Munkaadói tájékoztatás a munkaidő-beosztásról


A munkáltatói tájékoztatóban a munkavállalót tájékoztatni kell az Mt. 46. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a napi munkaidő tartamáról, a hét azon napjairól, amelyekre munkaidő osztható be, a beosztás szerinti napi munkaidő lehetséges kezdő és befejező időpontjáról, a rendkívüli munkaidő lehetséges tartamáról, a munkáltató tevékenységének sajátos jellegéről. Munkavállalóink munkaszerződése azt tartalmazza, hogy a napi munkaidő 8 óra, a heti munkaidő 40 óra, illetve hogy a munkarendet, a munkaidőkeretet, a napi munkaidő beosztásának szabályait a munkáltató állapítja meg. A munkavállalók az esetek döntő többségében ugyanabban az időszakban vannak beosztva. Amennyiben a munkaidőkeretre tekintettel szombati napra, illetve napi 8 óra helyett 10 óra hosszára is be szeretnénk osztani őket, a munkáltatói tájékoztatóban hogyan lehetne feltüntetni a napi munkaidő tartamát, illetve a beosztható napokat, hogy az rendes munkaidőnek minősüljön, ha a munkaidőkeret végén nem keletkezik pluszórája? Ha a hétfőtől péntekig terjedő időszakot adja meg a munkáltató a tájékoztatóban, akkor egy szombati munkaidő-beosztás rendes munkaidőnek minősülhet úgy, hogy a munkaszerződés tartalmazza a munkaidőkeret alkalmazását, valamint a tájékoztatóban egy esetleges hivatkozás az Mt. 96–100. §-ára, miszerint egyenlőtlenül is beosztható a munkaidő, az elegendő lehetne? Mindenképpen fel kell tüntetni a beosztható napokat, illetve a munkaidő kezdő és befejező időpontját a munkáltatói tájékoztatóban, vagy elég hivatkozni az Mt. 96–100. §-ára?


Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2023. március 28-án (242. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 4658

[…] ennélfogva rendkívüli munkaidőnek minősülne, aminek az ellentételezését – az Mt. általános szabálya szerinti 50%-os bérpótlékkal – a munkáltatónak biztosítania kellene. Összegezve: a munkaszerződésekben csupán a napi munkaidőt lenne indokolt meghatározni, és mellőzni kellene a heti 40 órás munkaidőre való utalást. Ezáltal a munkáltató nem kötné meg a saját kezét, és így az Mt. keretei között egyoldalúan is meghatározhatja a munkaidőkeretet. A fenti problémán túlmenően arra a kérdésre válaszolva – miszerint ha a munkaidőkeretre tekintettel szombati napra, illetve napi 8 óra helyett 10 óra hosszára is be szeretné osztani a munkáltató a munkavállalókat –, a tájékoztatóban a napi munkaidő tartamát – napi 8 órában kellene feltüntetni – hiszen az Mt. 46. §-ának (1) bekezdésében a napi munkaidő kifejezés a munkaidő mértékére utal –, vagy – azt mellőzni szükséges, hiszen ezt a körülményt eleve a munkaszerződés is tartalmazza. Nem terheli ugyanis a munkáltatót tájékoztatási kötelezettség olyan munkafeltételről, amelyben a felek írásban kifejezetten megállapodtak [Mt. 46. § (2) bek.]. A munkáltatói tájékoztatóban ugyanakkor indokolt feltüntetni a "beosztható napokat", vagyis a hét azon napjait is, amelyekre munkaidő osztható be, azaz, ha szombaton is van esély a munkaidő beosztására, akkor a hétköznapok mellett ezt a napot is bele kell írni a tájékoztatóba. Az, hogy ez rendes munkaidőnek minősüljön, a fentiekre tekintettel függ attól is, hogy benne marad-e a munkaszerződésben a heti 40 órás munkaidőre történő utalás, és például attól is, hogy a szombati napra beosztott munkaidő munkaidőkereten felülinek minősül-e vagy sem. Azt ugyanis, hogy rendkívüli munkaidő, az Mt. 107. §-a határozza meg. E szerint rendkívüli munkaidő a munkaidő-beosztástól eltérő, a munkaidőkereten felüli, az elszámolási időszak alkalmazása esetén az ennek alapjául szolgáló heti munkaidőt meghaladó munkaidő, továbbá az ügyelet tartama. Önmagában az, hogy a munkáltató a szombatot feltünteti a tájékoztatóban, nem eredményezi még azt, hogy az e napra beosztott munkaidő mindig rendes munkaidőnek minősül. Ha viszont a munkáltató munkaidőkeretet alkalmaz, és erre tekintettel szombati napra, illetve például 10 órára osztja be a munkaidőt, elegendő általánosságban a munkáltatói tájékoztatóban feltüntetni a napi 8 órás munkaidő tartamát (vagy ahogyan fentebb írtuk, ezt mellőzni, hiszen a munkaszerződésben egyébként is benne van), valamint azokat a napokat, amelyekre beosztható munkaidő (pl. a hétköznapok és szombat). Így, ha az Mt. 107. §-ában írottak egyike sem valósul meg (pl. nem lesz munkaidőkereten felüli a munkaidő, mert a keret végén nem keletkezik "pluszórája" a munkavállalónak), a szóban forgó munkaidő beosztása szombatra rendes munkaidőnek minősülhet. Ha pedig a hétfőtől péntekig terjedő időszakot adja meg a munkáltató […]
 
 

Elküldjük a választ e-mailen*

*
*ingyenes választ évente csak egyszer küldünk.
A *-gal megjelölt mezőket kötelező kitölteni.