21. cikk / 344 Mentő-gépkocsivezető munkaideje
22. cikk / 344 Vasárnapi pótlékra való jogosultság strandfürdőkben
23. cikk / 344 Szabadság elszámolása hosszabb teljes munkaidőben
24. cikk / 344 Munkaidő-beosztás nonstop vendéglátásban
32 éve működő nonstop vendéglátóegység vagyunk. Jó pár éve 24 órás váltásokban dolgoznak munkavállalóink, kéthavi munkaidőkerettel, a napi munkaidő minimum 4 óra, maximum 24 óra. Általában egy hónapban 7-8 napot dolgoznak. A munkaidő általában 7:30-tól másnap 7:30-ig tart. A 24 munkaórából 8 órát éjszakai pótlékkal számolunk el, az esetleges túlóra-elszámolás legkésőbb a munkaidőkeret végén történik, és biztosítjuk a legalább 48 óra pihenőidőt is. A 24 órából a konkrét munkavégzés legfeljebb 16-18 óra, a fennmaradó részben nem csinálnak semmit, csak ott vannak az egységben. Ez így továbbra is szabályos? Lehet-e a nonstop vendéglátóegység készenléti jellegű, így napi legfeljebb 24 óra, heti legfeljebb 48 óra a munkaidő? Alkalmi munkavállalót csak naponta maximum 12 órát lehet dolgoztatni, ami lehet éjszaka is? (A 8 órán felüli részt pótlékoljuk.)
25. cikk / 344 Készenlét – nem rendelhető el igazolt távollét idejére
26. cikk / 344 Közterület-felügyelő "ünnepnapi" díjazása
27. cikk / 344 Készenlét alatti munkavégzés díjazása
28. cikk / 344 Munkaközi szünet – mint a munkaidő része
29. cikk / 344 Munkaidő-nyilvántartás az írásban közölt beosztás alapján
30. cikk / 344 Külföldre utazás ideje kötetlen munkarendben
Kötetlen munkarendű munkavállalónk munkaköre a munkáltató ügyfeleivel való személyes kapcsolattartás ("területi képviselő"), és ebből kifolyólag állandó munkavégzési hellyel nem rendelkeznek. Ha külföldre kell utaznia, hogy tárgyaljon a külföldi ügyféllel, és ez az utazás vasárnap történik, viszont a tényleges munkavégzésre csak hétfőn kerül sor, akkor ez a vasárnapi utazás munkaidőnek minősül-e? Ha igen, milyen díjazás jár arra?