Munkavállalói kárfelelősség – az összeg meghatározása
Kérdés
A Covid–19-járvány idején a hordozható laptop mellett több monitor kihelyezésre került a munkavállalókhoz, hogy az egészségügyi okokra hivatkozók otthoni munkavégzése is biztosított legyen. Amikor bármely okból megszűnik egy munkavállaló munkaviszonya, az eszközöket vissza kell szolgáltatnia. Ha ezt nem teszi meg, kiszámlázzuk. Mi a teendő, ha nem fizeti ki? Ahhoz, hogy a munkavállalótól levonásra kerüljön bármilyen összeg, hozzá kell járuljon. A munkavállalónak pontosan meg kell adjuk, hogy milyen összeghez kell hozzájáruljon, hogy az levonásra kerüljön? A munkaügyi szabályzatba nem tehetjük bele, hogy munkaviszony megszűnése vagy megszüntetése esetén az el nem számolt vagyontárgyak értéke levonásra kerül a munkabérből, és ezt elfogadtatjuk egyénenként? Nem a könyv szerinti értékről van szó, hanem arról, ha valaki "lelép" a céges monitorral vagy bármilyen eszközzel, azt újra meg kell venni, ezzel többletterhet ró a cégre. Az IT-leltár úgy működik, hogy e-learning felületen keresztül kapunk egy listát azokról az eszközökről, amelyek a nevünkön vannak. Ha ezt rendben találjuk, akkor elfogadjuk, és ez az elfogadó nyilatkozat "megy vissza" online. Felvetődött, hogy ezen is feltüntethetnénk a fentebb javasolt munkabérből való levonásra irányadó szöveget. A probléma azonban az, hogy ezen a listán nincs feltüntetve az eszközök értéke, csak azok neve és mennyisége. Az az álláspont, hogy az értéket mindenképpen közölni kell, de vajon mi legyen rajta? Egyenként mindent piaci értéken beárazni képtelenség, illetve nem jó megoldás. A beszerzési ár még adott, mivel az a listán fel van tüntetve, ám az is lehet, hogy az már idejétmúlt. Az sem jöhet szóba, hogy a meglévő munkaszerződésekbe beleírják ezt a szöveget, legfeljebb az újonnan kötöttekbe lehetne ezt felvezetni, de ott is fel kellene tüntetni az értéket. Miért kell meghatározni a pontos értéket? Hogyan lehet ezeket megelőzni, vagy egyáltalán felhívni a figyelmüket a munkavállalóknak arra, hogy felelősséggel tartoznak?
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2023. november 7-én (252. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4832
[…] vagy a felek megállapodása ugyanakkor rendelkezhet úgy, hogy a munkavállaló az eszköz átvételekor köteles legyen nyilatkozni arról, hogy amennyiben a munkaviszonya megszűnik, azt a munkáltató részére visszaszolgáltatja, vagy annak értékét megfizeti a munkáltatónak. Az már más kérdés, hogy a munkavállaló e nyilatkozat meglététől függetlenül is kártérítési felelősséggel tartozik a visszaszolgáltatási kötelezettségének elmulasztása esetén. A munkavállaló egyfelől általánosságban is köteles a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegésével okozott kárt megtéríteni, ha nem úgy járt el, ahogy az adott helyzetben általában elvárható [Mt. 179. § (1) bek.]. Jó megoldás lehet azonban az Mt. 180. §-a szerinti általános megőrzési felelősség szabályainak alkalmazása. E szabályok előírják, hogy a munkavállaló köteles megtéríteni a kárt a megőrzésre átadott, visszaszolgáltatási vagy elszámolási kötelezettséggel átvett olyan dologban bekövetkezett hiány esetén, amelyeket állandóan őrizetben tart, kizárólagosan használ vagy kezel. Az általános megőrzési felelősség érvényesítéséhez a szóban forgó eszközöket jegyzék vagy elismervény alapján, aláírásával igazoltan kell átvennie a munkavállalónak. Ha ilyen dokumentumot aláír a munkavállaló, azon a dolog pontosan azonosítható módon (pl. típus, gyári szám szerint stb.) szerepel, a munkavállaló a teljes kárt köteles megtéríteni, ha a dolog hiányzik, azaz a munkavállaló nem tudja visszaadni. Ezen a dokumentumon azt is indokolt egyértelműen rögzíteni, hogy a munkavállalónak az eszközt vissza kell szolgáltatnia, ha azt a munkáltató visszakéri, vagy ha megszűnik vagy megszüntetésre kerül a munkaviszony. Ilyenkor a munkavállaló csak akkor mentesülhet a felelősség alól, ha bizonyítani tudja, hogy a hiányt részéről elháríthatatlan ok idézte elő. A munkáltató éppen ezért kártérítés jogcímén követelheti az eszköz visszaszolgáltatásának elmaradása esetén annak ellenértékét. A Ptk. – Mt. 177. §-a alapján – e körben irányadó 6:522. §-ának (2) bekezdése szerint a teljes kártérítés körében a munkavállaló köteles megtéríteni a károsult vagyonában beállott értékcsökkenést, az elmaradt vagyoni előnyt és a károsultat ért vagyoni hátrányok kiküszöböléséhez szükséges költségeket. Ebből következik, hogy a kártérítés jogcímén a dolog értékén felül egyébként azt a költséget is lehetséges érvényesíteni, amelyet a munkavállaló kárt okozó magatartása okoz (így azt a többletköltséget, kiadást is, amely ezáltal a munkáltatónál előáll). Ehhez azonban szükséges a munkaviszonyból származó kötelezettségének megszegését, a kárt, a munkavállaló felróható magatartását és vétkességet is igazolni [Mt. 179. § (1) bek.]. A munkabérből, járandóságokból való levonás ilyen esetekben csak akkor jöhet szóba, a munkaviszony megszűnésekor vagy megszüntetésekor esedékes járandóságokból – a levonásmentes munkabérrészig [Mt. 294. § (1) bek. j) pont] –, ha ehhez a munkavállaló hozzájárul [Mt. 161. § (2) bek. a) pont], vagy ha erről végrehajtható határozat rendelkezik. A hozzájárulást a munkavállalónak a tartozás pontos összegének és jogcímének ismeretében kell megtennie. Megítélésünk szerint az ilyen munkavállalói hozzájárulást nem kizárt a munkaszerződésben megtenni. Az azonban nem jogszerű, ha a munkavállaló előzetesen egy olyan "biankó" felhatalmazást ad a munkáltatónak, amely szerint bármilyen összeget levonhat utóbb a munkabéréből. Azt is meg lehet tenni, hogy munkáltatói szabályzatba (pl. munkaügyi szabályzatba) vagy a leltárhoz kapcsolódó nyilvántartás szövegébe belefoglalják, hogy a munkaviszony megszűnése vagy megszüntetése esetén a munkavállaló köteles visszaszolgáltatni a munkáltató tulajdonában lévő vagyontárgyakat (ez egyébként is kötelezettsége). Ez a tájékoztatás viszont önmagában nem lesz elegendő […]
Jelentkezzen be!
Elküldjük a választ e-mailen*
