Munkáltatói kárfelelősség a perben felülvizsgált szakvélemény alapján
Kérdés
Fennáll-e a munkáltatónak elmaradt jövedelem címén történő kártérítési felelőssége abban az esetben, ha a munkáltató a munkavállaló munkaviszonyát a másodfokú orvosi szakvéleményről való tudomásszerzést követően azért szüntette meg, mert mind az első-, mind a másodfokú foglalkozás-egészségügyi orvos szakvéleménye szerint a munkavállaló az adott munkakörben történő foglalkoztatásra egészségi állapota miatt nem alkalmas, utóbb azonban a bíróság az első-, illetve másodfokú orvosi szakvéleményekben foglaltaktól eltérően szakértői vélemény alapján azt állapítja meg, hogy a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor egészségi állapota alapján alkalmas volt az adott munkakörben foglalkoztatásra? A kérdést feltevő munkáltató egy, a korábbi Mt. hatálya alatt megjelent, a BH 1990.362 döntésben szereplő érvelésre, illetve jogi következtetésre tud csak támaszkodni. Munkáltatóként ugyanis nincs tudomása arról, hogy a munkavállalónak milyen betegségei vannak, azok milyen súlyúak, illetve arról sem, hogy a betegség tartós-e. E lényeges tények ismeretének hiányában a munkáltató nem tudja érdemben vitatni az orvosi szakvéleményekben foglaltakat, ráadásul a másodfokú orvosi szakvéleménnyel szemben további jogorvoslati lehetőség is kizárt, továbbá az egészségi állapotuk miatt nem alkalmas személyeket a munkáltató a munkavédelmi jogszabályok alapján sem foglalkoztathatja.
Részlet a válaszból
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2020. július 14-én (199. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3934
[…] hivatkozott és az előbbiekben idézett BH1990.362. számú döntéssel lényegét tekintve ellentétes eredményre jutott az Mfv.I.10.564/2015/4. számon hozott határozatában. Erre tekintettel érdemesnek tartjuk felidézni röviden az említett kúriai ítélet részleteit. Az ítéletben foglaltak értelmében az alkalmassági vélemény szerint a munkavállaló felperes felügyelet mellett árufeltöltő munkakörre alkalmas volt, targoncavezetőnek azonban nem. A munkáltató ezt követően – hivatkozva az addig született orvosi véleményekre is – felmondással megszüntette a munkavállaló munkaviszonyát azon indokkal, hogy őt semmilyen munkakörben nem tudja foglalkoztatni, az árufeltöltő munkakör ellátásához pedig nem tud felügyeletet biztosítani. A munkavállaló ezt követően keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és kérte a felmondás jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását. A perben első fokon eljárt munkaügyi bíróság előtt az igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján megállapításra került, hogy a munkavállaló a korábbi vizsgálat idején is alkalmas volt önállóan a munkakör ellátására. Ezt a bíróság az ítélet meghozatalának alapjául elfogadta, és a felmondást jogellenesnek találta. Ezt követően a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy amennyiben a munkáltató a jognyilatkozatát egy más által adott szakvéleményre alapítja, annak helyességéért, valóságáért, megalapozottságáért a munkavállalóval szemben helytállni köteles. A beszerzett szakvélemények alapján az elsőfokú bíróság alappal jutott arra a következtetésre, hogy a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor az általa betöltött munkakör ellátására alkalmas volt, ennek megfelelően a munkáltató a felmondási ok valósságát nem bizonyította, így intézkedése jogellenes.A Kúria ítéletében kiemelte, hogy a felmondásában foglalt indok valósságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania [Mt. 64. § (2) bek.], vagyis azt kellett igazolnia, hogy a munkavállaló a felmondás időpontjában nem volt alkalmas az árufeltöltő munkakör ellátására.Mivel a foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló vélemény nem közigazgatási határozat, hanem szakvélemény, ezért ennek felülvizsgálata iránt sem közigazgatási per, sem munkaügyi per nem indítható. Ha a vizsgált személy munkaviszonyban, illetve ezzel egy tekintet alá eső jogviszonyban áll a munkáltatónál, az alkalmasságról szóló vélemény alapján tett intézkedés a munkaügyi perben vitatható (1/2004. Közigazgatási-polgári Jogegységi Határozat, LB.Mfv.I.10.908/2009/9.). A munkáltató helyesen hivatkozott arra, hogy a 33/1998. NM rendelet 3. §-a (4) bekezdésének e) pontjára figyelemmel a munkakörben való foglalkoztatás megállapítására a foglalkozás-egészségügyi orvos véleménye az irányadó, akinek álláspontjához […]
Megjelent a Munkaügyi Levelekben 2020. július 14-én (199. lapszám), a kérdés sorszáma ott: 3934
[…] hivatkozott és az előbbiekben idézett BH1990.362. számú döntéssel lényegét tekintve ellentétes eredményre jutott az Mfv.I.10.564/2015/4. számon hozott határozatában. Erre tekintettel érdemesnek tartjuk felidézni röviden az említett kúriai ítélet részleteit. Az ítéletben foglaltak értelmében az alkalmassági vélemény szerint a munkavállaló felperes felügyelet mellett árufeltöltő munkakörre alkalmas volt, targoncavezetőnek azonban nem. A munkáltató ezt követően – hivatkozva az addig született orvosi véleményekre is – felmondással megszüntette a munkavállaló munkaviszonyát azon indokkal, hogy őt semmilyen munkakörben nem tudja foglalkoztatni, az árufeltöltő munkakör ellátásához pedig nem tud felügyeletet biztosítani. A munkavállaló ezt követően keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, és kérte a felmondás jogellenességének megállapítását, és az ahhoz fűződő jogkövetkezmények alkalmazását. A perben első fokon eljárt munkaügyi bíróság előtt az igazságügyi orvosszakértő véleménye alapján megállapításra került, hogy a munkavállaló a korábbi vizsgálat idején is alkalmas volt önállóan a munkakör ellátására. Ezt a bíróság az ítélet meghozatalának alapjául elfogadta, és a felmondást jogellenesnek találta. Ezt követően a másodfokú bíróság rámutatott arra, hogy amennyiben a munkáltató a jognyilatkozatát egy más által adott szakvéleményre alapítja, annak helyességéért, valóságáért, megalapozottságáért a munkavállalóval szemben helytállni köteles. A beszerzett szakvélemények alapján az elsőfokú bíróság alappal jutott arra a következtetésre, hogy a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor az általa betöltött munkakör ellátására alkalmas volt, ennek megfelelően a munkáltató a felmondási ok valósságát nem bizonyította, így intézkedése jogellenes.A Kúria ítéletében kiemelte, hogy a felmondásában foglalt indok valósságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania [Mt. 64. § (2) bek.], vagyis azt kellett igazolnia, hogy a munkavállaló a felmondás időpontjában nem volt alkalmas az árufeltöltő munkakör ellátására.Mivel a foglalkozás-egészségügyi alkalmasságról szóló vélemény nem közigazgatási határozat, hanem szakvélemény, ezért ennek felülvizsgálata iránt sem közigazgatási per, sem munkaügyi per nem indítható. Ha a vizsgált személy munkaviszonyban, illetve ezzel egy tekintet alá eső jogviszonyban áll a munkáltatónál, az alkalmasságról szóló vélemény alapján tett intézkedés a munkaügyi perben vitatható (1/2004. Közigazgatási-polgári Jogegységi Határozat, LB.Mfv.I.10.908/2009/9.). A munkáltató helyesen hivatkozott arra, hogy a 33/1998. NM rendelet 3. §-a (4) bekezdésének e) pontjára figyelemmel a munkakörben való foglalkoztatás megállapítására a foglalkozás-egészségügyi orvos véleménye az irányadó, akinek álláspontjához […]
Így olvasható a teljes válasz
ELŐFIZETŐINKNEK
Jelentkezzen be!
LÁTOGATÓK SZÁMÁRA
Elküldjük a választ e-mailen*
