Munkaidőkeret bevezetése

Kérdés: Bármelyik munkáltató vezethet be bármelyik munkavállalójára munkaidőkeretet? Van-e valami különös feltétele a bevezetésének a munkáltató tevékenységi körével kapcsolatban? Egy részleg van a cégünknél, ahol megszakítás nélküli munkarendben dolgoznak (24-48 váltásban), mindenki más heti 40 órás.
Részlet a válaszából: […] A munkaidő-beosztás szabályait a munkáltató állapítja meg, és ennek keretében jogosult egyenlőtlen munkaidő-beosztást is alkalmazni [Mt. 96. § (1) bek.]. A munkaidőkeret bevezetése tehát a munkáltató egyoldalú döntésén alapul, és nem kötött a munkavállaló...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2018. december 17.

Pihenőidő biztosítása egyéni védőeszköz viselése esetén

Kérdés: Egyéni védőeszköz viselése esetére a pihenőidőt melyik törvény határozza meg?
Részlet a válaszából: […] Az Mt. fogalmazza meg általános jelleggel a munkáltató kötelezettségét: biztosítja az egészséget nem veszélyeztető és biztonságos munkavégzés követelményeit [51. § (4) bek.]. Mindezt konkretizálva, az Mvt. rögzíti, hogy veszélyes munkafolyamatoknál, technológiáknál a...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2017. január 9.

Egészségkárosító kockázatok közötti munka – pótlék és pótszabadság az egészségügyben

Kérdés: A Kjt. 57. §-ának (5) bekezdése szerint: "a jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között a munkahelyen eltöltött napi munkaidőtől függetlenül az (5) bekezdésben meghatározott pótszabadság megilleti azt a közalkalmazottat is, akit rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben foglalkoztatnak, feltéve hogy az egyik kockázat nem ionizáló sugárzással függ össze". Az egészségügyben a munkakörök legalább 90%-a ilyen, kiemelve a biológiai és pszichés kockázatokat (pl. időkényszerben végzett nagy felelősségű döntések sorozata létszámhiány mellett, lehangoló munkaanyag, pl. prosectura, több műszakos munkarend, ügyelet, készenlét), és a kémiai és fizikai kockázatokat. Azonban a munkavédelmi törvény kimondja, hogy a "munkavállaló egészsége sem pénzben, sem más módon nem váltható meg", ezért a kockázatértékelés alapján olyan munkakörülményeket kell biztosítani, ahol a munkavédelmi intézkedésekkel a munkavállaló egészségét veszélyeztető kockázatok kiküszöbölhetők (nyilván csak elméletileg, mert munkabaleset azért előfordulhat, vagy mert a pszicho-szociális kockázatra nincs hatékony megoldás, gondoljunk csak a beteg életéért való aggódás pszichés terhére). Az Mt. is pontosan meghatározza, milyen esetben jár pótszabadság, s már nem tér ki a Kjt. 57. §-ának (5) bekezdésére. Ebből indulnak ki a kórházakban a munkaügyi osztályok, és a legtöbb helyen nem adnak pótszabadságot egyetlen munkakörben sem, csak ott, ahol ezt az Mt. 59. §-a lehetővé teszi. Kérem szíves szakmai véleményüket, hogyan értelmezzük tehát a pótszabadság lehetőségét, a fentiek szerint.
Részlet a válaszából: […] Ha a kórház költségvetésből működő intézmény, akkor az Mt. szabályai mellett a Kjt. szabályait is alkalmazni kell, mivel az ott dolgozók közalkalmazotti jogviszonyban állnak. Az Mt.-nek ehhez nem kell "kitérnie a Kjt.-re", hiszen a két törvény viszonya éppen...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2015. szeptember 1.

Pótszabadság egészségkárosító kockázatokra tekintettel

Kérdés: Miként kell érteni a Kjt. 57. §-ának (6) bekezdésében a közalkalmazottat megillető pótszabadság szempontjából azt a jogszabályi kitételt, hogy az egyik kockázat nem ionizációs sugárzással függ össze? A másik kockázat lehet ionizációs sugárzás? Hogyan kell értelmezni a Kjt. 57. §-ának (6) bekezdését? Milyen kockázatok lehetnek, mely alapján jár az 5 nap pótszabadság, illetve 10 nap pótszabadság a közalkalmazottnak?
Részlet a válaszából: […] A Kjt. 57. §-ának (5) bekezdése szerint a föld alatt állandó jelleggel dolgozó, illetve az ionizáló sugárzásnak kitett munkahelyen naponta legalább három órát töltő munkavállalót évenként öt munkanap pótszabadság illeti meg. Ha a közalkalmazott ilyen munkahelyen...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. november 24.

Illetménypótlék beszámítása a távolléti díj összegébe

Kérdés: A Kjt. 72. §-ának (1) bekezdése alapján illetménypótlékra jogosult vagyok. Ezzel kapcsolatosan kérdezni szeretném, hogy betegség miatti távollétem idejére – ami több mint 15 nap – a munkáltatónak a betegszabadságra járó távolléti díj 70%-ának megfelelő összegben kell-e megfizetni az illetménypótlékot, vagy ettől kevesebb összegben, ugyanis jelenleg a táppénz idejére nem fizeti meg a havi 20 000 Ft illetménypótlék összegét, még időarányosan számolva sem.
Részlet a válaszából: […] A kérdésben hivatkozott szabály alapján a közalkalmazott illetménypótlékra jogosult, ha foglalkoztatására munkaideje legalább felében, jogszabályban meghatározott egészségkárosító kockázatok között kerül sor, vagy a védelem csak egyéni védőeszköz olyan állandó vagy...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2014. november 3.

Egészségügyi dolgozó rendkívüli munkája

Kérdés: Közalkalmazotti jogviszonyban álló dolgozónkat asszisztens munkakörben foglalkoztatjuk az izotópdiagnosztikai szakambulancián (egészségkárosító kockázatok között, kapja erre tekintettel a pótlékot is), emellett havi 60 órában rendkívüli munkát szeretne vállalni az idegsebészeti osztályon ápoló munkakörben. Az új Mt. 113. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint a dolgozó rendkívüli munkára nem vehető igénybe, mert foglalkoztatására egészségkárosító kockázat között kerül sor. Az Eütev-tv. 12./E. §-ának (3) bekezdése szerint ugyanakkor az alkalmazott egészségügyi dolgozó részére készenlét elrendelhető, de rendkívüli munkavégzés nem. Viszont a rendkívüli munkavégzésre azonos munkáltatónál, de másik osztályon és másik munkakörben kerülne sor. Kérdésem az lenne, hogy a rendkívüli munkavégzés számára elrendelhető-e?
Részlet a válaszából: […] Az izotópdiagnosztikai szakambulancián asszisztens, valamint az idegsebészeti osztályon ápoló munkakörben (kettős munkakörben) foglalkoztatott egészségügyi dolgozó közalkalmazotti jogviszonyban áll, munkaidejére tehát az Mt. és az Eütev-tv. szabályait úgy kell alkalmazni, hogy...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2012. szeptember 17.

Éves 200 órás túlórakeret

Kérdés: Cégünk külföldi érdekeltségű, és az a cégpolitika, hogy senkinek nem rendelnek el rendkívüli munkavégzést, tehát aki akar, az túlórázik. Természetesen minden túlórát a jogszabályok szerint ki is fizetünk a munkavállalóknak. Előfordul azonban, hogy vannak, akik akarnak túlórázni, és olyanok is, akik nem. A napi pihenőidő mindig eléri a 12 órát. A problémát az okozza, hogy van, aki már túllépte vagy év végéig túllépheti az évi 200 órát. Cégünk nem nagy létszámmal működik, átlagban kb. 50-60 főt foglalkoztatunk, szakszervezet nincs. Ebben az esetben kell-e figyelnünk az éves 200 órás keretet vagy nem?
Részlet a válaszából: […]  A túlórát mint rendkívüli munkavégzést a munkáltatórendelheti el az Mt.-ben foglalt keretek között, a megfelelő pihenőidő -amelynek a legalább napi tizenegy óra egybefüggő időtartamot, osztott napimunkaidőben foglalkoztatott munkavállaló esetén a nyolc óra időtartamot...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2012. január 9.

Költségvetési szervnél foglalkoztatottak 2011. évi kompenzációja

Kérdés: A Magyar Közlöny 2010. évi 200. számában megjelent a 352/2010. (XII. 30.) Korm. rendelet. E szerint az jogosult kompenzációra, akinek a tárgyhó első napján érvényes bruttó illetménye kevesebb, mint 293 440 Ft. A 3. § (1) bekezdés a 2. § vonatkozásában illetményként kell figyelembe venni a Kjt. 66., 66/A. és 79/E. §-a szerinti illetményt, továbbá a Kjt. 70-75. §-a alapján megállapított illetménypótlékot. Úgy gondoljuk, hogy a 3. § (1) bekezdése és a felsorolt Kjt. §-ok nem azonos fogalmakat tartalmaznak. Mi tartozik a bruttó illetménybe? Mit kell figyelembe venni a kompenzáció alapjául?
Részlet a válaszából: […] A 352/2010. Korm. rendelet saját szabályai alkalmazásaszempontjából definiálja a figyelembe vehető illetményfogalmat. A Kjt.-nek azilletményre vonatkozó szabályai tehát nem közvetlenül, teljes egészükben, hanemcsak annyiban alkalmazandók, amennyiben azokat a 352/2010. Korm....[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2011. április 26.

Rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben dolgozó pótszabadsága

Kérdés: Kórházunkban a Kjt. 57. § (6) bekezdése szerinti, rendszeresen kettős egészségkárosító kockázatnak kitett munkakörben dolgozó közalkalmazottakat megillető pótszabadságot a kollektív szerződés szabályai alapján oly módon állapítjuk meg, hogy az osztályvezetők év elején összegyűjtik a közalkalmazottak erre irányuló kérelmeit, majd a főigazgató főorvos dönt arról, hogy konkrétan kiket illet meg a pótszabadság. Az idén véleményünk szerint számos indokolatlan kérés érkezett, ezért a probléma áttekintéséig a pótszabadságokat senkinek sem adtuk meg. Megítélésünk szerint a "rendszeresség" ugyanis "napi rendszerességet" jelent, ily módon a kettős kockázatnak az adott munkakörben mindennap fenn kell állnia. Önök szerint helyes-e ez az értelmezés?
Részlet a válaszából: […] A Kjt. 57. § (6) bekezdése előírja, hogy a jogszabálybanmeghatározott egészségkárosító kockázatok között munkahelyen eltöltött napimunkaidőtől függetlenül évenként 5 munkanap pótszabadság illeti meg azt aközalkalmazottat, akit rendszeresen kettős egészségkárosító...[…]
Tovább a válaszhoz Válaszadás: 2009. július 27.