289 cikk rendezése:
141. cikk / 289 Versenytilalmi megállapodás – a kötbéren felüli kár megtérítése
Kérdés: Munkavállalóinkkal minden esetben kötünk versenytilalmi megállapodást. Egyik munkavállalónknál megfelelő ellenértékként hathavi távolléti díjat határoztunk meg, amit ki is fizettünk a munkaviszony megszűnésekor. A munkavállaló azonban a következő hónaptól mégis átment a konkurenciához dolgozni, holott ezt egy évig nem tehette volna. A munkavállaló a neki kifizetett díjat, mint a szerződés szerint kikötött kötbért vissza is utalta, és álláspontja szerint ezzel le is zárult az ügy. Azonban már most látszik, hogy komoly kárt okozott nekünk, mert átvitte a versenytárshoz az általunk kifejlesztett technológiát. Mit tehetünk ilyen esetben? Valóban nem követelhetünk tőle semmit, ha kifizette a kötbért? Ezzel megszűnt a köztünk lévő versenytilalmi megállapodás?
142. cikk / 289 Hat hónapon belüli visszavétel a korábbi munkakörbe
Kérdés: Van-e olyan törvény, miszerint ha adott munkakörből munkanélküli lesz valaki, akkor abba a munkakörbe 6 hónapig nem vehetnek fel új dolgozót? Törvényes-e ez alapján a 2015. szeptember 4-én gyermekfelügyelői állásra kiírt pályázat egy speciális általános iskolában akkor, ha egy volt közalkalmazott ebből a munkakörből 2015. június 23-tól jelenleg is munkanélküli, és mivel még a 6 hónapon belül vagyunk, törvényesen elfoglalhatja-e ez a személy a kiírt állást?
143. cikk / 289 Munkahelyre bevitt dolgot ért kár megtérítése
Kérdés: Két kollégánk heves veszekedésbe bonyolódott, amely eredménye az lett, hogy egyikük hozzávágta a keze ügyébe akadó táskát a másikhoz. Sajnos a táska egy harmadik munkavállalóé volt, aki a párjának ajándékba vett parfümöt tartotta benne, ami szét is tört. Kinek kell kifizetnie a károsult munkavállaló részére a parfüm árát, a munkáltatónak vagy a táskát eldobó munkavállalónak?
144. cikk / 289 Munkaszerződés elmaradt hatályosítása – a gondatlan károkozásért fennálló felelősség
Kérdés: A munkavállalóink munkaszerződését nem hatályosítottuk az Mt. 2012-es hatálybalépése óta. A munkaszerződésekben gondatlan károkozás esetére minden esetben 1,5 havi átlagkeresetig terjedő kártérítés került meghatározásra. Most az egyik munkavállalónkat kötelezni akarjuk az általa (gondatlanul) okozott kár megtérítésére. Ilyen esetben követelhetjük a hatályos Mt. szerinti négyhavi távolléti díjat, hiszen a szerződéseink hatálytalanok?
145. cikk / 289 Munkáltatói ellenőrzési kör határai – a munkavállaló közúti balesetéért fennálló kárfelelősség
Kérdés: A munkavállaló a cég budapesti telephelyéről – a munkáltató utasítására – saját kocsijával Pécsre utazott egy üzleti tárgyalásra. Útközben közúti balesetet szenvedett, amelyért vétkesség nem terheli. Felelősséggel tartozik-e munkáltató a balesettel kapcsolatos kárért, mivel az az ellenőrzési körén kívül következett be, és számára elháríthatatlan volt? Változtat-e a jogi megítélésen, ha a munkavállaló a cég kocsijával megy, amit annak sofőrje vezet, aki ugyancsak vétlen a balesetben?
146. cikk / 289 Pedagógus-portfólió feltöltésének időpontja
Kérdés: A 89/2015. (IV. 9.) Korm. rendelet 2. §-a szerint figyelembe kell venni a gyakornoki idő kikötésekor a korábban megszerzett szakmai gyakorlatot, és gyakornoki időként a két évből hátra lévő időt kell kikötni a kinevezésben. Ez a határozott időre alkalmazottak esetén akár a határozott idő lejárta is lehet. A minősítő vizsga szabályai nem változtak, fő szabályként a gyakornoki idő lejárta hónapjában kell minősítő vizsgát tennie a gyakornoknak. A 326/2013. Korm. rendelet 10. §-ának (10) bekezdése szerint a pedagógus minősítésére a jelentkezést követő naptári évben kerül sor, a portfóliót pedig november 30-ig kell feltölteni az Oktatási Hivatal informatikai rendszerébe, és sikeres minősítés esetén a következő év január 1-jével kell a gyakornokot Pedagógus I. fokozatba sorolni. Az új szabályok ezekkel nem egyeztethetők össze, mivel például akinek 3 hónapja van hátra a két évből, és az még a tárgyévben bekövetkezik, az nem a következő évben köteles minősítő vizsgát tenni, hanem még a tárgyévben a gyakornoki idő lejártakor, és a portfólió feltöltésére is csak egyetlen időpontot jelöl meg a jogszabály, mégpedig a november 30-át.
147. cikk / 289 Diákmunka – ha a szolgáltatás fogadója nem foglalkoztat tovább
Kérdés: Adatfeldolgozó tevékenységre diákmunkásokat alkalmazunk, akiket diákszövetkezet küld ki hozzánk. A diákok a szövetkezettel állnak munkaviszonyban, nem velünk. Egyikük a munkavégzés során olyan módon járt el, hogy közöltük a diákszövetkezettel, nem kívánjuk őt tovább foglalkoztatni. Erre beperelt minket, a diákszövetkezettel egyetemben, és egyenlő bánásmód megsértésére hivatkozva továbbfoglalkoztatását kérte, és kártérítési követeléssel állt elő. A perben nekünk kellene bizonyítani, hogy nem különböztettük meg hátrányosan. Mi úgy véljük, ehhez a perhez nincs közünk. Milyen jogi védekezéssel élhetünk?
148. cikk / 289 Munkavállaló szívrohama vezetés közben – a hozzátartozói kárigény
Kérdés: Fuvarozó vállalkozás vagyunk, és néhány héttel ezelőtt az egyik munkavállalónk rosszul lett, miközben az árut szállította. A rosszullét miatt lehajtott az útról, és összetörte a teherautót, valamint ő maga is súlyosan megsérült. Az orvosi szakvélemény alapján kiderült, hogy kisebb szívrohama volt, és emiatt elvesztette az irányítást a jármű felett. A korábbi orvosi alkalmassági vizsgálatok során nem merült fel adat arra vonatkozóan, hogy a munkavállalónak bármilyen egészségügyi problémája lenne. A munkáltató ilyen esetben felel a munkavállalót a balesettel összefüggésben ért károkért?
149. cikk / 289 Munkáltató által szükséghelyzetben okozott kárért való felelősség
Kérdés: A munkahelyen tűz ütött ki, és a hatékony oltás érdekében a munkavállalókat haladéktalanul ki kellett menekíteni. Az öltöző megmenekült ugyan, de a tűzoltás során teljes mértékben eláztak az ott tárolt ruhák és táskák, a bennük lévő értékekkel együtt. Több munkavállalónak is nagyobb mértékű kára keletkezett, különösen a tönkrement mobiltelefonok miatt. A munkáltató mennyiben felel ezekért a károkért?
150. cikk / 289 Járadékigény érvényesítése a régi Mt. alapján
Kérdés: A régi Mt. 186. §-ának (3) bekezdése alapján járadékigény hat hónapnál régebbi időre visszamenőleg csak akkor érvényesíthető, ha a jogosultat a követelés érvényesítésében mulasztás nem terheli, illetőleg a munkáltató a 185. §-ban meghatározott kötelezettségét elmulasztotta. Három évnél régebbi időre visszamenőleg járadékigény nem érvényesíthető. A hivatkozott jogszabályhelyből nem egyértelmű, hogy mi minősül érvényesítésnek. A munkáltató részére felszólító levél küldése, vagy csak a kereset előterjesztése minősül érvényesítésnek? Mikor beszélhetünk mulasztásról? Terheli a munkavállalót mulasztás, ha például levélben közölte igényét a munkáltatóval, de a feleknek rövid idő után egyértelművé vált, hogy nem tudtak megállapodni a kártérítés összegében, és mindezek ellenére a munkavállaló a keresetet csak évekkel később terjesztette elő?
