy részére ki fogják adni az időarányosan még járó szabadságait. Ezt a munkavállaló akkor elfogadta, most viszont kifogásolta, hogy az igazgató engedélye alapján neki nem kell dolgoznia abban a 20 napban, ezért nem lehet szabadságot sem kiadni erre az időre. Olyan szabadságigénylőt adott le, miszerint a még meglévő szabadságait (nyolc nap) a mentesítés előtt szeretné igényelni. Jogos-e a munkavállaló igénye?

Kérdés: Kötelesek vagyunk-e fizetés nélküli szabadságot adni a munkavállalónknak, ha az édesanyját szeretné otthon ápolni? A belső szabályzatunk szerint csak az mehet el fizetés nélküli szabadságra, aki már elhasználta az éves fizetett szabadságát.

Kérdés: Közalkalmazottunk nyugdíjba vonul (nők kedvezményes, 40 év jogosultsági idővel igénybe vehető nyugdíja). A felmentési idő egészére jár szabadság? A felmentési idő felére mentesítettük a munkavégzési kötelezettsége alól (4 hónap), de szabadságot erre az időre nem számolunk neki. Ezt az Mt. 115. §-a és 55. §-a (1) bekezdésének b)-k) pontjára hivatkozva tesszük meg. Illetve egy 2016-os bírósági ítéletre hivatkozva, melynek értelmében ez a gyakorlatunk helyes. A közalkalmazott hivatkozik egy 2017-es kúriai döntésére, mely szerint jár szabadság a felmentési idő egészére. Álláspontjukat kérnénk, mert jogszerűen szeretnénk eljárni.