74 talált cikk a munkaidő-elszámolás kifejezésre

Kérdés: Az ágazati kollektív szerződés alapján hathavi munkaidőkeretben dolgozunk. A munkavállalók havonta a teljesített órák, illetve a teljesítmény alapján kerülnek elszámolásra (éjszakai, ügyeleti stb. pótlékokat megkapják). Akinek a keret végén (decemberben 128 óra) kevesebbet kell dolgozni a havi kötelező óránál (az előző hónapokban többet dolgozott), ezért a munkabére nem éri el a kötelező óra alapján számított bér összegét, neki ezt az összeget kell fizetni december hónapra? Ha igen, a többletkifizetés az előlegfizetés szabályai szerint visszavonható-e, vagy a ténylegesen ledolgozott időre (128 órára) járó bért kell fizetni?

Kérdés: Dolgozónkat egyenlőtlen munkaidő-beosztásban foglalkoztatjuk, kéthavi munkaidőkeretben. Januárban 174 órája volt (-2 óra), február 24-étől van GYÁP-on. Február 23-áig 123 órát dolgozott le beosztása szerint. Február 24-től 28-ig 31 órát dolgozott volna. Hogyan számolom ki a munkaidőkeretben teljesítendő munkaidőt? A február 1. és 23. közötti 17 munkanapot szorzom 8 órával (ami 136 óra), vagy a 160 órából levonom a munkaidőkeretben foglalt 31 óráját (ami 129 óra)? Az első esetben a két hónapra a törvényes munkaideje lenne: 176 + 136 = 312 óra, ezzel szemben a tény: 174 + 123 = 297 óra. Tehát két nap szabadságot kellene kiírni, hogy meglegyen a törvényes munkaideje, és lesz még neki egy túlórája. Vagy a második eset: törvényes a 176 + 129 = 305 óra, ezzel szemben a tényleges 297 órával, tehát itt egy nap szabadságot kellene adnunk. Melyik a helyes?

Kérdés: Építőipari cég esetében a beosztás szerinti munkaidő három hónapig 7,5 óra, majd három hónapig 8,5 óra. Hathavi munkaidőkeretben dolgoznak, kollektív szerződés alapján. Éves átlagban a 8 óra kerül ledolgozásra. Jól értelmezem-e a jogszabályt, hogy 2013. augusztustól a rendkívüli munkára, illetve a munkaidőkeret elszámolásánál a többletre az Mt. 136. §-ának (3) bekezdése értelmében a havibért az adott hónapban teljesítendő órákkal (például 21 munkanapot figyelembe véve 168 órával) kell osztani, és a bérpótlék alapjának számításánál pedig 174 órával, az Mt. 139. §-a (3) bekezdésének a) pontja alapján? Példaként: A dolgozó havi alapbére 218 000 Ft. Dolgozott 16 napot, 5 napon keresztül szabadságon volt, de rendelkezett 15 óra túlórával. A ledolgozott órákra jutó bére: 218 000/21 nap x 16 nap = 166 095 Ft. Szabadságra járó bére: 218 000/21 nap x 5 nap = 51 905 Ft. Túlórára jutó alapbér: 218 000/168 = 1297,62 Ft. Túlórára jutó bérpótlék: 218 000/174 x 0,50 = 626,44 Ft. Túlóra díjazása: 1297,62+626,44 x 15 óra = 28 861 Ft. Teljes bruttó bére: 246 861 Ft.

Kérdés: Havibéres dolgozó esetén a heti munkaidő 24 óra. Heti három munkanapot (hétfő, kedd, szerda) dolgozik 8 órában, ez fix, nem változik. Az elszámolását munkaidőkerettel tudom megoldani? Ha jól gondolom, akkor az általa ledolgozott munkaidőt kell hasonlítanom a havi normál munkaidőhöz. A havi normál munkaidőt úgy kell megállapítanom, hogy az adott havi munkanapokat szorzom a 4,8 órával?

Kérdés: Egyik munkavállalónk a nappali műszakban, délelőtt tíz óra körül szóváltásba keveredett a műszakvezetőjével. A felettese szerint ez teljesen szokatlan volt a részéről, és feltűnt neki, hogy a munkavállaló valószínűleg ittas. A dolgozó beleegyezett a szondáztatásba, ami igazolta az alkoholos állapotot, ezért a műszakvezető azonnal hazaküldte. Erről jegyzőkönyv is készült. A munkavállalótól nem akarunk emiatt megválni, de kérdéses, hogy hogyan kell részére a bért elszámolni erre a napra. Reggel hattól dolgozott ugyan, de a munkakörében alkoholos állapotban tilos dolgozni. Ezért megtehetjük, hogy – részben büntetésből – erre a napra semmit nem számolunk?

Kérdés: A cégünknél hathavi munkaidőkeretben dolgozunk. Kollektív szerződésünk tartalmazza, hogy havi szinten a záró balanszunk csak pozitív lehet. Valamint a 60 óra feletti balanszot a rendszerünk automatikusan levágja, elveszik. A munkaidőkeret végén (nem munkaviszony megszűnésnél) el kell-e számolni a balansszal? Ha igen, hogyan? Ezt is a kollektív szerződésnek kell szabályozni? Ha nincs szabályozva, az Mt. alapján mi a helyes eljárás?

Kérdés: Társaságunknál éves munkaidőkeretet alkalmazunk. Kollektív szerződéssel rendelkezünk. Termelési ütemtervünk az év első felében megkívánja az általános havi munkarendhez képest a több munkavégzést, ezért azt szombati napokra is elrendeljük. Jelenleg az improduktív, havibéres területeken az elrendelt szombati munkavégzések áthelyezett munkanapok formájában kerülnek érvényesítésre és kifizetésre az év második felében. Produktív, órabéres területeken viszont pihenőnapokat kapnak a dolgozók az alacsonyabb terhelésű második félévben az alapórabérrel kifizetett szombati napok helyett, melyekre ekkor már nem jár juttatás. Van olyan hónap, ahol plusz öt pihenőnap is jelentkezik, s ez dolgozóinknak jelentős jövedelemcsökkenést eredményez ezen időszakban. Megfelelő-e az alkalmazott gyakorlat?

Kérdés: Társaságunknál 4 hónapos munkaidőkeretet alkalmazunk. Rendszeresen előfordul, hogy hétköznapra 12, illetve szombatra 8 óra munka­időt osztunk be a vonatkozó munkajogi szabályok betartásával. Ha egy munkavállaló munkaviszonya a munkaidőkeret elején kezdődött, és 3 hét 6-6 napos (napi 8, illetve 12 órás) munkavégzés után felmond, akkor a jogszerűen beosztott (7 nappal előre 1 hétre kihirdetett) és a munkavállaló által ledolgozott szombatokat milyen pótlékkal kell kifizetni? Jelent-e valamilyen problémát, illetve módosítja-e a pótlék mértékét, hogy a 3 hét átlagában nem volt meg a munkavállaló heti átlag 48 óra pihenőideje? A 4 hónapos keret egészét nézve meglett volna a pihenőidő.

Kérdés: A munkáltató az OEP-pel szerződésben levő gazdasági társaság, amely keretében betegszállítói tevékenységet végez: időpontra beszállítja a betegeket a gyógyintézetbe, átadja a szakrendelőnek, és várakozik, majd több óra múlva a betegeket visszaszállítja lakóhelyükre. A gépjárművezetők B kategóriás jogosítvány és PAV I és PAV II-es vizsgával rendelkeznek. A gépkocsik GPS nyomkövetős rendszere alapján objektíve megállapíthatók a vezetési és a várakozási időszakok. A napi munkaidő elszámolásakor jogszerűen jár-e el a munkáltató, ha a várakozási időszakokat rendelkezésre állási időnek minősíti (a Kktv. 18/A. §-a, az utazó munkavállalók munkaideje fejezete alapján), azaz nem munkaidőnek, és erre 40%-os díjat számol el? Vagy alkalmazhatja a munkáltató az osztott napi munkaidőt is, amikor a gépkocsivezető hazamegy, és szabadon rendelkezik az idejével, majd visszamegy a betegekért, felveszi és hazaszállítja őket? Alkalmazhatja-e a munkáltató a rendelkezésre állást a teljes munkaidőre alkalmazott betegkísérő esetében is? A betegkísérő kora reggel beszáll a gépkocsiba, és a gyógyintézménybe érkezésig rendelkezésre állási időt számolunk el, tehát az ő napi munkaideje a gyógyintézménybe érkezéskor kezdődik, majd a betegek visszaszállításától ismét rendelkezésre állási időt teljesít, amikor is csak ül az autóban, egészen a telephelyre beállás időpontjáig, azzal a kitétellel, hogy reggel és a délutáni időszakra 1-1 órát munkaidőnek számol el a munkáltató a betegek be- és kiszállása segítésére, bekísérésére fordított időszakra.

Kérdés: Van egy havibéres munkavállaló, aki részmunkaidőben dolgozik, heti 18 órában, ami napi 3,6 órát jelent. Ezt úgy dolgozza le, hogy minden héten hétfőn, kedden és csütörtökön dolgozik 6-6 órát. Ha egész héten szabadságra megy, akkor öt napot írjunk ki, és 5 x 3,6 órát kell elszámolni neki? Viszont ha elmegy egy nap szabadságra (pl. hétfőn), akkor hat órát kell elszámolni neki, és csak egy nap szabadságot?