Bruttó bércsökkentés a nyugdíjazásra figyelemmel


Társaságunk fő profilja hulladékgyűjtés és -szállítás. Tehergépkocsi-vezető munkakörben dolgozó kilenc munkavállalónk közül ketten elérték az öregséginyugdíj-korhatárt, de továbbra is szeretnének aktívan dolgozni, és társaságunk továbbra is foglalkoztatni kívánja őket. A társaság döntése alapján nyugdíjas munkavállalóink bruttó munkabérét előzetesen a munkavállalóval közös megegyezéssel csökkentettük addig a mértékig, ameddig a nettó munkabére ugyanannyi lett, mint korábban, illetve a többi nem nyugdíjas státuszú munkavállaló esetében. Helyes-e a megítélésünk - különösen az Mt. 12. §-ában szabályozott egyenlő bánásmód követelményére tekintettel - a nyugdíjas munkavállalóink bruttó munkabérének közös megegyezéssel történő csökkentését illetően, amelynek alapján az eltérő levonások miatt (a nyugdíjasok ugyanis mentesülnek a 18,5 százalékos társadalombiztosítási járulék alól) ugyanannyit kapnak kézhez, mint az ugyanebben a munkakörben dolgozó nem nyugdíjas státuszú munkavállalók? Az egyik nyugdíjas munkavállaló előzőleg és utólagosan is szóban sérelmezte a bruttó munkabérének csökkentését, mert állítása alapján más munkáltatóknál a nyugdíjas munkavállalók többet keresnek. Sérti-e társaságunk döntése az egyenlő bánásmód követelményét, amennyiben nyugdíjas státuszú munkavállalóink bruttó munkabére kevesebb, nettó munkabére viszont forintra ugyanannyi, mint nem nyugdíjas státuszban álló, ugyanezen munkakörben dolgozó munkavállalóinknak?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2022. december 20-án (238. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4580

[…] olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valamilyen valós vagy vélt védett tulajdonsága miatt részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, mint amelyben más, összehasonlítható helyzetben levő személy vagy csoport részesül, részesült vagy részesülne. Hátrányos megkülönböztetésről abban az esetben lehet beszélni, ha annak alapja az Ebktv. 8. §-ában rögzített valamely védett tulajdonság - ilyen a munkavállaló életkora is. Közvetlen hátrányos megkülönböztetés lehet, ha a munkavállaló azért részesül kedvezőtlenebb bánásmódban, azaz azért keres kevesebbet más, vele összehasonlítható helyzetben levő személyeknél, mert például nyugdíjas. E körben ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy az egyenlő bánásmód megsértéséhez a hátrányt, azaz a kedvezőtlenebb bánásmódot a munkavállalónak kell valószínűsítenie. Az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt indított eljárásokban ugyanis a jogsérelmet szenvedett félnek kell valószínűsítenie, hogya) a jogsérelmet szenvedő személyt vagy csoportot hátrány érte, vagy ennek közvetlen veszélye fenyeget, ésb) a jogsérelmet szenvedő személy vagy csoport a jogsértéskor - ténylegesen vagy az eljárás alá vont személy feltételezése szerint - rendelkezett az Ebktv. 8. §-ban meghatározott valamely tulajdonsággal [Ebktv. 19. § (1) bek.].A konkrét eset kapcsán arra a következtetésre juthatunk, hogy a munkavállaló sikeresen képes lenne azt igazolni, hogy rendelkezik a védett tulajdonsággal. A munkavállaló nyugdíjas, ezt valójában senki nem vitatja, így a védett tulajdonsága maga az életkor [Ebktv. 8. § o) pont]. A hátrány azonban megítélésünk szerint nem igazolható, hiszen mind ő, mind a nyugdíjasnak nem minősülő, vele azonos munkakörben foglalkoztatott személyek ugyanannyi nettó alapbérben részesülnek. […]
 
Kapcsolódó címkék:    
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.