937 cikk rendezése:
921. cikk / 937 Rendkívüli munkavégzés vagy jelenlét
Kérdés: A titkárnő naponta vezeti az érkező és távozó munkavállalók munkaidejének nyilvántartását az erre rendszeresített jelenléti íven. Mostanában gyakorlattá vált, hogy néhányan napi 2-3 órával tovább bent maradnak, és a hónap végén jelzik bérpótlékigényüket, hivatkozva a jelenléti ívre. Kételkedem, hogy valóban munkavégzés céljából maradnak-e a munkahelyen az alkalmazottaim, és nem csak a pluszjövedelem motiválja-e őket. Mit tegyek, fizessek?
922. cikk / 937 Kötelező nyelvi képzés – előírható-e a munkavállalóknak?
Kérdés: Kötelezhetem-e a munkavállalóimat arra a nyelvi képzésre, amit a cégem munkaidőben a telephelyén biztosítana? Görögországi érdekeltségünkre tekintettel szeretném, ha 10-15 munkavállaló elsajátítaná a görög nyelvet, azonban tisztában vagyok a nyelv nehézségeivel (pl. más betűk). Hol kell előírnom a kötelező képzést (a munkaköri leírásban, a munkaügyi szabályzatban stb.)?
923. cikk / 937 Betegszabadság arányosítása munkaviszony-megszűnéskor
Kérdés: Miként járjunk el, ha munkavállalónk munkaviszonya augusztus 31-én megszűnt, de több napot volt betegszabadságon idén, mint amennyi időarányosan járt volna? Betegszabadságra vagy táppénzre jogosult a részére járó időarányos betegszabadságnapok túllépése esetén? Ha táppénzre jogosult, hogyan igényelhetjük tőle vissza a jogosulatlanul igénybe vett, a betegszabadságra járó díjazást?
924. cikk / 937 Távolléti díj, ha a munkaszüneti nap egybeesik a munkavállaló pihenőnapjával
Kérdés: A cégünknél dolgozó munkavállalók heti pihenőnapja minden héten vasárnapra és hétfőre esik. Sokszor előfordul, hogy egyes munkaszüneti napok hétfőre esnek, húsvéthétfő és pünkösdhétfő pedig szükségszerűen mindig. Kérdésünk az lenne, hogy jár-e a hétfői munkaszüneti napokra díjazás a munkavállalóink részére?
925. cikk / 937 Betegség kezeltetése munkaidőben – kötelező orvosi vizsgálat?
Kérdés: Munkaidőben rendszeres orvosi ellenőrzésre jár cukorbeteg munkavállalóm. A diabetológiai ambulancián kéthetente/havonta sokszor egy egész délelőttöt eltölt. Valóban mentesül a munkavállaló a munkavégzési kötelezettség alól, és jogosan tart igényt a kieső időre járó távolléti díjra?
926. cikk / 937 Készenlét megszakítása
Kérdés: Olyan vállalatnál dolgozom, ahol a munkáltató jogszerűen rendelhet el készenlétet. A legutóbbi időkig ezt oly módon tette, hogy a napi munkaidőt követően délután 15.00 órától másnap reggel 7.00 óráig tartott, és ez idő alatt az érintett munkavállalók kötelesek voltak otthonukban készenlétet teljesíteni. A vállalati mobiltelefont bekapcsolva kellett tartani, a vállalati gépkocsit pedig – tekintettel arra, hogy minél hamarabb odaérhessünk a munkavégzés helyszínére – kötelesek voltunk hazavinni magunkkal. Nemrégiben változott a gyakorlat: a készenlét elrendelése alkalmával a munkáltató arra kötelezi az érintetteket, hogy a napi munkaidő lejártát követően előbb 15.00 órától 23.00 óráig legyenek készenlétben az otthonukban, majd ezt követően 23.00 és 4.00 óra között a készenlétet megszakítja, és 4.00 órától 7.00 óráig újból készenlétet rendel el. Ez a munkáltatónak bérmegtakarítást jelent, de a mi érdekeinket sérti, hiszen a megszakítás idejére nem kapunk díjazást. Sem az Mt., sem a kollektív szerződésünk nem rendelkezik a készenlét megszakításáról. Jogszerűen szakítja meg a munkáltató a készenlétet?
927. cikk / 937 Osztott munkaidő-beosztás – a munkaidő kérdéses megszakítása
Kérdés: Eladói munkakörben foglalkoztatott munkavállalóink munkaideje az üzlet nyitva tartásához igazodik: hétköznap délelőtt 9-től délután 1 óráig, valamint délután 4-től este 8 óráig dolgoznak. Ennek megfelelően osztott munkaidő szerepel a munkavállalók munkaszerződésében, azonban a két időszak között – a félórás ebédszünetet kivéve – nem mehetnek ki az üzletből, mert a háromórás szünetben is kezelniük kell a telefonokat, illetve ha áru érkezik, nekik kell átvenniük. Ezek a feladatok azonban általában csupán 10 perc munkavégzést jelentenek a három órából. Kérdésünk: minősíthető-e a munkavégzést megszakító idő szabadidőnek?
928. cikk / 937 Munkaközi szünet – utólag nem dolgoztatható le
Kérdés: A munkáltatóm kéthavi munkaidőkeretben foglalkoztatja a dolgozóit, 5/2 munkarendben. A dolgozók napi munkaideje reggel 6 órától 14 óra 5 percig tart, ebből 30 perc a munkaközi szünet, amelyet a munkáltató nem fizet ki, és ledolgoztatja minden hónapban 1 szombaton (sima bérért), mert a napi 8 óra munkaidő nincsen meg. Szerintem szabálytalan ez az eljárás, mivel a munkaközi szünetet nem gyűjtheti össze, és utólag nem dolgoztathatja le a munkáltató. A heti 2 pihenőnapja sem lesz így meg a dolgozóknak. A munkavállalókat a változásról írásban nem értesítette a munkáltató, hanem tényként közölte, hogy 2008. május 1-jétől bevezeti a fent említetteket.
929. cikk / 937 Rendkívüli felmondás – a felmondási idő alatt
Kérdés: Cégünk nemegyszer került már olyan helyzetbe, hogy a rendes felmondásunkat követően egyes munkavállalók a felmondási idejük munkával töltött része alatt kicsit többet engedtek meg maguknak. Késtek, a munkaidő alatt búcsúpartikat szerveztek nem kevés alkohol elfogyasztása mellett, egy esetben pedig az elhelyezkedés érdekében egy távozó kollégánk e-mailen olyan adatokat juttatott ki a cégtől, amelyek véleményünk szerint üzleti titoknak minősülnek. Milyen szankciót alkalmazhatunk, megszüntethető-e a felmondási idő alatt rendkívüli felmondással a legrenitensebbek munkaviszonya?
930. cikk / 937 Szakszervezeti tisztségviselő – a munkaidő-kedvezmény elszámolása
Kérdés: A szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-kedvezményét úgy állapítjuk meg, hogy ha például a titkárt heti egy óra munkaidő-kedvezmény illeti meg, akkor munkaidejét csökkentjük egy órával. Tehát ha heti 40 óra lenne a munkaideje, így az csak 39 óra lesz. Ha pedig ezt meghaladóan dolgozik, az már túlóra. Helyes ez az eljárás?
