Hosszú betegállomány és jogviszony-megszüntetés


Közalkalmazottunk 22 éve dolgozik az intézményünkben. Tavaly júniustól táppénzre ment, amit először úgy kommunikált, hogy néhány hónapos pihenésre van szüksége, majd ebből egy év lett. Közben szóban többször elmondta, hogy nem szeretne visszajönni dolgozni, de ezt nem volt hajlandó írásba adni. Idén júniusban a korábban ki nem adott és az idénre részarányosan járó szabadságát is kivette, ami augusztus közepéig tartott. Azóta csak felszólításra volt hajlandó közölni, hogy szabadságát követően ismét betegállományban van. Távollétei ezek alapján: 2021. június 2. - 2022. június 17. (keresőképtelenség), 2022. június 20. - 2022. augusztus 16. (szabadság), 2022. augusztus 17. - 2022. szeptember 30. (keresőképtelenség). Meddig lehet keresőképtelen állományban? Esetleg ez a távollét idővel igazolt lesz illetmény nélkül? Munkaköri alkalmatlanság címen fel lehet menteni? Nem valószínűsíthető, hogy vissza szándékozik jönni, illetve már az együttműködés sincs kilátásban. A kollégák elmondása alapján végkielégítéssel szeretne elmenni, "erre játszik". Valóban ez az egyetlen út? A munkáltató milyen módon válhat meg tőle? 1960-ban született, tehát az öregségi nyugdíj betöltése előtt áll három évvel.


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2022. október 18-án (235. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4527

[…] Távolléte ugyanakkor a továbbiakban is "igazolt" lesz, hiszen - amint erre utaltunk - a keresőképtelensége tartama alatt mentesül a rendelkezésre állási és a munkavégzési kötelezettségének teljesítése alól. Ilyenkor a közalkalmazottnak értelemszerűen nem jár illetmény sem. Megjegyzendő, hogy ha a biztosított a táppénzre való jogosultság időtartamát kimerítette, az orvos a keresőképtelenségét ún. "L" kóddal lezárja, és a lezárás tényét a beteg egészségügyi dokumentációjában rögzíti [102/1995. Korm. rendelet 13. § (1) bek.].A Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének c) pontja értelmében a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt felmentéssel többek között akkor is megszüntetheti, ha a közalkalmazott munkaköri feladatainak ellátására tartósan alkalmatlanná vált. Ehhez jelen helyzetben szükség lenne egy soron kívüli munkaköri alkalmassági vizsgálatra, amennyiben a közalkalmazott ismét keresőképessé válik [33/1998. NM rendelet 7. § (1) bek. d) pont]. Ha e vizsgálat eredményeként a foglalkozás-egészségügyi orvos megállapítja, hogy a közalkalmazott tartósan alkalmatlan a munkakörére, a munkáltató felmenthetné a közalkalmazottat, ám a munkáltatót állásfelajánlási kötelezettség is terhelné a Kjt. 30/A. §-a értelmében. E szerint meg kell vizsgálni, hogy van-e a munkáltatón belül, a munkáltató irányítása alatt álló másik munkáltatónál vagy a munkáltató fenntartója által fenntartott más, a Kjt. hatálya alá tartozó munkáltatónál az iskolai végzettségének és szakképzettségének, szakképesítésének, továbbá egészségi állapotának megfelelő másik betöltetlen munkakör. A felmentés csak akkor lenne közölhető, ha ilyen munkakör nincs, vagy ha a közalkalmazott az ilyen munkakörbe történő áthelyezéséhez, illetve kinevezése módosításához nem járul hozzá.Fontos azonban, hogy önmagában a keresőképtelenség és az alkalmatlanság között nem lehet egyenlőségjelet tenni, így arra hivatkozva, hogy a közalkalmazott keresőképtelen, őt nem lehetséges jogszerűen felmenteni. Az ítélkezési gyakorlat értelmében ugyanis a keresőképtelenség nem alapozza meg a munkaköri feladatok ellátására való alkalmatlanságot. A munkaköri feladatokra való alkalmatlanság megállapítása nem történhet meg olyan időszakban, amely alatt a törvény a munkavállalót (közalkalmazottat) mentesíti a munkavégzési kötelezettsége alól (EBH2006. 1538).Megjegyzendő, hogy a betegség miatti keresőképtelenség alatt közölt felmentés esetén a felmentési idő legkorábban a betegség miatti keresőképtelenség, legfeljebb azonban a betegszabadság lejártát követő egy év […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.