18 talált cikk a harmadik ország állampolgára kifejezésre

Kérdés: Az Mt. 12. §-ának (1) bekezdése szerint az egyenlő bánásmód értelmében, ha két munkavállaló egyenlő értékű munkát végez, akkor a díjazásukban nem tehető különbség valamely lényeges személyiségjegy alapján. Azonos munkáltatónál azonos munkakörben foglalkoztatott munkavállalók, a munkáltató azonos telephelyén végeznek munkát, ugyanakkor az egyik munkavállaló magyar állampolgár, a másik pedig harmadik országbeli állampolgár. A harmadik országbeli állampolgárnak a munkabér mellett biztosítva van a lakhatás is munkásszállás formájában, amelynek biztosítását törvény írja elő a munkáltató számára. Ugyanakkor a magyar állampolgárnak a munkáltató nem biztosít munkásszállást. Értelmezésünkben arra jutottunk, hogy a Magyarországon a harmadik országbeli vendégmunkásokat foglalkoztató cégeknek bizonyos esetekben kötelező biztosítaniuk a munkavállalók szállását. Ez a kötelezettség a munkavállalási engedély megszerzésének és fenntartásának feltétele. A magyar munkavállalók esetében ilyen jellegű jogszabályi kötelezettség a munkáltatókra nem vonatkozik. A szállás biztosítására vonatkozó kötelezettség nem diszkriminatív jellegű, hanem a munkavállalás feltételeihez kapcsolódó, a munkavállaló jogi helyzetét (tartózkodási engedély megszerzése és fenntartása) segítő intézkedés. A magyar jogszabályok által előírt, harmadik országbeli munkavállalókra vonatkozó, kötelező szállásjuttatás nem sérti az ekvivalencia elvét a magyar munkavállalókkal szemben. Ennek oka, hogy a két csoport jogi helyzete alapvetően eltérő: A harmadik országbeli munkavállalók számára a szállás biztosítása a tartózkodási engedély megszerzésének egyik feltétele. A magyar munkavállalókra nem vonatkoznak ilyen jogi feltételek, így esetükben a szállásjuttatás „extra” juttatásnak, béren kívüli juttatásnak minősül, amelynek az adózása a jogszabályok által meghatározott feltételekhez kötött. A két helyzet tehát nem összehasonlítható az ekvivalencia elvének szempontjából, mivel az alapul szolgáló jogi helyzetük különbözik.

Kérdés: A 445/2013. Korm. rendelet 16. §-a szabályozza a Magyarországon engedélymentesen foglalkoztatható harmadik országbeli állampolgárok (pl. letelepedési engedéllyel rendelkezők, EU-s állampolgárok) magyarországi foglalkoztatásának bejelentésére vonatkozó szabályokat. A hivatkozott kormányrendelet külön nem rendelkezik a mulasztás jogkövetkezményeiről. Ezen túlmenően a Kormányhivatal úgy nyilatkozott, hogy az informatikai programunk nem alkalmas annak kinyerésére, hogy egy adott foglalkoztató lekérje az általa megtett bejelentések és kijelentések számát. Van-e bármilyen jogkövetkezménye a 445/2013. Korm. rendelet 16. §-a szerinti bejelentés elmulasztásának, tekintettel arra, hogy e jogszabály nem tartalmaz szankciót? Ha pedig mégis van jogkövetkezmény, mi és milyen jogszabályi rendelkezés alapján?

Kérdés:

EU Kék Kártyával, magyar munkáltató által foglalkoztatott hongkongi állampolgár munkavállaló esetében a munkaszerződésben a munkavégzés helye korlátozott a tekintetben, hogy a munkáltató székhelye adott. Lehet változó munkavégzési helyet is megjelölni?

Kérdés: Egy budapesti székhelyű vállalkozásnál dolgozik egy harmadik országbeli munkavállaló, aki a hazautazási költségtérítéssel kapcsolatban érdeklődött. Az úr egyiptomi állampolgár, és szeretne családlátogatás céljából hazautazni Egyiptomba. Az ő értelmezésében a 39/2010. Korm. rendelet szerint, különösen annak 2. § c) pontja alapján, jogosult az egyiptomi repülőjegyének részbeni megtérítésére. A munkavállaló úgy gondolja, hogy mivel addig, amíg Egyiptomban tartózkodik (pl. 2 hetet családlátogatás céljából), életvitelszerűen ott fog lakni, illetve van eredetileg regisztrált címe Egyiptomban, és a budapesti címe csak tartózkodási hely, így megfelel a jogszabályi követelményeknek és a munkáltató köteles számára megtéríteni az utazását, vagy legalábbis a költségek egy részét a jogszabály alapján. A jogszabály világosan definiálja a lakóhelyet, illetve a tartózkodási helyet is, azonban az életvitelszerű ott lakást nem határozza meg. A munkáltató köteles számára megtéríteni a hazautazás költségét? Azért fontos ez a kérdés, mert a cégnél számos külföldi munkavállaló dolgozik, akik számára ez precedens értékű lenne, a cégre azonban hatalmas anyagi terhet róna a magas létszám miatt.

Kérdés: A munka egyenlő értékének megállapításánál különösen az elvégzett munka természetét, minőségét, mennyiségét, a munkakörülményeket, a szükséges szakképzettséget, fizikai vagy szellemi erőfeszítést, tapasztalatot, felelősséget, a munkaerőpiaci viszonyokat kell figyelembe venni [Mt. 12. §]. Azaz önmagában az azonos munkakörben történő foglalkoztatás a két munkát nem teszi egyenlő értékűvé. A harmadik országbeli munkavállalók részére biztosított juttatásokat megfelelő dokumentációval és szabályzati keretekkel támasszuk alá, így elkerülve a diszkrimináció vádját. Harmadik országbeli munkavállalók hiányszakmában történő foglalkoztatására a magyar jogszabályoknak megfelelően, a kormányhivatal engedélyével van lehetőség. A szerződésben szerepel, hogy a munkáltató szállást biztosít számukra, mivel a toborzási nehézségekre tekintettel ez a foglalkoztatás feltétele. Ugyanabban a munkakörben dolgozó magyar munkavállalónak viszont nem biztosít a munkáltató ilyen juttatást. Milyen szabályzattal és dokumentációval lehet igazolni, hogy a szállás biztosítása a külföldi munkavállaló foglalkoztatási feltétele volt, és így nem minősül hátrányos megkülönböztetésnek? Hogyan lehet az objektív indokokat megfelelően rögzíteni a munkaszerződésben vagy egy különmegállapodásban?

Kérdés: A Btátv. 54. §-ának (8) bekezdése alapján a tanulmányi célú vagy hallgatói mobilitási tartózkodási engedéllyel, illetve a hallgatói mobilitási igazolással rendelkező harmadik országbeli állampolgár munkát a szorgalmi időszakban hetente legfeljebb harminc órában, szorgalmi időszakon kívül évente legfeljebb kilencven napon teljes munkaidőben végezhet. A munkavégzésre csak a fogadó intézménynél kerülhet-e sor, ha nem csak ott, akkor van-e valamilyen bejelentési kötelezettség, illetve a munkavégzés munkaviszonyra vonatkozik csak, vagy megbízási szerződéssel is foglalkoztatható a hallgató?

Kérdés: Cégünk Fülöp-szigeteki és indonéz munkavállalókat alkalmaz. A tartózkodási engedély iránti kérelem elindításához az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság által előírt szempontok szerinti előzetes megállapodást kötünk a munkavállalókkal. Az „elő-munkaszerződés” a foglalkoztatás bevándorlási szempontból is fontos alapszabályait tartalmazza. A beutazást követően, munkába állás előtt a „végleges munkaszerződésben” állapodunk meg további feltételekről, amelyeket az előzetes megállapodás nem tartalmazott. Ilyen például a próbaidő, mit tekint a munkáltató súlyos szerződésszegésnek, ügyféltáron keresztül történő kommunikáció, tizennégy egybefüggő naptári napnál rövidebb szabadság kiadása. A jogszabály szerint, ha az engedély kiállításra kerül a harmadik országbeli állampolgár részére, a foglalkoztatásra irányuló jogviszonyt az előzetes megállapodásban foglalt feltételeknek megfelelően, valamint a kért engedély időtartamának megfelelő időtartammal kell létrehozni. A felek ettől eltérő megállapodása érvénytelen [Flt. 7. § (7) bek.]. Több, harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásáról szóló online oktatáson elmondták, hogy az előzetes megállapodásnak és a munkaszerződésnek pontról pontra meg kell egyeznie (kizárólag az alapbér tekintetében lehet eltérni a munkavállaló javára). Ebből az álláspontból kiindulva, ha az előzetes megállapodásban nem kötöttük ki a próbaidőt, akkor a munkaszerződésben már nem tehetjük meg, ha be is kerül a próbaidőre vonatkozó pont, az érvénytelen. A vállalatunkon belül a folyamatokat szeretnénk felülvizsgálni és javítani. Az előzetes megállapodásban elegendő az előírt követelményeket megadni? Vagy kötelező már az előzetes megállapodást is a munkaszerződéssel egyező tartalommal elkészíteni és aláíratni (azzal a kivétellel, hogy az alapbér tekintetében a munkavállaló javára eltérhet a munkavállaló, illetve a munkaviszony kezdetének pontos napja a tartózkodási engedély alapján kerül be a munkaszerződésbe)?

Kérdés: Hogyan lehetséges Magyarországon a jogszabályoknak megfelelően foglalkoztatni az építőiparban a dolgozókat (harmadik ország állampolgárait is beleértve) általános munkarendben, heti 48 órában, hétfőtől szombatig tartó munkavégzéssel, a munkabérnek az erre a napra járó "megduplázásával", vagyis a túlóráknak a megfizetése mellett úgy, hogy közben az nem ütközik a kötelező, folyamatosan hetente biztosítandó 48 órás pihenőidő követelményeivel? Meg lehet váltani a pihenőnapot? A heti hatnapos munkarendre a dolgozóknak van igénye. A munkaidőkeretben való elszámolás, mely szerint a munkaidőkeret ideje alatt is ki kell adni a heti 48 órás pihenőidőt, illetve a munkaidőkeret végén fennmaradó pihenőidőt egyben kell kiadni, sajnos számunkra nem jelent megoldást.

Kérdés: Alkalmazhatunk-e olyan thaiföldi állampolgárt, akinek a tartózkodási engedélyét tanulmányi célra adták ki?

Kérdés: Vállalatunk külföldi – részben európai uniós – állampolgárok foglalkoztatását tervezi, a szükséges engedélyek beszerzése jelenleg folyamatban van. Milyen hatóságnak kell bejelenteni a foglalkoztatás tényét és milyen adattartalommal? Számíthatunk-e valamilyen szankcióra, ha elmulasztanánk a kötelezettségünket?