1384 talált cikk a szabadság kifejezésre

Kérdés: A munkáltató postai úton felmondást közölt a munkavállalóval abban a hiszemben, hogy már keresőképes, erről volt is igazolás a birtokában, majd kiküldte a kilépődokumentumokat a dolgozónak, és kifizette a járandóságait. A dolgozó ekkor telefonon jelezte, hogy ő még bizony keresőképtelen állományban van, és adott is le egy újabb igazolást, amely szerint viszont a felmondás közlésének napján valóban keresőképtelen. Ezzel jogellenessé vált a munkaviszony megszüntetése azzal az időponttal, amivel a munkáltató kiléptette a dolgozót? Helyre kell állítania a munkaviszonyt, és az csak keresőképessé válás napjától számított felmondási idő leteltével szűnik csak meg? A kifizetett járandóságokat hogyan vonhatja vissza?

Kérdés: Egy gyermekgondozási díjban részesülő, gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságon lévő közalkalmazott esetében a munkáltató az illetménykiegészítést azzal az indokkal vonta vissza, hogy a Kjt. 67. §-a szerint a közalkalmazott a fizetési fokozata alapján járó illetményén felül illetménykiegészítésben részesülhet, azonban annak munkáltatói döntésen alapuló része szabadon változtatható, csökkenthető vagy akár elvonható, amennyiben az illetmény összege összességében nem csökken. A munkáltató érvelése szerint a garantált illetmény növekedése miatt a munkáltatói döntésen alapuló illetményrészt csökkentheti, hiszen a közalkalmazott teljes illetménye így sem lesz alacsonyabb, és mivel ez nem egy egyoldalú munkáltatói kötelezettségvállalás, ezért nincs szükség a közalkalmazott hozzájárulására sem a módosításhoz. Ugyanakkor a kiegészítés visszavonása miatt az érintett édesanya – aki egyébként most tavasszal tervezi a munkába való visszatérését – összességében kevesebb illetményt fog kapni, mint amire korábban számított. Ebben az esetben jogszerűen járt el a munkáltató? Megteheti a munkáltató, hogy egy emelkedő garantált illetményt az illetménykiegészítés csökkentésével kompenzáljon, különösen egy gyermek gondozása céljából igénybe vett fizetés nélküli szabadságon lévő közalkalmazott esetében, akinek az elvonás miatt ténylegesen csökken az illetménye a visszatérésekor?

Kérdés: Szülési szabadságon lévő kismama jelezte a munkáltatója felé, hogy vissza szeretne térni a munkába. A felajánlott munkakört nem tudta elfogadni. A munkaviszony megszüntetésre kell, hogy kerüljön. Tíz év munkaviszonnyal rendelkezik a cégnél. Ebben az esetben jár neki a végkielégítés a munkaviszony megszüntetése esetén? Ebben az esetben munkáltatói felmondásról beszélhetünk?

Kérdés: Cégünknél elég jelentős fluktuáció mellett napi gondot okoz a kilépéskor az igazolások kiadása, mivel a záró bérszámfejtés ugyan gyorsan megtörténik, de a cégvezető(k) nem mindig állnak rendelkezésre. Néha elhúzódik az igazolások kiadása aláírás hiányában. Ki írja/írhatja alá ezeket az igazolásokat (Foglalkoztatási igazolás, Adatlap, Igazolás járulékalapról, 30 napot meghaladó fizetés nélküli szabadságról stb.)? Kell-e külön meghatalmazás, megállapodás az igazolások cégvezetésen kívüli aláírásához? Mivel, a cégvezetéssel ellentétben, a HR-vezető, aki kiadja az igazolásokat, napi szinten jelen van.

Kérdés: Hogyan hozható összhangba az, hogy éves szinten 250 vagy akár 400 óra túlmunkája lehet valakinek, ugyanakkor a 30 munkanap szabadságot is ki kell adni éves szinten, de pihenőnapra nem adható ki szabadság, csak a beosztás szerinti munkanapra? Túlmunka tehát a pihenőnapra rendelhető el – de akkor meg a pihenőnap nem lesz kiadva –, vagy a napi 8 órán felül a kilencedik, tizedik órára? Hogyan adhatjuk ki helyesen a bent maradt szabadságokat egyenlőtlen munkaidő-beosztás és kéthavi vagy féléves munkaidőkeret esetén? Olyan hónapban, amikor szabadságon volt, lehet-e többletnapja a dolgozónak a túlmunkából eredően?

Kérdés: Gyermekgondozási szabadságról visszatérő pedagógusok esetében gyakori az a munkáltatói hozzáállás, miszerint nem engedélyezik a fizetés nélküli szabadság megszakítását, mert éppen más pedagógus tölti be a helyet, vagy nem tudják jelenleg kiadni (kifizetni) a felhalmozott szabadságokat. Jól gondoljuk, hogy ezen indokok nem állják meg a helyüket, a fenti problémák megoldásáról pedig a munkáltató gondoskodni köteles?

Kérdés: 2024. január 1-jétől a közalkalmazotti jogviszony munkaviszonnyá alakult a Púétv. alapján. A kisegítő, takarító munkakörben alkalmazottak szabadságára az Mt. rendelkezései lettek az irányadók. Tehát az életkor szerint kell megállapítani a dolgozók éves szabadságát. Ha a dolgozónak korábban a Kjt. alapján például 32 munkanap szabadsága volt, az Mt. alapján az életkorát figyelembe véve 30 munkanap szabadságra lenne jogosult, a dolgozóra nézve hátrányosan ez utóbbi szabadságot kell megállapítani?

Kérdés: A gyermekgondozási szabadságról visszatérő kismamának a munkáltató nem kívánja visszaadni a pozícióját, mert azt más tölti be. Ehelyett a munkáltató élni kíván azon jogával, miszerint évi 44 munkanapra jogosult a munkavállalót másik munkakörben alkalmazni. Gyanítjuk, hogy ezzel akarja a visszatérő anyukát felmondásra kényszeríteni, vagy valamilyen indokkal azonnali hatállyal elküldeni, hiszen arról nem tud vagy nem akar nyilatkozni, hogy a 44 munkanap letelte után biztosítja-e a munkaszerződésben szereplő pozíciót az anyukának. A másik munkakör nem igényel felsőfokú végzettséget, míg az eredeti igen. Ilyenkor a méltányos mérlegelés elvére hivatkozva ezt az édesanya megtagadhatja? Követ-e el a munkáltató ilyen esetben joggal való visszaélést?

Kérdés: Van-e annak bármi akadálya, hogy a munkáltató a cafeteria terhére szabadnapokat biztosítson a munkavállalóknak? Ha ez lehetséges, ezt milyen módon és mely szabályok alapján teheti meg, illetve a „szabadnap” az szabadságnak vagy az Mt. 146. §-ának (6) bekezdése szerinti, a munkáltató hozzájárulásával történő, munkavégzési és rendelkezésre állási kötelezettség alóli mentesülésnek minősül?

Kérdés: A Púétv. 90. §-ának (3) bekezdése szerint az alapszabadság mértéke évi ötven munkanap, amelyből a munkáltató legfeljebb tizenöt munkanapot igénybe vehet
a) a nevelési-oktatási intézmény tevékenységi körébe tartozó nevelés, oktatás, gyermekfelügyelet, a pedagógiai szakszolgálati intézmény tevékenységi körébe tartozó pedagógiai szakszolgálati tevékenység céljára;
b) továbbképzés, a köznevelésért felelős miniszter által előírt képzés, továbbá foglalkoztatást elősegítő képzés céljából, vagy
c) ha a pedagógus szabadságát részben vagy egészében a szorgalmi időben, óvodapedagógus esetében – a július 1-jétől augusztus 31-éig tartó időszak kivételével – a nevelési évben adják ki.
Ez azt jelenti, hogy ezen szabadságnapokat a munkáltató egyoldalúan elvonhatja a pedagógustól? Milyen korlátok között élhet ezen jogával? Így valójában a törvényben szereplő 50 munkanap helyett csak 35 munkanapra számíthat egy pedagógus?