Munkaszüneti napra beosztható munkaidő és az éves munkaóraszám

Kérdés: Társadalmi közszükségletet ellátó vízközmű-szolgáltató társaság vagyunk, a tevékenység igénybevételére a munkaszüneti naphoz közvetlenül kapcsolódó, általánosan elfogadott társadalmi szokásból eredő igény alapján kerül sor. Kérdésem a munkaszüneti napi munkavégzésben töltött ledolgozandó munkaidőhöz kapcsolódik. 2013-ban az Mt. szerinti összes teljesítendő munkaóra 261 nap x 8 óra = 2088 óra. Munkaszüneti napra eső idő: 10 nap x 8 óra = 80 óra. Ledolgozandó munka­óra 2008 óra. Megszakítás nélküli tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállalóink az Mt. 102. §-ának (2) bekezdése alapján munkaszüneti napra rendes munkaidőben történő munkavégzésre beoszthatók. A munkaszüneti napra vonatkozó 140. § (2) bekezdése szerinti díjazást részükre elszámoltuk. Munkaszüneti napon munkát végző, megszakítás nélküli tevékenység keretében foglalkoztatott munkavállaló részére is 2008 óra az irányadó éves ledolgozandó munkaidő? Ebben az esetben ugyanis az összes munkaidő (évi 2088 óra) nem teljesül.
Részlet a válaszából: […] A leírtakból megállapítható, hogy a munkáltató akár három jogcímen is szabályosan rendel el rendes munkaidőben munkavégzést munkaszüneti napon (rendeltetésénél fogva e napon is működik, megszakítás nélküli tevékenység keretében, társadalmi közszükségletet...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. május 21.

Munkaidő-maximumok

Kérdés: Az érintett munkavállalónk heti munka­ideje 40 óra. Ezenfelül hétköznap és hétvégén is elő­fordul, hogy túlórát rendelünk el neki. Azt, hogy az Mt. 99. §-a szerint a heti munkaidő a 48 órát, a napi munkaidő pedig a 12 órát nem haladhatja meg, a túlórák figyelembevételével kell érteni?
Részlet a válaszából: […] A válasz: igen! A napi, illetve heti munkaidő maximális időtartama az egyhuzamban ledolgozható órák számát jelenti, ebből a szempontból mindegy, hogy előre beosztva, rendes munkaidőként, vagy pedig valamely pihenőidő, munkaszünet terhére, rendkívüli munka­időként kell...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. május 21.

Rendelőintézeti orvos kórházi ügyelete

Kérdés: Egy budapesti kórház és rendelőintézet a munkáltatóm, én azonban a rendelőintézeti részben dolgozom közalkalmazott jogviszonyban nőgyógyászként. Kérdésem, hogy ennek ellenére kórházi ügyeletre kötelezhető vagyok-e?
Részlet a válaszából: […] A kérdése szerinti esetben a munkáltató egy jogi személy, a kórházi és a rendelőintézeti részleg pedig ennek a munkáltatónak két szervezeti egysége. A közalkalmazotti jogviszony a munkáltatóval, nem pedig ennek szervezeti egységeivel áll fenn, hiszen a Kjt. 20. §-ának (1)...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. május 21.

Munkaszüneti nap vasárnap – a pótlékok

Kérdés: Rendeltetésénél fogva vasárnap is működő munkáltatónál (étterem egy pályaudvaron) hogyan kell eljárnunk a húsvét-, majd pünkösdvasárnapi munkavégzés kapcsán? Munkaszüneti napokon nyitva tartunk. Milyen díjazás jár a munkavállalónak erre a napra? Csak vasárnapi pótlék vagy munkaszüneti napi pótlék is?
Részlet a válaszából: […] A törvény szerint a munkaszüneti napra vonatkozó beosztási szabályokat kell megfelelően alkalmazni, ha a munkaszüneti nap vasárnapra esik, továbbá a húsvét- és a pünkösdvasárnap tekintetében is [Mt. 102. § (4) bekezdés]. Munkaszüneti napon rendes munka­időben csak...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. április 29.

Vasárnapi munkavégzés vezető esetén

Kérdés: Cégünk tevékenysége folytán elengedhetetlen, hogy az ügyvezető vasárnaponként is munkát végezzen. Köthetünk-e a leendő ügyvezetővel olyan munkaszerződést, hogy minden vasárnap köteles 8-16 óra között munkát végezni, és ezért külön díjazás nem illeti meg? Azt olvastuk, hogy a vasárnapi munkavégzésre a törvény csak korlátozott lehetőségeket ad.
Részlet a válaszából: […] Az Mt. valóban rögzíti, hogy vasárnapra rendes munka­időben csak mely esetekben osztható be a munkavállaló [Mt. 101. § (1) bek.]. Ugyanakkor az ügyvezető a munkáltató vezetőjének minősül, munkarendje a törvény erejénél fogva kötetlennek tekintendő [Mt. 209. § (1)...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. április 9.

Vasárnapi foglalkoztatás munkaidő-beosztás szerint

Kérdés: Az egyik területen a munkavállalók munka­időkeret alkalmazása során a hét minden napján, napi 12 órában dolgoznak, amely azt jelenti, hogy a munkavégzés mindennap, minden esetben 6-18 óra között folyik. A munkavállalók beosztása során betartásra kerül a pihenőidő szabályszerű igénybevétele. A problémát az okozza, hogy mivel a munkavállalók vasárnap is rendes munkaidőben kötelesek munkát végezni, igényt tartanak az új Mt. 140. §-ának (1) bekezdésében előírt 50%-os mértékű bérpótlékra. A munkáltató álláspontja szerint, mivel a munkaidő-beosztás nem felel meg az új Mt. 101. § (1) bekezdése d) pontjának – nincs több műszakos tevékenység –, nem jár az 50%-os bérpótlék. Álláspontom szerint viszont a munkáltató az új Mt. 101. §-át alapul véve vasárnapra rendes munkaidőben nem kötelezheti munkavégzésre a munkavállalókat. A tényállás ismeretében jogszerű-e a munkáltató vasárnapi rendes munkaidőben történő munkaidő-beosztása?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. tételes felsorolása szerint vasárnapra rendes munkaidő csak a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben, az idényjellegű, a megszakítás nélküli, a több műszakos tevékenység keretében, a készenléti jellegű munkakörben, a kizárólag...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. március 18.

Bérpótlékátalány figyelembevétele a távolléti díjban

Kérdés: Ha a felek a munkaszerződésben rögzítették, hogy munkavállaló 100 000 Ft alapbérre és 35 000 Ft havi pótlékátalányra jogosult, akkor a távolléti díj kiszámításakor figyelmen kívül kell-e hagyni a 35 000 Ft pótlékátalány összegét, és csak az alapbért kell figyelembe venni? Amennyiben figyelembe kell venni a fenti pótlékátalány összegét, akkor ez függ-e attól, hogy a munkavállaló végzett-e munkát vagy sem?
Részlet a válaszából: […] A távolléti díj számítása során, ha a munkavállaló munkaideje a munkavégzés alóli mentesülés tartamára nem volt beosztva, a törvényben meghatározott bérpótlékokat – a műszakpótlékot és éjszakai pótlékot, illetve az ügyeleti és a készenléti pótlékot –, illetve...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. március 18.

Munkabér figyelmen kívül hagyása távolléti díj számítása során

Kérdés: Úgy értesültünk, hogy figyelmen kívül kell hagyni a távolléti díj számításakor a korábban kiadott szabadságokra eső munkabért. Álláspontunk szerint azonban a kiadott szabadságra eső munkabér nem értendő az Mt. 148. § (2) bekezdésében megjelölt munkabér alatt. Ezen pont alkalmazása során azt a munkabért nem kell a távolléti díjba beszámítani, amire a munkavállaló a távollét tartamára munkavégzés nélkül is jogosult, ilyen például a havi pótlékátalány. Helyes ez az értelmezés?
Részlet a válaszából: […] A távolléti díjat az esedékessége időpontjában érvényes alapbér, valamint az utolsó hat naptári hónapra (irány­adó időszak) kifizetett teljesítménybér és bérpótlék figyelembevételével kell megállapítani [Mt. 148. § (1) bek.]. A törvényi szabályok alapján tehát...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. március 18.

Műszakpótlékra való jogosultság rendkívüli munka pótléka mellett

Kérdés: Társaságunk egy termelő cég, három műszakban foglalkoztatja munkavállalóit, a műszakpótlék kifizetésének minden törvényi feltétele teljesül. Az utóbbi időben a megrendelések megnövekedése miatt bizonyos esetekben rendkívüli munkavégzés (túlóra) elrendelésére került sor. Kérdésem az, hogy a rendkívüli munkavégzés időtartamára jár-e a műszakpótlék is? Azaz aki délutános műszak után, 22 órától 02 óráig túlórázik, vagy az éjszakás bejön 18 órára, annak ezt a négy munkaóráját hogyan kell számfejteni? Mi a helyzet, ha szombaton, pihenőnapra elrendelt rendkívüli munkavégzés keretében vagy vasárnap történik ugyanez?
Részlet a válaszából: […] A bérpótlék a munkavállalót a rendes munkaidőre járó munkabérén felül illeti meg [Mt. 139. § (1) bek.]. A bérpótlék számítási alapja – eltérő megállapodás hiányában – a munkavállaló alapbére [Mt. 139. § (2) bek.]. Az Mt. értelmezésében a munkáltató...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. február 25.

Végkielégítés és felmentési időre járó távolléti díj számítása

Kérdés: Egyik munkavállalónknak 2013. január 2-án felmondtunk. 2007. november 22-től állt munkaviszonyban, így a felmondási ideje 30+15 nap, és 2 havi végkielégítés jár neki. A felmondási idő teljes tartamára felmentettük a munkavégzés alól. A felmondási időt és a végkielégítést távolléti díjjal számoltuk el. Kérdésünk a távolléti díj számításával kapcsolatos. A munkavállaló alapbére 180 000 Ft/hó, 2012. július 1-jétől 2012. december 31-ig 60 283 Ft teljesítményprémiumot kapott. Tekintettel arra, hogy a munkavállaló a törvény szerint a távolléti díj számításához irány­adó hat hónapos időszakban betegszabadságon, táppénzen, illetve gyermekápolási táppénzen volt, az irányadó időszakban rendes munkaidőben teljesített és teljesítménybérrel díjazott órák száma 104 óra. Mennyi lesz a távolléti díj összege?
Részlet a válaszából: […] A munkaviszony felmondással történő megszüntetése esetére helyesen állapították meg, hogy a végkielégítés számítási alapja a távolléti díj [Mt. 77. § (3) bek.], illetve hogy a munkavégzés alóli felmentés tartamára a munkavállalót távolléti díj illeti meg, kivéve...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2013. február 25.
1
28
29
30
38