139 talált cikk a határozott idejű munkaviszony kifejezésre

Kérdés: Jelenleg a munkavállalónk gyermeke születése miatt fizetés nélküli szabadságon van. Helyére új munkavállalót vettünk fel, akinek 2025. december 31-én jár le a szerződése. A fizetés nélküli szabadságon lévő munkavállaló nem kíván visszajönni gyermeke hároméves koráig, de a felhalmozódott szabadságát is ki szeretné majd venni. Hogyan célszerű a helyettesítő munkavállaló munkaszerződését meghosszabbítani? Konkrét naptári nap szerint határozzuk-e meg a határozott idejű munkaviszony időtartamát (azt azonban, hogy mely időpont lesz ez valójában, nem lehet biztosan tudni), vagy van-e lehetőség arra, hogy a határozott időt akként határozzuk meg a munkaszerződésben, hogy az „XY távollétének idejére” szól? Ebben az esetben alkalmazható a helyettesítő személy a régi munkavállaló szabadságának ideje alatt?

Kérdés: A munkavállalót határozott idejű munkaviszonyba vesszük fel három hónap időtartamra egy konkrét feladat ellátására. Ebben az esetben kell-e munkakört és munkaköri leírást adni a munkavállalónak?

Kérdés: Önkormányzati tulajdonú gazdasági társaság vezérigazgatóját a város közgyűlése választotta meg határozott időre. Személye 2008 óta változatlan. A közgyűlési határozatok alapján a vezérigazgató a gazdasági társasággal határozott időre szóló munkaviszonyt létesített a következők szerint: 2008. október 1. – 2011. május 31., 2010. január 1. – 2013. május 31., 2013. június 1. – 2018. május 31., 2018. június 1. – 2022. június 30., 2022. július 1. – 2027. június 30. 2008. október 1. óta folyamatosan munkaviszonyban áll a gazdasági társasággal. A munkaviszonyok megszűnésekor elszámolás nem történt, az ekkor kiadandó dokumentumokat sem adta át a munkáltató. A közgyűlés időközben a gazdasági társaságot 2025. október 15-ével megszüntette, annak feladatait a továbbiakban egyik költségvetési szerve fogja ellátni. A feladatátvételre az Áht. 9/A. alcíme alapján kerül sor. Az átvevő költségvetési szerv a Kjt. hatálya alá tartozik. Az Áht. 11/F. §-a alapján a gazdasági társaság munkavállalói átkerülnek az átvevő költségvetési szervhez, ahol közalkalmazottként továbbfoglalkoztatásuk biztosított, vagy nyilatkozhatnak arról, hogy a jogállásváltozáshoz nem járulnak hozzá. Ebben az esetben munkaviszonyuk a változást követő harmincadik napon, azaz 2025. november 14-én automatikusan megszűnik. Az Áht. 11/F. §-ának (11) bekezdése szerint az átvevő költségvetési szerv az Áht. 11/F. § (3)–(4), (6) és (10) bekezdései esetén köteles a megszűnés napjával a munkavállaló számára az Mt. 77. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerinti végkielégítést és az Mt. 63. §-ának (2) bekezdése szerinti távolléti díjat megfizetni. A vezérigazgató az Mt. 208. §-ának (1) bekezdése értelmében vezető állású munkavállalónak minősül, és a közgyűlés által jóváhagyott Javadalmazási Szabályzatban meghatározott juttatások illetik meg. Jogviszonya megszűnésével kapcsolatban a munkaszerződés mindössze az alábbiakat tartalmazza: „A munkaviszony megszűnésére az Mt. 63. §-ában, a munkaviszony megszüntethetőségére az Mt. 64. §-ában és 210. §-ában foglaltak az irányadók. A munkaviszony az Mt. 64. §-a alapján megszüntethető: közös megegyezéssel, azonnali hatályú felmondással.” A Javadalmazási Szabályzat szerint: „A munkaszerződés alapján a vezérigazgató részére a munkaviszony megszüntetése, illetve megszűnése esetén járó juttatások” „határozott időtartamú munkaviszony esetén a vezérigazgatót az Mt., valamint a 2009. évi CXXII. törvény szabályai szerinti mértékben illethetik meg a járandóságok, ettől a rendelkezéstől a felek megállapodása sem térhet el a munkavállaló javára. Határozott időtartamú munkaviszony közös megegyezéssel történő megszüntetése esetén a vezérigazgató részére egyszeri juttatás adható, mértéke nem haladhatja meg 4 havi átlagbér összegét. A juttatás nyújtásáról és mértékéről a közgyűlés dönt a munkaviszony megszűnését megelőzően.” Milyen juttatások illetik meg a vezérigazgatót, amennyiben úgy dönt, hogy nem járul hozzá a jogállásváltozáshoz? A vezérigazgató juttatásainak megállapításakor a 2008. október 1-jét vagy a 2022. július 1-jét kell irányadónak tekinteni?

Kérdés: Egy pályázati projekttel kapcsolatban kérdezzük, van-e arra szabályozás és milyen feltételekkel, hogy munkaszerződést vagy megbízási szerződést kell kötni – meghatározott feladatra – napi 1-2 órás vagy heti 1-2 napos időtartamú munkavégzésre? Az egyszerűsített foglalkoztatás nem releváns ebben a körben. Van-e munkaszerződés esetén egy minimális időtartam, amelyre az köthető? Amennyiben munkaviszony jön létre erre a rövid időtartamra, akkor is kell-e előtte orvosi vizsgálat, munkavédelmi oktatás; kell-e készíteni munkaszerződés mellékletét képező tájékoztatót [Mt. 46. §], a próbaidő tartama hogyan határozható meg, ha egy napra szól a szerződés (pl. egy foglalkozás, egy előadás megtartása)?

Kérdés: Az önkormányzat képviselő-testülete három, az önkormányzat 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaság beolvadással történő egyesüléséről döntött úgy, hogy két gazdasági társaság a harmadik társaságba olvad. Mindhárom gazdasági társaságnál az ügyvezetői tisztség ellátására munkaviszony keretében került sor. A két beolvadó gazdasági társaság esetében az eddigi ügyvezetők tisztsége megszűnik. Az ügyvezetői tisztségek megszüntetésére a gyakorlatban milyen munkajogi szabályokat kell alkalmazni?

Kérdés: Határozott idejű munkaszerződéssel rendelkező munkavállaló veszélyeztetett terhesség miatt táppénzre került. A munkáltató a munkaszerződés lejárta ellenére is folyósította neki a táppénzt, majd csecsemőgondozási díjat és gyermekgondozási díjat is. Írásban nem történt munkaszerződés-módosítás, sem -hosszabbítás. Ebben az esetben a feleknek milyen jogaik és kötelezettségeik vannak, miután a gyermek betölti a harmadik életévét? A munkavállaló hivatkozhat arra, hogy a munkáltató ráutaló magatartásával elfogadta a munkaviszony fenntartását, ami emiatt határozatlan idejűvé módosult?

Kérdés: Az Mt. 71. §-a (1) bekezdésének a)–c) pontja értelmében csoportos létszámcsökkentésnek minősül, ha a munkáltató a döntést megelőző fél évre számított átlagos statisztikai létszám szerint
a) húsznál több és száznál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább tíz munkavállaló,
b) száz vagy annál több, de háromszáznál kevesebb munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább a munkavállalók tíz százaléka,
c) háromszáz vagy annál több munkavállaló foglalkoztatása esetén legalább harminc munkavállaló
munkaviszonyát kívánja – figyelemmel a (3) bekezdésben foglaltakra – harmincnapos időszakon belül a működésével összefüggő ok miatt megszüntetni. A harmincnapos időszakban mit szükséges figyelembe venni? A munkaviszony megszüntetésére vonatkozó jognyilatkozatok közlésének/megkötésének időpontját, vagy pedig a munkaviszonyok megszűnésének időpontját?

Kérdés: Adott egy shared service center mint munkáltató, amely harmadik országbeli állampolgárokat is alkalmaz különböző munkavállalási típusú tartózkodási engedéllyel, szükségszerűen határozott idejű munkaviszony keretében. Az engedélyek megújításakor a felek szükségszerűen újabb határozott idejű munkaviszonyt létesítenek [Mt. 192. § (3) bek.], amely értelmezési problémákat vet fel a próbaidő kikötésével és a végkielégítés szabályaival kapcsolatban. Az újabb és a korábbi határozott idejű munkaviszony szerinti hasonló munkakör – mint tilalmazott esetkör próbaidő kikötésekor – alatt pontosan mi értendő és milyen különbözőség az elvárt munkakörök között, hogy a próbaidő jogszerűen ismételten kiköthető legyen? Például elegendő-e, ha a felelősségi szint változik (pl. csapat vezetése), vagy elvárt, hogy az ellátott feladatok legalább 51%-ban eltérjenek az előző munkakörtől? Figyelemmel arra, hogy a tartózkodási engedély meghosszabbításakor a felek újabb határozott idejű munkaviszonyt létesítenek az újabb tartózkodási engedélyre hivatkozva, ilyen ismételten létesített munkaviszonyok hossza összeadódik-e a korábbi engedély alapján létesített munkaviszony tartamával? A tartózkodási engedélyeket tipikusan 1-2 évre igénylik, azaz, ha az ismételten létesített jogviszonyok tartama nem összeszámítandó, a hároméves jogosultsági idő elérésére nem kerül sor, azaz a végkielégítésre való joguk sem nyílik meg. Amennyiben azonban az új munkaviszonyok hossza összeszámítódik, úgy végkielégítésre jogosulttá válhatnak.

Kérdés: Az Mt. 195. §-a szabályozza azt az esetet, amikor egy munkaviszonyban több munkáltató van. Szabályos-e az, ha az egyik munkáltató külön kötött határozatlan idejű munkaszerződést a munkavállalóval, majd később belépett a másik munkáltató határozott idejű munkaszerződéssel a jogviszonyba? Mi a helyes eljárás akkor, ha a határozatlan munkaviszonyt biztosító munkáltató „ki kíván szállni” a jogviszonyból? Ilyenkor beszélhetünk jogfolytonosságról, ha a másik munkáltató felkínálja a továbbfoglalkoztatást? Vagy először le kellene zárni a munkaviszonyt, és kifizetni a végkielégítést a munkavállalóknak? Szabályos-e egyáltalán a külön kötött munkaszerződés? Jogfolytonosság esetén a határozott idejű munkaszerződéseket felkínáló munkáltatónak milyen kondíciókkal kellene átvenni a munkavállalókat?

Kérdés: Az Mt. 192. §-ának (4) bekezdése értelmében a határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása vagy a határozott idejű munkaviszony megszűnését követő hat hónapon belüli ismételt létesítése csak munkáltatói jogos érdek fennállása esetén lehetséges. A megállapodás nem irányulhat a munkavállaló jogos érdekének csorbítására. A határozott idejű munkaviszony meghosszabbítása vagy megszűnését követő hat hónapon belül ismételt létesítése esetén azonos vagy hasonló munkakörben történő foglalkoztatás alkalmával próbaidő nem köthető ki. Helyes-e az a megállapítás, miszerint, ha a korábbi munkaviszony nem határozott, hanem határozatlan időre jött létre, majd a munkaviszonyt a munkáltató próbaidő alatt felmondta, és ezt követően hat hónapon belül újabb, határozatlan idejű munkaviszonyt hoztak létre a felek, akkor az új munkaszerződésbe foglalt kilencven nap próbaidő érvényes? Amiatt érvényes, mivel a korábbi munkaviszony határozatlan időre jött létre.